A gomb igaz története

Manapság szinte minden újonnan vásárolt ruhán lóg egy címke, amelyhez pótgomb van varrva. Ön mihez kezd vele?

Tegye a szívére a kezét, általában fogalma sincs, hogy hova teszi, miután levágta a kelméről? Mihez is kezdhetne vele? A 19. században volt egy elég kézenfekvő válasz erre.

Akkoriban minden valamirevaló házban volt gombosdoboz. Ha egy új ruhára kellett gombot varrni, vagy egy régin kellett az elveszettet pótolni, a nők az egész dobozt fenekestül felforgatták, hogy megtalálják a legmegfelelőbb darabot. De kinek van ma már ilyen gombosdoboza? Kellemes gyermekkori emlék lehet csupán, amikor a nagymama megengedte, hogy az unokák átkutassák a gyűjteményét.

A gomb Franciaországból indult világhódító útjára, itt hozták létre az első gombkészítő céhet 1250-ben, és az ország az 1300-as évekre már Európa gombgyártó nagyhatalmává nőtte ki magát. A mesterek díszes és drága darabjaikat kizárólag királyok, királynők és arisztokraták megrendelésére készítették.

A gomb ugyanis a gazdagok státuszszimbólumának számított, és ez évszázadokig így is maradt. Törvény korlátozta, hogy a közemberek hány darab és milyen gombot viselhetnek a ruháikon. Az 1700-as években azonban a szabók a fejükbe vették, hogy részesedni akarnak a céh jövedelmező tevékenységéből, ezért cérnagombolyagokból kezdtek gombokat gyártani.

Ez forradalmi változást jelentett. Olyannyira, hogy ez volt a „gombháború” nyitánya. A dühtől tajtékzó gombkészítők ugyanis nem hagyták annyiban a dolgot, és rávették a kormányt, hogy szabjon ki szigorú büntetést azokra a szabókra, akik arcátlan módon cérnagombokat készítenek.

A kormány bele is ment, de a céhnek ez nem volt elég: meg akarták szerezni a jogot arra, hogy házkutatásokat tarthassanak, és megkeressék, majd elpusztítsák az „illegálisan” készített ruhagombokat.

A mandzsettagombokat Napóleon vezette be az 1700-as évek vége felé, hogy elriassza katonáit attól, hogy a ruhájukkal töröljék meg az orrukat. Mandzsettagombok a mai napig láthatók az öltöny alá vett ingeken, és talán még mindig nem mentek ki a divatból.

A viktoriánus korban a hajadonok gombokat fűztek fel egy zsinórra. Úgy hitték, ha az ezredik is felkerül, megjön a szőke herceg

A 18. században valóságos műremekek születtek: különleges festett, ezüstből formázott vagy fából faragott példányok. Marie Antoinette férje, XVI. Lajos király olyan extravagáns gombokat viselt, amellyel kivívta a kor filozófusainak rosszallását.

A történelem talán legnépszerűbb gombja az a fekete üveggomb, amelyet Viktória királynő mélyfekete gombjai ihlettek, ezeket hordta a férje halála utáni hosszú gyászidőszakban. A gyönyörű „ékkövek” a rég elfeledett gombosdobozok legkülönlegesebb darabjai közé tartoztak.

De megtalálhatók voltak az úgynevezett „bájfüzérek” is: a Viktória korabeli hajadonok gombokat fűztek fel egy zsinórra, mert a hiedelem úgy tartotta, hogy ha az ezredik is felkerül, megjön a szőke herceg, és megkéri a hölgy kezét.

A 20. század fordulóján aztán megjelent a műanyag, és az új gombok valóságos őrületet váltottak ki. A világgazdasági válság alatt a műanyag gombok nem kevésbé meglepő formákat öltöttek. A lenyűgöző és olcsó terméket könnyedén be lehetett szerezni az akkori boltokban. A gombosdobozban turkáló gyerekek leginkább ezeket a gombokat szerették. Ekkoriban ugyanis a gyűjteményben például tigrist vagy szendvicset ábrázoló gombokra lehetett bukkanni.

Manapság az emberek nagy része nem foglalkozik a ruháján található rögzítőelemekkel. A gombosdoboz vagy a bájfüzér azonban nem más, mint egy doboznyi emlék. És a család értéktárgyai közül talán az emlékek a legkedvesebbek.

Vote it up
8
Tetszett?Szavazzon rá!