A sivatag oroszlánja

Négyszemközti beszélgetés Omar Shariffal, a hollywoodi film aranykorának egyik utolsó még élő sztárjával

Kapcsolódó cikkek

Ahogy átható tekintettel rád néz, pillantásából még mindig süt a sivatagi szél forrósága. Annak az Ali Ibn el Kharish-nak az aurája lengi körül Omar Sharifot, akit az Arábiai Lawrence-ben alakított, mely filmmel útlevelet szerzett a világsztárrá váláshoz. Idén van az 50. évfordulója David Lean híres filmje születésének.

Kiváló alkalom ez arra, hogy Omar Sharif visszatekintsen a pályafutására, melyet mintegy száz film fémjelez, köztük olyanok, amelyek legendássá váltak, például a Doktor Zsivágó, a Mayerling és a Funny Lady. A nyolcvanéves, nomád lelkületű színész egyedül él, szállodákban. Négy unoka boldog nagyapja és nyolc versenyló gazdája. Most fejezett be egy filmforgatást Tangiers-ben. Laila Marrakchi Gnaza Party című filmjében egy öregembert játszik. Omar Sharif datolyát nassolva kortyolgatja napi whiskyjét, s eközben beszélgetésünk során feltárja egy olyan élet emlékeit, amelyet mélységes meggyőződése szerint a jó szerencse kísért.

RD: Gyakran emlegeti, hogy egyik filmjével sem teljesen elégedett. Vajon miért?
OS: Lehet bárki teljesen elégedett az életben? Nekem csak néhány film különösen kedves: természetesen az Arábiai Lawrence, de a Doktor Zsivágó is, mivel szentimentális alkat vagyok, meg a Funny Girl, Barbra Streisanddal a címszerepben. Csoda jól kijöttünk egymással. Tulajdonképpen majdnem össze is házasodtunk. Azért mondtam nemet, mert ő azt szerette volna, hogy Amerikában éljünk, én meg Párizsban akartam maradni. (Nevet.)

RD: Gyakran szeret bele a filmjei női főszereplőibe?
OS: Nem, dehogy... Igazából egész életemben csak egy nőt szerettem, a feleségemet (Faten Hamama egyiptomi mozicsillag – a szerk.). És mégis elhagytam...

RD: Kinek vagy minek köszönhette a szerepét az Arábiai Lawrence című filmben?
OS: A jó szerencsének, de a mamámnak is része volt benne. David Lean angolul beszélő arab színészt keresett, és a mamám volt az, aki rávett, hogy tanuljak angolul. Aztán tízéves koromra borzasztóan kövér lettem, mert folyton ettem, és a jezsuiták vezetése alatt álló iskolámban semmit nem sportoltunk. A mamám elkeseredetten látta, hogy az egy szem fia – akiben számos ambíciót táplált – mennyire elhízott, ezért egy olyan ország bentlakásos iskolájába küldött, ahol az étel nem jelenthetett csábítást. Ez Anglia volt! Elérte a célját. A háj teljesen leolvadt rólam. (Nevet.) És mivel az iskolának volt színháza, új szenvedélyt is felfedeztem.

RD: Mit gondol, mennyire alakította különlegessé a személyiségét az, hogy Keleten nőtt fel?
OS: Ezt soha nem elemezgettem. Az igaz, hogy Egyiptomban nőttem fel, de nyomban az Arábiai Lawrence forgatásának befejezése után Hollywoodba mentem, mert ezt kikötötték a hét évre szóló szerződésben, amelyet aláírtam. Csak azt tudom, hogy olyan színész vagyok, akinek nincs hazája, és az egyetlen a világon, aki játszott náci ezredest (A tábornokok éjszakája, Anatol Litvak filmje), New York-i zsidót (Funny Girl), muzulmánt, keresztényt, papot, sivatagban élő arabot... és mindezek tetejébe még osztrák herceget is (Mayerling). El tudja ezt képzelni? Én, az arab, mint osztrák? (Jóízűen felkacag.)

RD: Az Arábiai Lawrence 50. évfordulója tiszteletére november 12-ére megjelenik a Blu-rayre átdolgozott különleges felújítás. Megnézi újra?
OS: Az 1962-es bemutató óta egyszer sem néztem meg újra. Ahogy a többi filmemet sem. És az elmúlt 15 év alatt jó, ha kétszer voltam moziban! Nem szeretem ugyanis a mozit, mert mindent tudok arról, hogyan készülnek a filmek. Jobban szeretem a színházat. Lehet, hogy hibáznak a színészek, de legalább ott vannak előttem „élőben”, és nem százszor rugaszkodnak újra neki egy-egy jelenetetnek. De tévésorozatokat imádok nézni.

RD: Ha újrakezdhetné az életét, szívesen változtatna bizonyos dolgok menetén?
OS: Bizonyára, de nem tudnám megmondani, min. Mivel ha valamit nem szeretek, megvan az a képességem, hogy kitöröljem a memóriámból, és csak a boldog időkre emlékezzem.

Vote it up
179
Tetszett?Szavazzon rá!