A szabadságáért küzdő ember

Michelle Yeoh, aki mindeddig az akciófilmek harcművészeti kategóriájában domborított (Ang Lee: Tigris és sárkány), ahol a nyaktörő jeleneteket is dublőr nélkül játszotta el, most szablyáit és válogatott géppuskáit egy egészen más kaliberű fegyverrel cseréli fel: a szóval. Luc Besson legutóbbi filmjében az ázsiai filmsztár Ang Szán Szú Csí fiának a véleménye szerint is kissé zavarba ejtő. Michelle Yeoh – akire a szerep oly mély benyomást gyakorolt, hogy még most sem tudja kivonni magát a hatása alól – Párizson átutazóban szakított időt számunkra egy interjú erejéig.

Reader’s Digest: Ang Szán Szú Csíhez hasonlóan ön is megosztja idejét Európa és Ázsia között. Hol van otthon igazán?
Michelle Yeoh: Ott, ahol a szívem dobog: Ázsiában, ahol felnőttem és ahol a családom él, vagy Európában, amikor éppen a férjemmel [Jean Todt, a Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke] vagyok, aki Párizs és Genf között ingázik. De ha döntenem kellene, biztosan Malajziát, gyermekkorom országát választanám.

RD: Akciófilmjeiben egyenlőként száll szembe a férfiakkal. A The Lady (A hölgy) címűben fegyveres katonák ellen veszi fel a küzdelmet. Miből fakad az igazi bátorság?
MY: A lényeg mindig ugyanaz: valaki a szabadságáért harcol. De amikor Dau Szú [a „Dau” a tiszteletet kifejező megszólítás] szembeszáll a rá fegyvert szegező férfiakkal, a bátorsága a jóság és az igazság szenvedélyes átérzéséből fakad. Amikor a filmben megindultam a rám szegezett puskák felé, pontosan éreztem, hogy a félelemnek és a bűnnek ez a tökéletes hiánya erősebb minden szónál.

RD: 2010 decemberében Rangunban személyesen találkozott Ang Szán Szú Csível. Milyen emlékek maradtak meg önben erről?
MY: A kőkemény asszony egyúttal melegszívű, rendkívül jó humorú nő is, aki beszélgetés közben végig fogta a kezemet. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy a róla alkotott véleményem megfelel a valóságnak.

RD: Ang Szán Szú Csínek döntenie kellett a családja és a hazája között. Az ő helyében ön mit tett volna?
MY: Amikor valaki ilyen dilemmával kerül szembe, azt hiszem, eljön az a pillanat, amikor már lehetetlen meghátrálni. A burmai nép szenvedéseinek ismeretében és annak tudatában, hogy talán ő vethet véget ennek, ez nem is lehetett kérdés, csak egyfajta bizonyosság. Ráadásul a férje mindenben támogatta, és mindig hitték, hogy végül újra együtt lesznek.

RD: Ang Szán Szú Csíhez hasonlóan ön is buddhista. Hogyan ítéli meg spirituális nagyságát?
MY: Szú hazájáért hozott „áldozata” nem független a buddhizmustól. A buddhizmus nem szűkíti le a család fogalmát, hanem kiterjeszti, és abba az egész világ beletartozik. A buddhizmus része az életemnek, de én egy multikulturális társadalomban nőttem fel. Egészen fiatalon megismertem a különböző rituálékat: a mecsetekben viselt fejkendőt, a kínai templomok tömjénillatát… Nagyon korán megtanultam, hogy nem kell félni a többi vallástól.

RD: A The Lady főszerepe után hogyan élte meg az arab tavasz eseményeit?
MY: Bár Afrikával nem tudok úgy azonosulni, mint Mianmarral, amely része a világomnak, úgy vélem, az embereknek kevés dologra van szükségük az életben: lakhassanak ott, ahol akarnak, kimondhassák, amit gondolnak és eltarthassák a családjukat. Ha ezektől a szabadságjogoktól megfosztják őket, fellázadnak.

RD: Mit jelentene, ha Oscar-díjat kapna ezért az alakításáért?
MY: (szerényen elmosolyodik) Hatalmas diadalt Dau Szú és az egész népe számára!