A vörös ár túlélői

Az ajkai ipari tározó átszakadásakor kizúduló mérgező iszaphullám az anya és hároméves fia életét fenyegette

Megjelent: 2011. április

Kapcsolódó cikkek

Holczer Katalin felkapta a mobiltelefonját, és a férjét, Balázst hívta, hogy még egyszer, utoljára elbúcsúzzon tőle. 2010. október 4-e, hétfő volt, szép, verőfényes őszi nap.

Balázs hegesztőként dolgozott onnan 150 kilométerre, egy bécsi garázsban. Felesége, a háztartásbeli Katalin két gyermekükkel egy kis nyugat-magyarországi faluban, Kolontáron élt. Szorgalmas, becsületes emberek voltak, büszkék arra, amit elértek az életben. Balázs maga építette fel a házukat, és adósságaik sem voltak.

De Katalin most meg volt győződve róla, hogy boldog családi életük hamarosan véget ér. Elmondta Balázsnak, hogy ő és hároméves fiuk, Bence hamarosan belefulladnak a mérgező vörösiszap áradatába.

– Azt mondtam neki, csukja be az ajtót – emlékezik vissza a férfi. – Erre azt felelte, hogy már nincs ajtó. Mondtam, hogy üljenek be az autóba, és menjenek el onnan. Azt felelte, már autó sincs. Ekkor döbbentem rá, hogy nagyon nagy baj van.

Az élet Holczerék, valamint barátaik és szomszédjaik számára mindörökre megváltozott. A Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt.-nek (Mal) a közeli Ajkán működő alumíniumgyárához tartozó egyik tározó fala megrepedt, átszakadt, majd leomlott. A résen át erősen lúgos iszap áradata zúdult a környező vidékre. A kiömlött (becslések szerint 600-700 ezer köbméter) vörösiszap nagy területeket öntött el Kolontáron, valamint a közeli Devecserben és Somlóvásárhelyen. Összesen 800 hektáron terült szét, megmérgezte a termőtalajt, kipusztította az életet a Kolontáron átfolyó Torna patakból, s erősen szennyezte a Dunába torkolló Marcalt is.

Az ár erejére jellemző, hogy autókat sodort el, köztük Holczerék Volkswagen Golfját is (amelyet végül másfél kilométerre, egy tóban találtak meg), s rengeteg háziállatot és ingóságot ragadott magával. Tizenegy ember halt meg, és 150-nél is többen kerültek kórházba Magyarország legsúlyosabb környezeti katasztrófája nyomán. Ez az egykor zöldellő, szép táj napokra főszereplővé vált a világ televíziós képernyőin.

Több száz tűzoltó, mentőosztag, katona és rendőr sietett a térségbe. A víz és az iszap pH-értéke 13 volt – ez olyan lúgos, mint a lefolyótisztító szer. Kolontár egy fejlődő országbeli katasztrófa sújtotta településhez vált hasonlatossá; mintha a haragvó Isten egy nagy vödör mérgező, vörös szennyvizet loccsantott volna a falura és környezetére.

A légi felvételen jól látszik az alumíniumgyártól induló, a Torna mentén fekvő falvakon végigsöprő iszapár útjaAhogy az iszap betódult a házukba, Katalin és Bence magukra maradtak, és rettenetesen féltek, annak ellenére, hogy a mentőcsapatok és -járművek már közel jártak hozzájuk. A szelíd kis Torna patak zúgó áradattá duzzadt, kilépett a medréből, s egy hidat is elsodort. A rendőrök és tűzoltók a patak túlpartján toporogtak, ott, ahol nemrég még a híd állt. Katalin és Bence el volt vágva tőlük.

A tározó átszakadását követő első percek zűrzavarában senki sem vette kézbe az irányítást és nem adott utasítást Holczerék kimenekítésére. Katalin szorosan magához ölelte Bencét, miközben figyelte, hogyan emelkedik kitartóan a mérgező iszapár szintje.
 

Először a kutyák érezték meg a bajt. A katasztrófa előtti éjszaka a falu kutyái vadul ugattak és vonyítottak, és nagyon izgatottan viselkedtek. Holczerék kedvencei – egy foxterrier és egy labrador – is furcsán viselkedtek, meséli Balázs. A rendszerint a faluban kóborló foxterrier most az udvarban maradt, és idegesen szaladgált fel-alá, míg az éjszaka általában a ház körül maradó labrador jó egy órára eltűnt, s amikor hazatért, furcsa, szürke sár borította a szőrét.

– Hallottuk a kutyákat – mondja Balázs –, és mérgesek voltunk rájuk, pedig biztos vagyok abban, hogy valamit közölni akartak velünk. Tudták, hogy történni fog valami. – Igazuk volt.

Az a reggel is úgy kezdődött, mint a többi hétköznap. Balázs korán kelt, és autóba ült, hogy idejében odaérjen bécsi munkahelyére. A nagyobbik Holczer gyerek, a kilencéves Szabolcs a néhány perces autóútra levő Devecserbe járt iskolába. Katalin Bencével töltötte a délelőttöt, bevásárolt a helyi boltban, és palacsintát sütött ebédre. Bence a kertben játszott. A kertből egy szántóra lehetett kijutni, de a kisfiú tudta, hogy a ház közelében kell maradnia. Aztán nem sokkal dél után Katalin az ablakon kinézve már látta, hogy valami nincs rendjén.

Vote it up
389
Tetszett?Szavazzon rá!