Apafej: Tábori leckék

Szily László arról elmélkedik, hogy a káromkodáson kívül mi mindent tanul a gyerek, ha szervezetten nyaral

Jürgen, Jenci és Kamilla megszületése óta tudom csak, hogy mi az igazán fontos az életben. Előtte azt hittem, hogy a világbajnoki aranyérmem, az orvosi Nobel-díjam vagy a bestseller regénysorozatom számít. Most már látom, milyen nevetségesen felszínes fickó voltam. Nem vágyom a tengerhez, se a csillogó nagyvárosba. Kisújbányára megyünk le a családdal, ahol nincs tévé, nincs áram, vályogból van a fal, szalmazsákból az ágy, reggel a rigó ébreszt, és zománcozott lábaskában forr a tea. De éjjel-nappal együtt leszünk, és ez az, ami megfizethetetlen – nyilatkozza a tévében a Tökéletes Apuka. De fordítsuk csak el a kamerát a családfő arcáról és zoomoljunk az íróasztalát beborító papírhalomra! Az ott, a címlapján egy levegőbe öklöző, érett harmincas hasizommodellel, nem egy nyári táborokat ajánló brosúra?

A családi együttlét tényleg megfizethetetlen, nyilván ezért vágják meg olyan nagy összegre az embert, ha ezt az értékes állapotot szétdúlva táborba akarja küldeni a gyerekét.

Az érzékeny családapa egész évben arra panaszkodik, hogy a munka vége és a fektetés közötti röpke időben alig látja a kicsit. De majd a nyáron! Aztán véget ér az iskolaév, és az értelmes férfi 48 órán belül (ebből 31 óra bakugánozás) rádöbben, hogy az egész évi távollétet nem lehet egy ilyen, két és fél hónapig tartó, mesterséges együttléttel jóvátenni, és elkezd szakosított kiadványokat lapozgatni.

Ha kalandvágyó családapa vagy, már nagyobb óvodáskorban is megpróbálkozhatsz a táboroztatással. Borisz például tavaly, nagycsoportos korában mindenáron el szeretett volna menni a nyári dzsúdótáborba, mi pedig, aggódva ugyan, de persze megengedtük neki.

Egy csapat hozzánk hasonlóan remegő ajkú szülővel együtt hagytuk ott a Káli-medence egyik csinos kis falvában álló parasztházat a vidoran integető edzővel, M. bácsival, az akkorra már hatalmas szemekkel néző Boriszkával, no meg három tucat vidáman nyargalászó kis dzsúdóssal. Egy napra megálltunk Zamárdiban. Másnap reggel csörgött a telefon, és Csabi anyukája biztatóan elhadarta, hogy odatelefonált a táborba, ahol azt mondták, hogy éppen most varrják a Borisz fejét a tapolcai kórházban, de nincs agyrázkódása.

Csörgött a telefon, és megtudtuk, hogy most varrják Borisz fejét a tapolcai kórházban

Pánikban kompoztunk át a tavon. Borisznak, akit annyira megijesztett az egyedüllét, hogy valahogyan nekirohant a falnak, szerencsére nem lett nagyobb baja egy kardvágásszerű sebnél a homlokán, ráadásul egy csomó olyasmit tanult meg szűk 24 óra leforgása alatt, ami sokkal többet ért annál a pár tízezresnél, amit át kellett adnom M. bácsinak. Például azt, hogy a nagyobb gyerekek szemétládák és csicskáztatják a kicsiket, akkor is, ha japánul mondják, hogy egy-kettő-három.

Az iskolások már jobban bírják a gyűrődést, így egészen sokféle helyre deponálhatjuk őket a nyári időszakban.
De mit is tanulhat a gyerek a különböző táborokban?

Állatkerti és lovastábor
• a káromkodás alapjai
• főbb nemi szervek hivatalos és informális elnevezése
• az emlősök szaporodása
• figurakészítés friss trágyából
előnye: állatot legalább nem kell venned neki,
hátránya: az állatkertiből esténként hazahoz valamit.

Madármegfigyelő tábor
• a káromkodás alapjai
• főbb nemi szervek hivatalos és informális elnevezése
• a madarak szaporodása
• a bőrre tapadt pióca eltávolítása a rápisilés módszerével
előnye: bentlakásos, messze van, néha térerő sincs
hátránya: gyilkosnak nevez a libasült miatt.

Bármilyen sporttábor
• a káromkodás alapjai
• főbb nemi szervek hivatalos és informális elnevezése
• hogyan meneküljünk az erősebbek elől
• hogyan kínozzunk gyengébbeket
• az erőkifejtés nélküli ál-fekvőtámaszozás trükkjei
előnye: ha nagyon megszereti a sportot, később nem kell drága felsőoktatási intézménybe küldeni.
 

A fentiek alapján a lelkiismeretes szülő esetleg arra gondol, hogy mégsem küldi táborba a gyerekét, vagy ha igen, akkor maximum valami visszafogott, vallásos szervezésben. Az ötlet kiváló, én egyszer voltam lelkigyakorlattal egybekötött hittantáborban a Mátrában, 12 éves koromban. A második éjszaka egy vörös hajú lány mellett feküdtem a zsákomban a tűz mellett, és azon morfondíroztam, hogy nézhet ki, ha leveszi a pólóját. A másnapi erdei gyónásra gondoltam, és mélyebbre fúródtam a hálózsákban. A lány félreértette a mozdulatot és megszólított, aztán pár perc beszélgetés után elővett egy filckészletet, kiválasztotta az égszínkéket, lepattintotta a hátsó kis kupakját, majd a csövéből kipöckölt egy szál cigarettát és meggyújtotta. Alig voltam túl életem első slukkján, amikor a ministránslány megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csókolózni vele. „Ghrr” – válaszoltam az igazságnak megfelelően. „De figyelmeztetlek, hogy még szűz vagyok” – mondta, én meg megtudtam, milyen sóbálványnak lenni.

Ha kreatív játékokat játszom otthon az apukámmal, tuti, hogy csak évekkel később tudom meg, milyen érzés dohányos nővel smackózni. Jó táborozást!

Vote it up
180
Tetszett?Szavazzon rá!