Az év hősei 2009

Íme, három ember, aki példamutató önzetlenséggel és találékonysággal segít másokon

Megjelent: 2010. január

Kapcsolódó cikkek

Uracska, a sérültek segítője
Tizenévesen tett fogadalmát valósítja meg a hétköznapokban
Az alacsony karám mögött nyugodt barna ló áll, Lédi. Marci, az öt és fél éves Down-szindrómás kisfiú egyedül nem tudja megtartani magát a nyeregben, jobbra-balra imbolyogna, ha az anyukája nem ülne mögötte. A lovat Domina Imre vezeti körbe-körbe. A kisfiú nyugodtan ül, pillái le-lecsukódnak. Csönd, béke és nyugalom van mindenütt.

Marci és édesanyja, Eszter tavaly nyár eleje óta jár ki hetenként háromszor lovagolni Domina Imre tanyájára, amely a Cegléd környéki Csemő mellett van. Amikor először jöttek, Marci rúgott, harapott, üvöltött. Aztán egyszer csak elhallgatott. Megbűvölve nézte a lovat, az ő méreteihez képest hatalmas állatot. Néhány perc múlva közelebb merészkedett. Óvatosan megsimogatta.

Az első szó, amit kimondott, ez volt: Lédi. Azelőtt egyetlen hangot sem adott ki az artikulálatlan ordításon kívül. Ma már tudatja a külvilággal érzéseit, kívánságait. Például hozza a lószerszámot, ha lovagolni szeretne. Nyugodtan ül a fűben, és várja, hogy sorra kerüljön. A ló, a lovaglás segítségével kilépett a saját zárt, szűk világából. Marcinak három testvére van. A kisfiú változása által az egész család élete nyugodtabb, békésebb, amióta Csemőre járnak.

A ló mögötti kísérő segítő Ungvári Miklós, „mellesleg” válogatott cselgáncsozó. Az edzésprogram kiegészítésképpen lovagol Imre tanyáján. És, ha már itt van, segít is neki. Miklós gyerekkora óta ismeri Imrét. Uracskának hívja – „lefordította” Imre vezetéknevét. Miklósék tízen vannak testvérek. – A lovak nyelvét itt tanultam meg Uracskánál, a gyerekekét meg otthon – mondja. – Itt gyakran mindkét „nyelvismeretre” szükségem van.

Tavaly tavasz óta tíz gyerek jár ide a ceglédi Molnár Mária Református Fogyatékosokat Ápoló-Gondozó Otthonból. Egyszerre öten-hatan jönnek, és velük tart Dudás Erika gyógytornász is, aki segíti, irányítja a terápiát.

– A kezdeti idegenkedés után ma már tornázunk is a ló hátán, nyújtó, egyensúlyozó gyakorlatokat végzünk – meséli Erika. – A tizenkét éves Márk például, aki zavarban volt, amikor először felültünk vele a lóra, sokkal beszédesebb, nyíltabb lett, amióta lovagolni járunk.

– A ló élő „gyógyászati segédeszköz” – magyarázza Domina Imre. – A gyerekek érzik az erős kisugárzását, és azt is, hogy bízhatnak benne. A ló mozgása ingerli például a beszédközpontot – teszi hozzá. – A szakirodalom szerint a legjobb a húszperces terápia. Ezalatt mintegy kétezer impulzus éri a résztvevőt, és ez éppen elég.

Imre járógépet is szerkesztett a lovasterápia kiegészítéseként, amely tartja a sérült gyereket, aki kínnal-keservvel próbálja meg egymás után rakosgatni a lábacskáit. Molly és Törpi, két barátságos korcs is segít a terápiában. Őket szeretnék megsimogatni a gyerekek, ezért küszködnek a járógépben. Sokszor sikítanak örömükben, amikor utolérik az egyik kutyust.

Andi, Imre felesége mindenben segít. Ha kell, a lovasterápián fogja a szárat vagy almás sütit készít a gyereknek és a felnőtteknek. – Ez az életünk – mosolyog Andrea. – És az emberek hálája, a gyerekek fejlődése a jutalmunk. Az egyik apuka például videóra vette, mennyit ügyesedett itt nálunk a lánya, és köszönetképpen elhozta nekünk a felvételt. Nehéz volt könnyek nélkül végignézni a képsorokat.

Eszter az interneten talált rá Domináékra. Azonnal felhívta őket és ők készségesen fogadták.

– A háziorvosunk is azt mondta: ilyen nincs. Hogy ingyen foglalkoznak a gyerekkel – meséli Eszter. És boldogan tapasztalták, hogy lám, mégis van.

– Hogyan is kérhetnék pénzt azoktól az emberektől, akiknek ilyen nehéz a sorsuk, és vállalják, hogy sokszor erejükön felül gondoskodnak sérült gyerekükről? – Az 52 éves Domina Imre családjában is előfordult súlyos mozgásszervi betegség. 14 éves volt, amikor négy évvel idősebb bátyjánál izomsorvadást diagnosztizáltak az orvosok. Ez egyet jelentett a fokozatos, lassú leépüléssel. – Vittük mindenhová, és sehol sem volt segítség – meséli Imre – Máig emlékszem a tehetetlenség miatt érzett elkeseredettségre. És akkor eldöntöttem: valamit tenni fogok a sérült emberekért.

Marci, aki néhány hónapja rá sem nézett senkire, ma szépen kezet fog a körülötte állók közül azzal, akit arra érdemesnek tart. És már nem kell gyógyszert szednie ahhoz, hogy otthon is nyugodt legyen.

A szakemberek szerint a ló járása, mozgása, melege segít kikapcsolni a stresszfokozó külső és belső ingereket. Lovagláskor fejlődik az egyensúlyérzék, és olyan izmokat sikerül megmozgatni, amelyeket máshogyan nem. Javulnak a mozgáskorlátozott gyerek reflexei. Imréék törekszenek arra, hogy a gyerekek megtanulják a ló indításának és megállításának parancsszavait. Lédi ezekre azonnal reagál – és hallatlan sikerélményt szerez a fiatal lovasoknak.

Imréék tizenkét éve költöztek a tanyára. Évekig az egyik út menti vegyesbolt bérlői és mindenesei voltak. Közben Imre gyerekeket tanított lovagolni. Két lótás-futás, anyagbeszerzés között foglalkozott a sérült gyerekkel. Aztán a feleségével úgy döntöttek, ezután csak azzal foglalkoznak, amit szeretnek.

Vote it up
746
Tetszett?Szavazzon rá!