Az elfeledett templom

Egy brit férfi a fejébe vette, hogy helyreállít egy fenséges templomot a kambodzsai dzsungel mélyén

Miközben a poros, csupa kátyú északnyugat-kambodzsai úton zötykölődünk, a sofőröm azt mondja: – Az elmúlt tizenöt évben csak másodszor kell valakit Banteay Chhmarba vinnem, és az előzőnek már vagy tíz éve.

Rég elhagytuk Kambodzsa egyik nagyvárosa, Siem Reap aszfaltozott útjait, s most a meglehetősen csalóka nevű 56-os főúton haladunk. Egy távoli és kevéssé ismert, omladozó templomegyüttesbe, az őserdő mélyén rejtőző Banteay Chhmarba tartunk – 4-5 órányi idegtépő autózással.

Banteay Chhmar (ejtsd: bantéj simár) Kambodzsa utolsó nagy, érintetlen templomainak egyike. VII. Dzsajavarman király építtette a 12. század végén vagy a 13. század elején, aztán hosszú évszázadokra feledésbe merült: az idő, a monszun és a terjeszkedő dzsungel prédája lett. Most azonban a Global Heritage Foundationnek (GHF) köszönhetően – a kambodzsai nép segítségével – már javában tart a helyreállítása.

Ebben elévülhetetlen érdemei vannak John Sandaynek, a kiváló építésznek és műemlékvédőnek, aki Délkelet-Ázsia legnagyszerűbb építészeti alkotásai közé tartozónak tekinti Banteay Chhmart.

A GHF ázsiai regionális igazgatójaként dolgozó Sanday a Bristoli Egyetemen tanult építészetet. 1970-ben, egy UNESCO-szerződés alapján Nepálba utazott, majd 1972-ben a feleségét és első fiát is Katmanduba költöztette, s azóta is ott él. Egész életét Ázsia kulturális építményei és műemlékei – köztük himalájai kolostorok és indiai paloták – megóvásának szenteli. 1999 és 2006 között Angkor Vatban, Kambodzsa leghíresebb ősi templomában dolgozott. Ám míg 2011-ben naponta közel 7000 turista kereste fel Angkort, évente alig 700-an vállalják a nehéz utat Banteay Chhmarig. Állítólag 2013 folyamán elkészül az oda vezető út, s ez, valamint a felújítás várhatóan véget vet a templom 800 éves elszigeteltségének.

A templom déli bejáratánál állva, ahol töltés vezet át az épületegyüttest övező, lótuszokkal teli vizesárkon, John így szól: – A legtöbb turista arról álmodozik, hogy Kambodzsában egyedül sétálgathat majd egy ősi városban a dzsungel mélyén. Reméljük, hogy itt, Banteay Chhmarban sikerül ezt az álmot bizonyos mértékig valóra váltani.

Bár már a hatvanas éveiben jár, fürgén lépdel a leomlott kövek halmai között, s közben a templomra vonatkozó elképzeléseiről mesél: – Szeretném részben romosnak meghagyni, úgy, hogy a látogatók a templom állapotát a lehető legkevésbé befolyásolva nézelődhessenek. – Ahogy elhaladunk egy romba dőlt szentély mellett, elmeséli az építmény szörnyű történetét. – Néhány fosztogató azt hitte, drágaköveket találhat benne. Rájuk omlott a templom. Maradványaik azóta is ott vannak, mivel akkoriban nem volt lehetőség a holttestek kihozatalára. A helybéliek némelyike ma is úgy tartja, hogy a fosztogatók szelleme még mindig itt kísért.

John nem akar Banteay Chhmarból egy második Angkor Vatot csinálni, ahol a tömeges turizmus már jóvátehetetlen károkat okozott a templomokban. Meggyőződése, hogy a megfelelően megszervezett, fenntartható idegenforgalom jelentős anyagi és szociális előnyöket hozhat a helyi közösségeknek. Fő célja, hogy a munkálatok minden lépésébe bevonja a helybélieket. – Büszke vagyok az itt dolgozókra – mondja. – Tőlem tanultak, de ma már önállóan dolgoznak. Tudják, mit és hogyan csináljanak.

A térségben nincsenek szállodák vagy vendégházak, így a turisták csak a helyi családoknál szállhatnak meg. A helyreállított templom a közösség spirituális központja lesz.

– Egy évben ötezer, itt megszálló látogató kell ahhoz, hogy nullszaldósak legyünk – mondja Sophal Tath, a Közösségi Alapú Idegenforgalom nevű, az Európában és a fejlődő világban a felelős turizmust népszerűsítő szervezet munkatársa. – A közösség tudja, mennyire fontos a templom a jövőbeli megélhetésünkhöz.

A GHF szerint az a legjobb módszer, ha a hely jelentette előnyök világosak az ott élők számára. John Sanday így fogalmazza meg: – Végső soron a helybéliek fogják biztosítani a templom jövőjét és fennmaradását.

Vote it up
18
Tetszett?Szavazzon rá!