Cowboyok Olaszhonban

Két évvel ezelőtt egy 23 éves fotós baktatott felfelé egy hegyi úton Dél-Tirolban, az olasz Alpok német nyelvű régiójában. – Hallottam egy csoport kisgazdálkodóról, akiknek az a szokásuk, hogy cowboynak és indiánnak öltöznek – meséli Nicolo Degiorgis. – Meg akartam ismerkedni velük.

Egy magányos lovas haladt el mellette, bőrnadrágban, kezében lasszóval, és kurtán üdvözölte. A bozontos szakállú, negyvenes éveiben járó Elmar Schoffeneger, fején konföderációs katonai sapkával, barátságosnak bizonyult. Schoffeneger épp a földjét szántotta ökrös ekével, amikor Degiorgis megérkezett, de félbehagyta a munkát, hogy a fiatalabbik férfit megkínálja egy pohár nyírfavízzel – ezt a folyadékot tavasszal a nyírfák megcsapolásával nyerik.

Degiorgis elmagyarázta, hogy fényképeket akar készíteni és szeretne más vadnyugat-rajongókat is megismerni a környéken. Schoffeneger ráállt a dologra, feltéve, hogy Degiorgis segít neki a ház körüli munkában. Megegyeztek.

A kalap ellenére Degiorgis kiderítette, hogy Schoffeneger inkább az amerikai indiánokért rajong, semmint az amerikai polgárháborúért. Sátorban lakik, immár majdnem húsz éve. Mokaszinját és íjait saját maga készíti, utóbbiak lőtávolsága akár a 180 métert is meghaladja. Vadnyugati öltözékét azonban egyenesen az Egyesült Államokból hozatja.

Elmar unokatestvére, Klaus Lantschner hosszú éveken át szintén saját maga készítette sátorban lakott, de a közelmúltban egy melegebb „megoldásra” tért át: kanadai típusú rönkházat épített magának. Láncfűrésze segítségével indián totemoszlopokat készít, Egle, a felesége pedig a sámánizmust tanulmányozza, és indiai meditációt végez.

Egyik közeli szomszédjuk, „Őrnagy” Tom egy igazi, vadnyugati stílusú ranchot húzott fel, zászlórúddal és az amerikai lobogóval.

– Lovagolni a Clint Eastwood- és Charles Bronson-filmeket nézve tanultam meg – mondja. – Szeretek napokig lovagolni, az erdőben aludni. – Telenként a Shiloh ranch közel 60 angol-arab és maremman lónak nyújt menedéket.

A cowboyok és az indiánok jól kijönnek a falu lakóival, akik megtanulták elfogadni azt a szokatlan életmódot, amelyet ezek a megszállott emberek még gyerekként szerettek meg. Schoffeneger például hároméves kora óta lovagol, az amerikai kultúra iránti érdeklődése legalább annyira köszönhető a filmnek és a televíziónak, mint amennyire idilli gyermekkorának.

A Bonanza című sorozaton nőtt fel, meg a vadnyugati filmeken, amelyeket Karl May (May Károly) regényei ihlettek – nem volt olyan család a német nyelvű országokban, ahol az író nevét ne ismerték volna, s rajongói közé olyan egymástól nagyon eltérő személyiségek tartoznak, mint Albert Einstein, Hermann Hesse és Adolf Hitler. Az 1912-ben elhunyt May olyan lenyűgöző alakokat teremtett, mint Winnetou, a becsületes és igazságos apacs törzsfőnök, valamint vértestvére, Old Shatterhand, a német földmérő, aki megmentette Winnetou életét.

May Károly könyvei a németül beszélők körében maradandó lelkesedést váltottak ki az indián kultúra iránt. Közép-európaiak ezrei még ma is amerikai indiánnak öltöznek fel a hétvégére. De Schoffeneger és a barátai is egész hetes programot csináltak belőle.

Tizenéves koruk óta viselnek cowboykalapot, lasszót és csizmát; az indiánokért rajongók mokaszint, hímzett bőrkabátot és fejkendőt.

Ahelyett hogy egymással harcoltak volna, lovagoltak, tábortűz köré telepedtek, és békepipát szívtak. És a gépesítések időszakában Dél-Tirol cowboyai és indiánjai továbbra is eltökélten ragaszkodtak a hagyományosabb módszerekhez.

Minél többet tudott meg Degiorgis Schoffeneger életéről, annál inkább csodálta. Megtanult indián kosarat fonni és tehenet fejni is. – Amikor először ittam frissen fejt tejet, elámultam, hogy milyen meleg – mondja Degiorgis.

A fotós meg akarja örökíteni, hogyan alkalmazkodnak új ismerősei az évszakokhoz. – Manapság már ritka természetközeliségben élnek.