Drótszamárral a flaszteron

Nem csak a húszéveseké a biciklisáv! Szóval, nyeregbe, meglett barátaink!

Megjelent: 2010. június

Kapcsolódó cikkek

Jól megtermett, őszes-szakállas hatvanas férfiú pattan a kerékpár nyergébe budai otthonuk előtt. Hegyről lefelé halad ugyan, de még hosszú út áll előtte, hiszen a pesti Ludovika térig kell tekernie! Vásárhelyi Tamás biológusnak, a Magyar Természettudományi Múzeum főtanácsosának azonban ez meg sem kottyan, hiszen régóta karikázik már, szinte mindennap, a főváros útjain.

– Három évvel ezelőtt, már hatvan felé kezdtem bringázni, egy síeléssel töltött hét lendületével és a tetszhalálból felélesztett izmok lázával. Biciklire szálltam, és azóta, ha csak tehetem, így járok Budáról Pestre reggel, és vissza este, napi 16-20 kilométert. Barátaim ijedeznek és óvnak, egyiküktől bukósisakot kaptam, a másiktól levegőszűrő maszkot, a feleségemtől erősebb lámpákat, és mindenki azt kérdezi: na, de ebben a levegőben, ezek között az őrült autósok között?! – mondja.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy előtte nyilván megrögzött gyalogos volt, akinek nincs autója, téved: amikor esetleg éppen nem „tömegközlekedett”, akkor bizony ő is ott eregette autójából a kipufogógázt a többiekkel együtt a főváros útjain, és persze teszi néha ma is, ha úgy hozza az élete. Ami viszont alaposan megváltozott azóta, hogy főleg kerékpáron közlekedik.

Mert kerékpározni – minden nehézsége mellett – a városban is csodálatos. Ha valakinek éppen ahhoz van kedve, egészen lassan tekerhet, és rácsodálkozhat mindarra a szépségre, amit a város mutat, de egy suhanó autóból bizony nincs esélye észrevenni.

Ha viszont ahhoz van kedvünk, hogy a gyorsaságot élvezzük, a mai sebességváltós biciklikkel ezt is könnyedén megtehetjük, és – miközben mellékesen megszabadulunk felesleges kilóinktól – megtapasztalhatjuk, ahogyan a vér jólesőn kezd áramlani az ereinkben. Hajós András például így érvelt a „Bringázz a munkába!” mozgalom mellett: „Gyorsan és szabadon odaérek bárhová, azt érzem, hogy mozgok és nem tespedek. A biciklizés kicsit olyan, mintha repülőzne az ember. Nem a földhöz ragadva ül, hanem magasan, viszont mégis gyorsan suhan.”

És hogy egy nő véleményét is megismerhessük, aki ráadásul nem is akármilyen munkaasztal felé karikázik nap mint nap, íme, Király Júliának, a Magyar Nemzeti Bank alelnökének hitvallása: „Kedvenc fotóm a Financial Times címlapján jelent meg: Madame Lagarde, a francia pénzügyminiszter gyönyörű kiskosztümben, magas sarkú cipőben éppen száll fel a biciklijére, és indul munkába. Ha ő megengedheti magának, akkor úgy gondolom, hogy a jegybank alelnöke is. Mindig utolsó pillanatban induló, nagyon kiszámítottan érkező ember voltam, és amikor kocsival ott ültem a dugóban, az iszonyúan frusztrált.

A bringával ez elkerülhető. Tehát töredelmesen bevallom, semmi környezettudatosság nem volt a dologban. Az később jött, hiszen az ember bringán ülve jobban érzi, milyen ennek a városnak a levegője.”

Térben és időben emberi léptékben mozog a kerékpáros, és közben kincsekre lel, mint ahogyan Vásárhelyi Tamás is

És most jöhet az újabb ellenvetés: nagyon egészségtelen abban a kipufogógáztól szennyezett levegőben tekerni! De ha belegondolunk, az autóban ülők nem ugyanannak a városnak a levegőjét lélegzik be?! Ráadásul a kerékpárral értelemszerűen a kisebb forgalmú utakat érdemes keresni, és az ilyen kerülőknek számos egyéb előnyük is akad. Térben és időben emberi léptékben mozog a kerékpáros, és közben kincsekre lel, mint ahogyan Vásárhelyi Tamás is:

– A Baross utcában rátaláltam egy jó órásra, aki kellemes beszélgetés közben elmagyarázta, mi a baja az órámnak, és mi a teendő vele. Itt autóval parkolni? Lehetetlen lett volna! Néhány méterre állhatok meg attól az üzlettől is, amelyben kulcsot másolnak, bőröndöt javítanak, megvarrják a cipőm felfeslett varrását, és a szakadt hátizsákomat. És felfedeztem az azóta kedvencemmé vált antikváriumomat is az Üllői úton.

Természetesen azért nem csak ilyen szép a menyasszony: a városi biciklizésnek vannak nehézségei, kellemetlenségei, és persze veszélyei is. Körültekintő, higgadt magatartással ezeknek a nagy része azonban kivédhető – és hát kiktől várhatnánk ezt joggal el, ha nem éppen az érettebb korúaktól?! Ráadásul a tapasztalatok szerint egy ősz halánték némileg azért visszafoghatja az agresszívabb autósokat is. Kerékpárosként is az a legfontosabb – csakúgy, mint az autóval közlekedők esetében –, hogy tisztában legyenek saját képességeikkel. A veszélyek elkerülésének fontos eszközei a folyamatos figyelem, a körültekintés, a higgadtság, és nem utolsósorban az előrelátás is.

Ez utóbbira vonatkozóan például fontolják meg Vásárhelyi Tamás tanácsát: – Dugóban, piros lámpánál, ha tehetem, mindig az autósor elejére megyek, az első autó elé pár méterrel, amennyire csak a kereszteződés engedi. Ennyi előny jár nekem, amiért én nem termelem, de szívom azt, amit ők kipufognak. Autósként tanultam a defenzív vezetés, a „látni és látszani” elvét is. Amikor a lámpa zöldre vált, és elkezd az ember tekerni, a bicikli először nagyon ingatag. Néhány pedálfordulat után áll csak egyenesbe, addig az ember kacsázik kicsit. Jobb, ha ilyenkor nincs mellettem autó, és az is jó, ha legalább az első sofőr lát, és akkor kivárja, amíg nyugodtan elmehet mellettem. Mire utolér, már biztonságosan haladhatunk mind a ketten.

Mindezt megerősíti Dévai Attila, a Városi Biciklizés Barátai Egyesület elnöke is. – A módosított KRESZ már támogatja ezt a megoldást, olyannyira, hogy a nagyobb kereszteződésekben a hagyományos záróvonal elé előretolt felállóhelyeket festenek fel – kifejezetten a kerékpárosoknak.

Természetesen a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat baleset, mondjuk egy komolyabb letenyerelés, ezzel kapcsolatban azt hangoztatják rutinos biciklisek, hogy a kerékpároskesztyűt nemcsak azért kell viselni, mert jól mutat, vagy kényelmesebb vele a kormányt fogni, hanem azért is, hogy megakadályozza az esésnél a kéz bőrsérüléseit.

Azoknak pedig, akik anélkül szeretnék kipróbálni a városi biciklizést, hogy komolyabb kerékpárra költenének, van egy jó hírünk: a tervek szerint Budapesten jövőre indul a kerékpárkölcsönző rendszer, amelyben 1200 biciklit vehet igénybe bárki, aki előzetesen regisztrált. A Nagykörút által határolt területen, és a budai rakparton összesen hatvan-nyolcvan „dokkoló” ponton lehet majd hozzájutni a kerékpárokhoz, illetve leadni őket, amelyeknek használata ráadásul az első fél órában ingyenes lesz.

Szóval, nyeregbe, meglett barátaink!

Vote it up
141
Tetszett?Szavazzon rá!