Egymásba kapaszkodva

Egy budapesti szálloda vezetése újszerű szempontok szerint választja ki leendő munkatársait

Kapcsolódó cikkek

Van egy szálloda Budapesten, amely semmiben sem különbözik a többitől. És épp ez benne a különleges. Mert ha nagy betűkkel ki lenne írva, hogy itt a 19 dolgozóból 13 megváltozott munkaképességű, mindenki azt kezdené vizslatni, miben más a Panda Hotel, mint más szálláshelyek. De így, hogy a vendégek erről mit sem tudnak, csak olyan élmények maradnak meg, mint a csinos recepciós mosolya, a felszolgáló segítőkészsége vagy a szobaasszonyok szorgalma.         

A budai zöldövezetben, Pasaréten található szálloda egyáltalán nem missziónak indult. Hat évvel ezelőtt vette át egy családi vállalkozás, s eleinte semmiben sem különbözött a többi hoteltől. Gergely Krisztina, a jelenlegi vezető szerint a változás akkor kezdődött, amikor a család egyik barátja arról panaszkodott, hogy megváltozott munkaképességű emberként milyen nehéz munkát találnia.

– Ezt az ismerősünket korábban agydaganattal műtötték, s amikor újra dolgozni akart, kétségbeejtő bánásmódról számolt be – emlékezik vissza Krisztina. – Olyan feladatokat bíztak rá, amiknek semmi értelmük nem volt. Előfordult, hogy az általa felfűzött gyöngysorokat a szeme láttára tépték szét, hogy kezdhesse az egészet elölről. Mindez borzasztó megaláztatást jelentett számára.

A családi kupaktanács ekkor összeült, s miután mindenki segíteni akart, ez az illető lett a Panda Hotel első megváltozott munkaképességű alkalmazottja. Krisztina nem tagadja: elsősorban emberiességi szempontok vezérelték őket, amikor barátjukra rábízták az adminisztrációt. – Nemcsak mint munkaerő vált be kiválóan, hanem a személyiségében is rendkívül pozitív változásokat láttunk – számol be a tapasztalatairól.

– A zárkózottsága eltűnt, kinyílt, vidámabb és magabiztosabb lett. A szemünk láttára alakult át az élete. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy még több megváltozott munkaképességű embert vegyünk fel.

A szálloda vezetője eredetileg Kocsy Béla volt, ám ő (más feladatok miatt) pár éve már csak a háttérből segíti az itteni munkát. Azóta a felesége, Krisztina állt a helyére, aki eredeti szakmája szerint jogász, de egyben rehabilitációs mentor és tanácsadó is. Az ő pedagógus végzettségű édesanyja tapasztalatának is nagy hasznát veszik – vagyis a családi vállalkozás ez esetben valódi értékeket és tapasztalatot takar.

Kollégáikkal kapcsolatban Krisztináék érezhetően kerülik a „sérült” vagy „rokkant” kifejezéseket, ami érthető is. Az itt dolgozók ugyanolyan teljes értékű munkát végeznek, mint egészséges társaik. Ha mégis van köztük valami különbség, akkor az a fokozottabb megfelelni vágyás.

– A megváltozott munkaképességű emberekben is van egyfajta negatív előítélet a környezetükkel szemben – magyarázza a hotel vezetője. – Sokan mondták már, hogy furcsának érezték, amiért itt emberszámba veszik őket. Állítólag ezt meg kellett szokniuk. Ezután azonban ezt úgy viszonozzák, hogy igyekeznek a legjobban teljesíteni, és rendkívül lojálisak. Nálunk sokkal kevésbé cserélődik a személyzet, mint más szállodákban. Van, aki már hat éve itt dolgozik.

A hotel nem kérkedik azzal, milyen missziót teljesít: a honlapjukon is csak egy fél mondatban említik, hogy dolgozóik többsége megváltozott munkaképességű. A vendégek zöme úgy távozik, hogy fogalmuk sincs, milyen különleges környezetben pihentek. – Persze néha azért előfordulnak érdekes helyzetek – meséli Krisztina. – Az egyik vendég például elindult a városba, de valamiért még visszament a szobájába, a nagyothalló szobaasszonyunk pedig nem érzékelte a benti motozást, és takarítás közben rányitott. Szerencsére a vendég vidáman napirendre tért az eset fölött.

A 31 éves Kerekes Hanna (kérésére a nevét megváltoztattuk) ottjártunkkor még csak második napja dolgozott recepciósként. Az angolul és franciául is tudó lány négy éve egy közúti balesetben veszítette el az egyik lábszárát. A rehabilitációján találkozott egy itt dolgozóval, az ő javaslatára küldte be az életrajzát.

– Behívtak állásinterjúra, és nagyon megörültem, amikor közölték, hogy felvesznek. Ez volt az első próbálkozásom a baleset óta, és máris sikerrel jártam. Szeretek emberekkel foglalkozni. Az egészséges barátnőm már fél éve hiába keres munkát, szóval elég szerencsésnek érezhetem magam.

Kaszt Péter öt éve dolgozik a szállodában. A 28 éves fiatalember afféle mindenes: ha kell, felszolgál, megszerel ezt-azt, de olyan is előfordult, hogy a recepcióba kellett beállnia. Azt mondja, ez a munka valóságos terápia a depressziójára és a pánikbetegségére.

– Kezdetben nagyon nehéz volt megszokni, hogy milyen sok dologra kell egyszerre figyelnem. Szerencsére itt mindenki nagyon segítőkész és türelmes. Most már vannak barátaim, és sokkal magabiztosabb, önállóbb lettem. Rengeteget jelent, hogy tudom: itt mindenki bízik bennem.

Szkolcsek Györgyné Irénke, a szálloda 55 éves könyvelője egyike a legrégebbi dolgozóknak. Gyerekkora óta paralízises, de sokáig eszébe sem jutott, hogy ő más lenne, mint a többi ember. Korábban egy multicégnél dolgozott, majd miután az megszűnt, 2007-ben leszázalékolták, és a Panda Hotelben találta meg azt a közösséget, ahol jól érzi magát.

– Egészen más ez a munka, mint egy nagyvállalatnál. Itt mindent nekem kell csinálnom a bérszámfejtéstől a különböző kimutatásokig. Bevallom, sokszor eszembe sem jut, hogy nem vagyunk egészségesek. Teljesen szokványos kollektíva a miénk, gyakorlatilag bárhol dolgozhatnánk. Legfeljebb annyi a különbség, hogy jobban összetartunk.

A Panda Hotel több rehabilitációs és érdekvédelmi szervezettel tart kapcsolatot, az esetleges új munkatársak is az ő segítségükkel érkeznek. Krisztináéknak mostanra sikerült elérniük, hogy a többi szálloda is elismeri az eredményeiket.

– Kezdetben voltak, akik kételkedtek, hogy megváltozott munkaképességű embereket alkalmazva sikeresek lehetünk. A kihasználtságunk most 60 százalékos, vagyis magasan az átlag fölötti, ami önmagáért beszél. De ami a legnagyobb öröm, hogy a mi példánkat követve már más hotelek is felvettek egy-egy megváltozott munkaképességű alkalmazottat. Jó volna, ha minél többen lennének ilyenek, hisz bármi legyen is a célunk, azt csak egymásba kapaszkodva érhetjük el.

Vote it up
158
Tetszett?Szavazzon rá!