Hasznosítsa a félelmeit

A köztudatban ma is az él, hogy minden stressz ártalmas, ám a legújabb kutatások szerint igenis jót tesz nekünk egy kevés

Már megint dugóba került. Ahogy az órájára néz, az is kiderül, hogy nem fog odaérni a fontos találkozóra. Érzi, hogy emelkedik a vérnyomása, fülében dörömböl szapora szívverése. Aztán eszébe jut, amit a stressz veszélyeiről olvasott: megkeményíti az érfalát, pusztítja az agysejtjeit, és rákot okoz. Most már a stressz miatt is stresszeli magát.

Ismerős helyzet? Nem véletlenül. Egy 2013-as amerikai felmérés szerint a felnőttek körében egy 10-es skálán átlagosan 5,1 volt a stressz szintje; ez a megkérdezettek szerint 1,5 fokkal magasabb az egészségesnél. Kétharmaduk úgy véli, hogy a stressz kezelése fontos. Nagyjából ugyanilyen arányban próbáltak ki valamilyen stresszcsökkentő technikát az elmúlt öt évben, de alig több mint harmaduk járt sikerrel.

– A stresszről sok rosszat hallani – ismeri el Firdaus Dhabhar, a kaliforniai Stanford Egyetem pszichiátria- és viselkedéstudományi professzora. – Persze joggal – teszi hozzá.

Nagyjából a múlt század hetvenes évei óta tisztában vagyunk a krónikus stressz fizikai és pszichikai ártalmaival. A szervezet stresszhelyzetekre adott „harcolj vagy menekülj” válasza – amely megakadályozta, hogy őseinket felfalják – hormonokat szabadít fel, amelyek erős, tartós stressz esetén ártalmasak. Az egyik ilyen hormon, a kortizol hosszas jelenléte olyan változásokat idéz elő az agyban, amelyek igen megnehezítik a stresszre adott válasz kiiktatását.

De fel a fejjel! A legfrissebb kutatások más képet festenek a stresszről: azt állítják, hogy van pozitív oldala is. Az általában feszültnek minősített helyzetek – összetűzés egy munkatárssal, teljesítménykényszer, túl sok teendő – nem kapcsolhatók súlyos egészségi problémákhoz. A mindennapos, rövid ideig tartó stressz valójában még jót is tehet. És az is kiderült, hogy a stressz miatti aggodalom fokozhatja a káros hatásokat.
 

A mindennapos, rövid ideig tartó stressz jót is tehet, ha stresszmentes időszakokkal váltakozik

Amikor a kilencvenes évek elején Firdaus Dhabhar megkezdte doktori tanulmányait a New York-i Rockefeller Egyetemen, általánosan elfogadott nézet volt a stressz immunrendszert gátló hatása. Ám az ifjú kutató ennek nem látta értelmét az evolúció szempontjából. Ha egy oroszlán üldöz, érvelt, akkor az immunrendszernek arra kellene felkészülnie, hogy a sebek gyógyulását segítse. Dhabhar arra gondolt, hogy a néhány percig vagy óráig tartó akut stressz hatása eltérhet a krónikus stresszétől, amely napokig, akár évekig elhúzódhat.

Dhabhar a szervezet immunsejtjeit katonákhoz hasonlítja. Mivel ezek száma csökken a véráramban akut stressz esetén, „sokan úgy vélték, hogy a stressz rosszat tesz, mivel gátolja az immunrendszert”.

– Csakhogy a védekező rendszer katonái jobbára nem a véráramban vívják a csatákat – magyarázza a professzor. Dhabhar azt gyanította, hogy az immunsejtek a „csatamezőre” masíroznak, azokra a helyekre, ahol a legvalószínűbb a sérülés támadás esetén: tehát a bőrhöz, a bélhez vagy a tüdőhöz. Kutatásai során kimutatta, hogy a rövid ideig tartó stressznek kitett patkányok véráramában átmenetileg felszaporodó immunsejtek azokon a helyeken foglalnak el állásokat, amelyeket ő megjósolt.

Az immunsejteknek ez a stratégiai felhasználása gyorsíthatja a sebgyógyulást, javíthatja az oltóanyagok hatékonyságát, és még a rák elleni küzdelemben is eredményes lehet. Dhabhar csoportja 2009-ben kimutatta, hogy azok a betegek, akiknek a szervezetében térdműtét okozta stressz következtében nagyobb mértékű volt az immunsejtek átcsoportosulása, lényegesen gyorsabban épültek fel, és térdük egy évvel később jobban működött, mint azok, akiknél ez a mozgósítás kevésbé intenzíven zajlott.

Egy másik felmérés során azoknak a kísérleti alanyoknak a szervezetében, akik intenzíven mozogtak vagy matematikafeladatokat oldottak meg (mindkét tevékenység akut stresszt okoz) közvetlenül az előtt, hogy oltást kaptak, nagyobb arányban mértek antitesteket, mint azokéban, akik korábban csak üldögéltek. 2010-ben pedig sikerült megakadályozni a bőrrák kialakulását ibolyántúli sugárzásnak kitett egereknél azáltal, hogy előzőleg stressznek tették ki őket.

Dhabhar szerint akkor lehet a legjobban kihasználni a stressz kedvező hatásait – s egyben a minimálisra szorítani a hátrányait –, ha váltogatják egymást az akut stresszes és a kevésbé stresszes vagy teljesen stresszmentes időszakok.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a napi teendői közé be kellene iktatnia a bungee jumpingot. Inkább fordítsa a maga hasznára az élet kisebb-nagyobb kihívásait. És mozogjon többet! Úton-útfélen hirdetik, hogy a testedzés gátolja a stresszt, pedig gerjeszti is, állítja a professzor. – Olyan a hatása, mint amikor meglátunk egy ragadozót vagy beszédet kell mondanunk. – Az erőkifejtésnek tehát dupla haszna van.
 

A krónikus stressz sorvasztja a hippocampust (az agyban az egyik emlékezetért felelős területet), rontja a szellemi képességeket, és növeli a pszichés problémák kockázatát, ezzel szemben a rövid távú stressz javítja a memóriát és a tanulási képességeket. Conor Liston, a New York-i Cornell Egyetem idegtudományi docense azt mondja: – Ha a stresszre mint olyan éber állapotra gondolunk, amikor fokozottan figyelünk és nyitottak vagyunk a környezet változásaira, megértjük, miként támogatja a tanulást.

Bizonyos körülmények közt a kortizol stresszhormon fokozza az agy tanulási képességét, amelyet az idegkutatók agyi plaszticitásnak hívnak. Az agyban lévő idegsejtek sejtenként ezrével rendelkeznek szinapszisokkal, azokkal a struktúrákkal, amelyeket a többi idegsejttel való kommunikációra használnak. Tanulás közben új szinapszisok jönnek létre, miközben a régiek megritkulnak.

Amikor Liston egy kísérlet során kortikoszteront (az egereknél egy stresszhormon) juttatott be a rágcsálók szervezetébe, az állatok agyában leállt a plaszticitást jelző szinapszisok képződése. Ebben az állapotban az egerek képtelenek voltak új ismereteket elsajátítani. Amikor viszont egy másik csoport egér kis adagban kapott kortikoszteront, a szinapszisok képződése megduplázódott.

Veszélyes lehet azonban, ha túl sokáig tart a felfokozott állapot. Amikor Liston tíz napon keresztül nagy dózisban adott kortikoszteront a kísérleti állatoknak, az agyukban csökkent a szinapszisok száma. Végül a régi kapcsolatok gyorsabban sorvadtak el, mint ahogy az újak létrejöttek, amiből kikövetkeztethető, milyen hatással van a krónikus stressz a szellemi képességekre.
 

A stressz akkor válik kártékonnyá, amikor az ember kezéből kicsúszik az irányítás, és nem segíti a környezete

A stressz akkor válik kezelhetetlenül kártékonnyá, amikor az ember kezéből kicsúszik az irányítás, és nem számíthat segítségre a környezetétől. – Amikor stresszről beszélünk, általában olyan hétköznapi dolgokra gondolunk, mint az időzavar, az önbizalomhiány, a munkahelyi vagy családon belüli súrlódások – mondja Kelly McGonigal, a Stanford Egyetem pszichológus előadója. – Az igazán káros stressz inkább a társadalmi helyzettel, elszigetelődéssel, elutasítottsággal függ össze.

A magasabb beosztásban dolgozókat jobban igénybe veszi a munkájuk, ám nagyobb függetlenséget élveznek. Egy 2012-es felmérés a vezetőknél – magas rangú katonatiszteknél és kormányhivatalnokoknál – alacsonyabb kortizolszintet és kevesebb szorongást mutatott ki, mint a beosztottaknál. Pedig a vezetők nagyobb megterhelésnek voltak kitéve: lényegesen kevesebbet aludtak, mint az alacsonyabb beosztásúak.

A vezető beosztásúak közül azoknál mérték az alacsonyabb kortizolértékeket, akik több embert irányítottak és nagyobb jogkörük volt, vagyis nagyobb hatalmat éreztek a kezükben.
 

Mivel a köztudatban még mindig az él, hogy minden stressz ártalmas, McGonigal attól tart, hogy sokan elkerülik azt a fajta feszültséget is, amely fontos az egészség szempontjából. – Pedig ma már tudjuk, hogy az értelmes munka, a jó kapcsolatrendszer, a kihívások helyes kezelése erősíti a szervezet védekezőmechanizmusát.

Ráadásul az is nagyban meghatározza a stresszre adott választ, hogy az emberek fenyegetésnek vagy lehetőségnek tekintik-e azt. A massachusettsi Harvard Egyetem 2011-es felmérése során önkénteseknek, mielőtt nyilvános beszédet kellett tartaniuk, azt mondták, hogy a stressz jó dolog: javítja az alkalmazkodókészséget, fokozza a teljesítményt. A feszült percekben a szívműködésük hatékonyabb volt és az ereik kevésbé húzódtak össze, mint azoknak, akiket erről nem tájékoztattak és arra buzdítottak, hogy fojtsák el az aggodalmaikat.

Korábbi előadásain McGonigal azt tanította hallgatóinak, hogyan csökkentsék a stresszt, mintha az ártalmas volna. De az új kutatások tükrében megváltoztatta mondandóját. Ma már inkább arra ösztönzi diákjait, hogy hasznosítsák a stresszt. – Ne aggódjanak a szaporább szívverés miatt. Gondoljanak arra, hogy több energiát kapnak a szervezetüktől – mondja a pszichológus.

Ha valaki teljesen stresszmentes környezetre vágyik, meg kellene szabadulnia mindattól, ami boldoggá, tartalmassá teszi az életünket: a kapcsolatoktól, a megerőltető munkától, a tanulástól és a fejlődéstől. – Bizonyos értelemben – vonja le a következtetést McGonigal – a stresszel él teljes életet az ember.

Vote it up
17
Tetszett?Szavazzon rá!