Hej, helyesírás!

Felkapott téma lett az anyanyelv védelme. De vajon tudunk még helyesen írni, és van-e ennek jelentősége?

Jártában-keltében az ember sokféle bosszantó nyelvi pongyolaságot, hibát lát a feliratokban, kiírásokban: nyitvatartás (a nyitva tartás helyett; már-már örökzöldnek számít), Rózsa Cukrászda (a Rózsa cukrászda helyett), a Mammut bevásárlóközpont építése óta pedig sokaknak meglepő lehet, hogy az állat, az bizony mamut. Aki tévé- és sorozatkedvelő, annak otthon és mindennap megadatik efféle élmény: a 2005 óta sugárzott teleregény, a Jóban Rosszban címéből ugyanis kiesett a kötőjel.

Nádai Ferenc tipográfus szerint az nyelvi pongyolaságot mutat, hogy számos kiadványban a magyar „ő” helyett a francia „ô”-t használnak. Őt amúgy is kísértik a hibák: pár éve kapott egy rangos szakmai elismerést, amely a rajta lévő szöveg szerint „kultúrális díj”, így, hosszú „ú”-val.

Ennél is aggasztóbb, hogy az egyetemeken sem jobb ám a helyzet. – Azt, hogy „Tisztelt tanár úr”, a hallgatóim 50 százaléka nem tudja helyesen leírni, és ez még csak a megszólítás – dohog Balázs Géza, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője. Helyette van „tisztelt tanár úr” (csupa kisbetűvel), „Tisztelt tanárúr” (egybeírva), és „Tisztelt tanár ur” (rövid „u”-val).

Hiba hiba hátán
Az alábbi szöveget jó néhány helyesírási hibával megtűzdeltük, próbálja megtalálni az összeset!
Huszas évei derekán baromfi kereskedésben dolgozott ahol a nyitvatartás fojton változott, és ahoz kelett alkalmazkodni. Közönbös arccal próbálta elviselni, de csak csak nem tetcett neki a hejzet. Egy határozat képes pillanatában ráébredt: ideje, hogy anyja huga, a Madách színházban dolgozo Mariska Néni segitségével új munka lehetöséget találjon Magának.

(Javított szöveg a következő keretben)

Persze mit várhatunk az átlagembertől, ha már az oktatásért és kultúráért is felelős új minisztérium nevét hibásan írják: Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, pedig a helyesírás szabályai szerint így kellene: Nemzetierőforrás-minisztérium.

Nem mindegy? – kérdezik sokan. Így is érthető. Nos, nem mindegy. Néha sok pénz múlik a helyesíráson. Mint például abban az esetben, amikor egy vessző helytelen használata miatt elmarasztaltak egy céget. A sorsjegyeket forgalmazó vállalkozás ugyanis a játék leírásában a két nyerési feltétel közötti „vagy” szó elé vesszőt tett. A Gazdasági Versenyhivatal bírósági ítélettel megerősített határozata szerint ezt úgy is lehetett értelmezni, hogy már az egyik feltétel teljesülése esetén is nyer a játékos. A vásárló tehát nem kapott egyértelmű tájékoztatást, vagyis megtévesztették. A céget pedig megbüntették: százezer forint bírságot kellett fizetnie. A sorsjáték szervezői alighanem egy életre megtanulták a vessző helyes használatát.

Hemzsegnek a hibák, de miért?
Sokan az iskolára mutogatnak – talán meglepő, de egy-egy esetben maguk a tanárok is. – A felsőbb évfolyamokon az idegen nyelveket heti 4-7 órában tanulják, de csak egy anyanyelvi óra van, ebben az egy órában kellene megtanítani, gyakorolni a leíró nyelvtant, a kommunikációt, a szövegtant, a retorikát, a stilisztikát stb.; fejleszteni a fogalmazási, a helyesírási, valamint a beszédkészséget – mondja Balatoni Teréz nyugdíjas gimnáziumi magyartanár. – Vajon csodálkozhatunk-e, hogyha ez nem vagy ha csak rosszul megy?

De talán nemcsak a kevés óra a ludas, hanem az is, hogy a gyerekek nem olvasnak. Gyakran halljuk ezt a panaszt, de vajon igaz-e? – Nem igaz, sokkal többet írnak-olvasnak, mint valaha – tagadja a gyerekeket érő vádat Mártonfi Attila, az Osiris Kiadó Helyesírás című kézikönyvének társszerzője. – Csak nem papíron szépirodalmat, hanem az interneten nem fikciós szövegeket. – De ő azzal sem ért egyet, hogy a sok olvasásnak ebből a szempontból különösebb jelentősége lenne: – A helyesírást módszeres, szabályokon és gyakorláson alapuló tanulással lehet elsajátítani, nem pedig szépirodalom olvasásával.

Mitől változhat a jelenlegi helyzet? A több nyelvtanóra biztos nem ártana, de van, aki még ennél is tovább menne: Balatoni Teréz például úgy véli, hogy a magyar helyesírás szabályai túl bonyolultak és le kéne egyszerűsíteni őket: – 299 szabály van a szabályzatban, további alpontokkal és kivételekkel – ez összesen inkább 900–1200 szabályt jelent. Nem véletlen, hogy dolgozatjavításnál olykor a tanárok is vitatkoznak, hogy most jól írta-e a gyerek, vagy sem.

– Egyszer például az Óperenciás-tenger miatt volt nagy tanácskozás. A hivatalos megoldás a nagy „Ó” és kötőjel, mivel fiktív földrajzi név. De mi van, ha a gyerek azt írja, hogy „túl az óperencián”? Itt már nem biztos, hogy nagybetű kell. Ugyanakkor a mennyország, a pokol, a paradicsom, amelyek szintén fiktív „földrajzi” helyek, kisbetűvel írandók – kivéve, ha Dante művének helyszínei.

Rácz Endre, a Kis magyar nyelvtan egyik szerzője gyakran mondta tanítványainak: – Az ly teljesen felesleges, rég meg kellett volna szüntetni. Na de hogy nézne az ki pontos j-vel, hogy „Magyar hejesírási szótár”.

Bár nem mindenki ért egyet a reform gondolatával, a Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága mindenesetre dolgozik a szabályzat átírásán (a legutolsó változat 1984-ben készült), és elképzelhető, hogy pár éven belül új szabálykönyvet használunk majd – bár radikális változások nem lesznek benne.

Balázs Géza szerint az általános iskola feladata, hogy megtanítsa az olyan alapkészségeket, mint a helyesírás: – Azt mondják, nincs rá idő. A mi iskolánkban miért volt rá idő? Ez a dolog gyökere. Ha a gyerek nem tanul meg olvasni, onnantól fokozatos hátrányban lesz, végig.

Akarom, nem akarom?
Vannak, akik szerint a hibáknak is megvan a maguk helye: a legtöbb nyelvész úgy véli, a nyelvtudománynak nem az a célja, hogy megszabja, mi helyes és mi helytelen, hanem az, hogy leírja, milyen beszédmódokkal, milyen nyelvtani „megoldásokkal” találkozhat az ember az utcán; és az, amit A magyar helyesírás szabályaiban olvashatunk, csak egy változat a sok közül.

– A helyesírás kicsit olyan, mint amikor valaki takarosan öltözködik – magyarázza Nádasdy Ádám nyelvész. – A testét a napsugártól akkor is védi, ha gyűrött ruhában jár; de mégis, embertársainak azt üzeni, hogy gondos és figyelmes személy.

Ma már mindenképpen külön csoportot alkotnak a „kreatív” szövegírók, akik az interneten és a mobiltelefonok sms-üzeneteiben rövidítéseket használnak, hogy gyorsabban tudjanak kommunikálni. (Lehet, hogy jó a helyesírásuk, de ez nem látszik.) „Játszhat” helyett „jác6”, „vagyok” helyett „vok”, „nincs mit” helyett „nm”. Gyakran az angol nyelvet is belekerverik: a „jó8” például „jó éjt” (a nyolcas szám angolul „eight”), a derűs reakciót a LOL (Laughing Out Loud, hangosan kacagok) betűszóval fejezik ki – néha akár élőszóban is. És nemcsak a legifjabb generáció vetemedik ilyesmire: hatvanas éveit taposó apám is arról panaszkodott egyszer – még csak nem is e-mailben, hanem szóban – hogy „már megint nem műxik a bojler.”

Olykor viszont épp a fiatalok tiltakoznak az ilyesmi ellen. A gimnazista Antal Gergely nyelvésznek készül, és ő például nem szereti az ilyen nyelvjátékokat. – Lehet, hogy valós információt közölnek, de én senkivel sem gépnyelven akarok kommunikálni.

Az előző keretben lévő szöveg helyesen:
Húszas évei derekán baromfi-kereskedésben dolgozott, ahol a nyitva tartás folyton változott, és ahhoz kellett alkalmazkodni. Közömbös arccal próbálta elviselni, de csak nem tetszett neki a helyzet. Egy határozatképes pillanatában ráébredt: ideje, hogy anyja húga, a Madách Színházban dolgozó Mariska néni segítségével új munkalehetőséget találjon magának.

Mások kevésbé ítélik el a jelenséget. – Meg kell találni a határt az igényesség és a tempó között. Azt, hogy SZVSZ, tényleg gyorsabb leírni, mint hogy „szerény véleményem szerint” – száll vitába Gergellyel évfolyamtársa, Tóth István. – Én a „lájkot” is használom az élő nyelvben. A „tetszik” nem feltétlenül fedi le azt, mint amikor valamire azt mondom, hogy „Hmm, lájkolom!” (Ha valaki nem tudná: a Facebook közösségi oldalon a Like – „tetszik” – feliratú gombra klikkelve lehet másokkal megosztani bármilyen olyan linket, érdekességet, amely tetszett az olvasónak.)

Persze az interneten sem csak „kreatív szövegekkel” találkozhatunk. Az online sajtó nagy része még ma is a megszokott sajtónyelvhez igazodik – vagy legalábbis próbál. – Az olyan orgánumok, mint a miénk, nem tudják úgy kezelni a szövegeket, mint egy klasszikus újság: egyszerűen nincs idő a hagyományos, többlépcsős szerkesztésre – magyarázza a helyzetét Zsadon Béla, az Index hírportál olvasószerkesztője. – Egyre több lazább szöveg kerül az emberek szeme elé; és maguk is egyre többször írnak úgy, hogy nem törődnek vele, mit szólna a tanító néni.

Gyakran halljuk külföldiektől, hogy milyen nehéz nyelv a magyar; ez azonban nem kifogás. A nyolc éve Magyarországon élő Patrick Mullowney rendszeresen fordít magyar szövegeket angolra, és gyakran panaszkodik is. – A magyar nyelv 95 százalékban fonetikus, itt szerintem nincs mentség a helytelen írásra – mondja. Igazán nagy lehet a baj, ha már külföldiek is kiosztanak minket!

Győzzön az irodalom?
Mindeközben úgy tűnik, az irodalom kevésbé csinál ebből az egészből problémát, mint a tanárok, a nyelvészek vagy éppen a diákok. Tavaly a Balassi Intézet a Magyar Nyelv Éve alkalmából „Hadarva írok – sms-történetek” címmel hirdetett irodalmi versenyt. Hadd álljon itt egy részlet az egyik első díjas, Schwamm-Tóth Annamária tollából – vagyis inkább mobiljáról:

szia +torpantam az élet útján
1edül nM 1szerű továbblépni
2ség mardos nM biztos hogy +éri
az MbR porból lett Settanulmány

szia sok× kívánom Vgre unj rám
a sors szRepeinket fLcsRéli
4szMközt éjjLNte LmSélni
nM vagyok képS csak összekutyulnám

hogyan lettM 1 szoborba szRLmS
a tMetőn kResztül futva féltM
az út mLlett 1 síron állt a kedvS

márványból volt & koszorú keZbN
+oldást ezután magad kRShetsz
66ós 5letM nM volt a 7N

Hogy írásnak helyes vagy helytelen, azt ki merné ezek után eldönteni? Mindenesetre a rímképlete szonettnek szabályos, az fix!

Vote it up
40
Tetszett?Szavazzon rá!