A dadogós gúnyolódni kezd erősen ritkuló hajú haverjával: – Fi-fi-figyú, me-me-mennyit fi-fi-fizetsz a fo-fo-fo-fodrásznál?

– Kétezret, pontosan annyit, amennyit te egy helyi telefonhívásért.

Két barát beszélget: – A feleségem meglátta a szomszédasszony új autóját, és azóta nyaggat, hogy vegyek neki valamit, amivel öt másodpercen belül eléri a százat.

– És mit vettél?

– Fürdőszobamérleget.

Mit csinálsz, ha nyugdíjba mész? – kérdezi egyik idősödő férfi a másikat.

– Olvasok, sétálok, kertészkedem, pótolom, amire eddig nem volt időm. És te?

– Hát, az első héten csak üldögélek a hintaszékemben.

– És aztán?

– Aztán nagyon lassan elkezdek hintázni.

Néhány férfi tartózkodik az öltözőben, amikor megszólal az egyik mobiltelefon. Egyikük felveszi.

Férfi: – Halló!

Nő: – Drágám, én vagyok. A klubban vagy?

Férfi: – Igen.

Nő: – Jó hírem van. Ismét hirdetik a házat, amit meg akartunk venni. 950 ezer dollárt kérnek érte.

Férfi: – Oké, hívd fel őket, és ajánlj érte 1,2 milliót, hogy biztosan a miénk legyen.

Nő: – Rendben. Szia. Szeretlek.

Férfi: – Szia, én is szeretlek.

A férfi leteszi, majd azt kérdezi: –Tudja valaki, hogy kié ez a telefon?

Két barát beszélget: – Azt hiszem, megcsal a feleségem.

– Miből gondolod?

– Miskolcról költöztünk Győrbe, Győrből Pécsre, Pécsről Kecskemétre, és mindig ugyanaz a postásunk.

Már elnézést a tapintatlan kérdésért – érdeklődik első látogatása alkalmával a barátnő –, de hogyan éltek házaséletet, ha egyszer külön szobában alszotok?

– Egyszerű: a férjem füttyent egyet, és én már tudom, hogy kedve volna hozzá.

– Igen, ez is egy megoldás. De mit csinálsz, ha neked támad kedved?

– Jaj, hát akkor benyitok hozzá, és megkérdezem: füttyentettél, drágám?

Két kispénzű magyar turista Svájcban kóborol. Egyik este lerobban a Skodájuk, szállást kérnek hát a környék egyetlen lakóhelyén, egy kastélyban.

Kilenc hónap múlva találkozik a két barát egy kávéházban. – Emlékszel még – kérdezi az egyik –, hogy amikor Svájcban elromlott a Skodád, kinél aludtunk?

– Nagyon is jól emlékszem.

– Ugye te akkor lefeküdtél azzal a nővel?

– Így történt.

– És a sajátod helyett az én nevemet és címemet hagytad ott nála.

– Ártatlan tréfának szántam, remélem, nem haragszol érte.

– Szó sincs haragról, csak gondoltam, téged is érdekel: épp most értesített az ügyvédje, hogy én vagyok az általános örökös.