Az építésvezető kilátogat az építkezésre, és egy fiatalembert lát csellengeni a többiek között. Gondolja, most példát statuálhat. Megkérdezi a fiatalembert: – Fiam, mennyi a maga fizetése?

– Ötvenezer forint – feleli a fiú.

– Tessék, itt a fizetése, de aztán ne lássam magát többé errefelé.

Miközben a fiú megy kifelé, az egyik munkás megszólal: – Főnök, mi baja a pizzafutárral?

Az építkezésen a főnök már ötven perce nézi az egyik munkást. – Te Géza, mi a fenét keresel?

– Egy kétszer két méteres és körülbelül egy méter magas ládát.

A többiek, vannak vagy negyvenen, elkezdik keresni a ládát, egészen addig, amíg Géza meg nem szólal: – Na mindegy, hagyjátok, fiúk, majd leülök erre a gerendára.

Joe mindig arról álmodozott, hogy helikoptert vezet, ezért vesz magának egy gépet, és beiratkozik a tanfolyamra. Az első önálló repülése alkalmával felszáll a helikopterrel jó magasra, aztán csak zuhan, zuhan lefelé. – Mi történt? – kérdi az oktató, miután Joe kikászálódik a roncsból.

– Az úgy volt – mondja Joe –, hogy felvittem a gépet 300 méterig. Semmi gond. Ezért mentem tovább 600 méterig. Semmi gond. Aztán fölmentem 900 méterig, és ott már kezdett egy kicsit hideg lenni, ezért kikapcsoltam a mennyezeti ventilátort.

A főnök odahajol a titkárnőjéhez, és a fülébe súgja: – Mondja, Gizike, van valamilyen programja ma estére?

– Nincs, főnök úr – válaszolja fülig vörösen a kérdezett.

– Akkor feküdjön le korán, mert már nagyon unom, hogy minden reggel elkésik.

A hentesnek estére már csak egy csirkéje maradt, gondolja, de jó lenne, hogyha ezt is el tudná adni.

Zárás előtt jön is egy vevő. – Kérek egy csirkét!

A hentes a mérlegre teszi. – Pontosan egy kiló – mondja.

– Nagyobbat nem tudna adni? – kérdezi a vevő.

A hentes tesz-vesz, elfordul, újra mérlegre teszi a csirkét, és bemondja: – Egy kiló és negyven deka.

– Ez jó – csillan fel a vevő szeme –, akkor kérem mind a kettőt!

Két beosztott beszélget a főnök gyomrában: – Téged is keresztben nyelt le?

– Nem, én alulról küzdöttem fel magam.

Az orvhorgász, kezében egy nagy vödörnyi hallal, találkozik a halőrrel. – Kérem, uram, ezek bizony a saját halaim – magyarázza. – Néha-néha kijövök, megúsztatom őket, aztán csak elfütytyentem magam, és már ugrálnak is vissza a vödörbe.

– Na persze – gúnyolódik a halőr. – Netán meg is tudná mutatni e különleges sporteseményt?

A férfi bedobálja a halakat a vízbe, és türelmesen vár. A halőr azonban egyre türelmetlenebb. – Mikor hívja már vissza a halakat? – csattan a kérdése.

Mire az orvhorgász: – Miféle halakat?