A sánta és a pösze elmennek a mágushoz, hogy meggyógyítsa őket. Amikor odaérnek, így szól a mágus a sántához: – Kelj fel, és járj!

Utána a pöszéhez: – Mondj valamit, pösze!

– Mágusz, eleszett a szánta!

Szent Péter egy férfit fogad a mennyország kapujában. – Mit tettél, amivel kiérdemelted, hogy ide kerülj? – kérdi.

– Nos, erdei túrám közben kerékpáros banditákkal találkoztam, akik épp egy fiatal nőt készültek megtámadni – mondja a férfi. – Ezért én odamentem a legnagyobb, legvadabb fickóhoz, és orrba vágtam. Aztán felrúgtam a biciklijét, meghúztam a lófarkát, és kitéptem az orrkarikáját. Miután vele végeztem, a többiek felé fordultam, és azt mondtam: – Hagyják békén ezt a nőt, különben velem gyűlik meg a bajuk!

Szent Péter elégedett. – Mikor történt ez?

– Néhány perccel ezelőtt.

Együtt utazik egy hindu, egy rabbi és egy ügyvéd. Egy tanyán kérnek szállást. Kettőnek van hely, a harmadiknak az istállóban kell aludnia. – Megyek én – ajánlja fel a hindu.

Az ügyvéd és a rabbi néhány perc múlva kopogtatást hall. – Egy tehén van az istállóban – mondja a hindu. – A tehén szent, nem alhatok együtt szent állattal.

– Semmi gond, majd megyek én – mondja a rabbi, és veszi a párnáját. Néhány perc múlva a rabbi is kopogtat: – Egy disznó van az istállóban. Az tisztátalan állat. A vallásom tiltja, hogy ilyen állat közelében legyek.

Az ügyvéd felsóhajt, és kiballag. Szinte azonnal hallatszik a harmadik kopogás az ajtón. A tehén és a disznó az.

A hívek ujjongó férfit fognak közre a templomban. – Testvéreim, csoda történt! Újra járok. Halleluja! – ugrándozik.

Valaki a részletekre is kíváncsi: – Elmondanád, hogyan történt?

– Ellopták az autómat.

– A világ megint bűnös. Elárasztom a földet, és mindent elölről kezdek – mondja az Úr Noénak. – Építs egy új bárkát, és ments meg minden élőlényből kettőt.

Fél év múlva az Úr letekint a földre, és látja, hogy Noé az udvarán sír, hajónak meg nyoma sincs. – Hol a bárka? – mennydörgi. – Mindjárt lezúdítom az özönvizet.

– Megváltoztak itt a dolgok – mondja Noé. – Először is, építési engedélyt kellett szereznem. Aztán valamilyen csoport azt mondta, hogy nem humánus bezsúfolni az állatokat ilyen szűk helyre. Aztán a hatóság leállította az építést, hogy megvizsgálja az özönvíz lehetséges hatásait a környezetre.

Egyszer csak eloszlanak a felhők, és szivárvány ível át az égen. – Ezek szerint mégsem akarod elpusztítani a világot? – kérdezi Noé.

– Mi értelme volna? – mondja Isten. – Úgy látszik, valaki megelőzött.

A gyóntatószékbe lépő férfi meglepve látja, hogy az olyan, mint egy jól felszerelt bár, még csapolt sör is akad. Gazdag a kínálat a legjobb kubai szivarokból, és a falon egy modern tévékészülék van. – Bocsásson meg, atyám – mondja a férfi. – Rég nem gyóntam, de most sokkal hívogatóbb a gyóntatófülke.

– Várjon csak! Az az én helyem – feleli a pap.

A kolostorban megéheznek a szerzetesek, ezért két idősebb pap kimegy horgászni, velük tart egy fiatalabb is. Amint beeveznek a csónakkal, rájönnek, hogy nincs náluk a csali. – Semmi baj – mondja az egyik öreg, kisétál a partra a víz felszínén, majd jön vissza a csalival.

A fiatal szerzetes csak ámul-bámul. Nemsokára megfogják az első halat, ekkor jönnek rá, hogy a szák is a parton maradt, így nem tudják hová tenni a ficánkoló halat. Az ifjú szerzetes úgy érzi, hogy eljött az ő ideje. – Semmi baj – mondja a két öregnek, feláll, elindul, majd nagy csobbanással elmerül a vízben. Megszólal a másik öreg: – Szép, szép, hogy fiatal testvérünknek ilyen nagy hite van, csak az a baj, hogy nem tudja, hol vertük le a régi híd cölöpjeit.