Ki hozza?

Mármint az ajándékot karácsonykor. Itt aztán nincs mese, színt kell vallani. Ünnepi útmutató moralizáló szülőknek

A Jézuska? Egy angyal? A Télapó? A papa meg a mami, vagy maga a miniszterelnök úr?

Mármint hogy ki hozza az ajándékot karácsonykor. A Jézuska-feladvány a legtöbb 21. századi apa egyik első igazi morális problémája. Mert itt aztán nincs mese, színt kell vallani.

Az alapképlet egyszerűnek tűnik: van egy másfél évszázados hazugság, miszerint a karácsonyfát és az ajándékokat a Nyuszi–Mikulás–Jézuska trió harmadik tagja hozza. A hagyomány erős, az ember azonban lehetőleg nem szeretne kamuzni a saját gyerekének, ha nem feltétlenül szükséges. Amúgy sem jó hazudni, itt ráadásul az is felmerülhet az aggódó apában, hogy ha a gyerek rájön, hogy átvertük, soha többet nem fog hinni nekünk, ami borzasztó kellemetlen lehet, például ha egy MLM-piramisba akarjuk beszervezni.

Viszont milyen jó volt kiskorunkban elszoruló torokkal várni, hogy a trükkös Jézuska megint ügyesen átverje az egész családot, és amikor a papa éppen kimegy az udvarra cigizni, gyorsan megrázza a csengőt, aztán az ajándékokat hátrahagyva lelép.

Az ünnepi alkalomra tekintettel közvélemény-kutatást végeztem a barátaim körében. A 25 megkérdezettből 13 jézuskázik több-kevesebb sikerrel, 2 harmadikutas alternatív lényekkel (angyalka és Télapó) próbálkozik, 1 idén fog először előállni valami jézuskapótlékkal, aki vagy egy ufó vagy egy maci lesz, 9-en pedig kerek perec megmondják, hogy az eperillatú plüss tasmán ördögöt bizony ők vették.

Vagyis a kép igencsak vegyes. Egy normális, reprezentatív mintában, gondolom, valamivel magasabb lenne a krisztkindlizők aránya, de az biztos, hogy a magyar lakosság ebben a kérdésben is megosztottabb, mint Jemen a kommunizmus alatt.

A válasz pofonegyszerű: naná hogy jézuskázzunk, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e

Pedig a válasz pofonegyszerű: naná hogy jézuskázzunk, tök függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e, mert nincs az a materialista kétéves, akinek izgalmasabb lenne sorban állni a Megatoysban, mint egy titokzatos repülő lényt várni. A döntés megkönnyítése miatt megpróbálom felsorolni a gyakori ellenérveket:

A gyereknek nem szabad hazudni, én sose tennék ilyet.
Bruhaha, nézz magadba!

Úgyis lebukom majd, ami kitörölhetetlen sokkot okoz a gyereknek.
Elsőre jogosnak tűnő ellenvetés, a válasz benne van Zoli levelében, amit a körkérdésemre küldött: „Megoldhatatlan hitelesen falazni, az ünnepekkor végigjárjuk a rokonságot, válások és érzékenységek miatt legalább hét helyre megyünk, piszok sok csomaggal, amiket mi adunk, és aztán magyarázd el, hogy mi viszont a Jézuskától kapjuk azt, ami a fa alatt van. Aztán jön az, hogy a rokonok nem bírják megállni, hogy tőlük van az ajándék, és egyesével odamennek a gyerekhez, hogy ez az X papa Jézuskájától van, ez meg az X mama Jézuskájától, ugye tetszik, próbáld fel. Ráadásul most már előfordul, hogy együtt vesszük az ajándékot másoknak (segíteni kell a Jézuskának, mert nagyon elfoglalt, és mi tudjuk, hogy minek örül a rokon), szóval a Míra simán leveszi, hogy mi a helyzet. Mégis szeret hinni a Jézuskában, rendesebben viselkedik, hogy megkapja az ajándékot.”

Szóval a lényeg ez, a gyerek annyira szeret hinni a Kisjézusban, aki, lássuk be, sokkal menőbb a papánál, hogy a többi különbejáratú képzeletbeli lényével együtt nála sem zavarja, hogy nem létezik.

Addig jézuskázunk, míg a végén a gyerek vallásos lesz.
Ha ez igaz volna, tényleg be kellene tiltani a melegmenetet, mert elég a gyereknek egyszer megnéznie, oszt arra ébredünk, hogy neccharisnyában rázza valami pinceklubban.

Egy naiv kisdedet gonoszság keresztre feszített alakkal sokkolni.
Amíg ez a kérdés egyáltalán releváns, vagyis legfeljebb 6-7 éves korig, úgysem lesz fogalma arról, ki az a Jézuska igazából, attól eltekintve, hogy valami gyerekről van szó, aki marha erős, nyilván tud repülni, és ügyesebb a Kémkutyáknál, sőt a tini nindzsa teknőcöknél is.

Szóval boldog, gátlástalan jézuskázást kívánok minden olvasónak, és aki még most is bizonytalan lenne, az gondoljon B. kollégám sógorára, aki bebizonyította, hogy rettegni bármitől lehet, nem kell ahhoz fakereszt: „A sógorom például gyerekként rettentően betojt húsvétkor, hogy a nyúl hozza a csokikat, mert a harmadik emeletre nyilván csak egy óriási állat tudott volna felmenni. Ami kész horror.”

Vote it up
204
Tetszett?Szavazzon rá!