Meghökkentő gyógyulások

A legtöbben nem élik túl a szívhalált vagy az agyevő amőba támadását. Történetünk hőseinek csodás módon sikerült

Kapcsolódó cikkek

A templom, amely rákbetegséget gyógyított
Nehéz megmondani, melyikük volt rosszabb állapotban: az omladozó falú öreg templom vagy az 56 éves rákbeteg férfi, aki rogyadozó léptekkel mászta meg a lépcsőket.

A minnesotai Greg Thomas kutyasétáltatáskor mindig a templom felé vette útját, hogy elüldögéljen és imádkozzon kicsit a roskatag lépcsőkön. 2009 májusában kiderült, hogy Greg évek óta tartó fej-, fül- és állcsontfájdalmát fej-nyaki tumor okozza, ami már nem műthető. Betegsége annyira előrehaladott állapotban volt, hogy az orvosok azt javasolták a családnak, készüljenek fel a búcsúra.

– Egy este a templomnál ücsörögtem, és kiöntöttem a szívem Istennek – meséli Greg. – Bámultam az öreg épületet, s így fohászkodtam: „Uram, mielőtt elhagyom ezt a Földet, szeretnék tenni valamit érted.”

Greg elhatározta, hogy ez a valami a templom málló vakolatának, lyukas mennyezetének, roskatag lépcsőinek és padlózatának rendbetétele lesz. Felajánlotta a plébániának, hogy teljes egészében felújítja az épületet, ha cserébe kap egy kulcsot, és bármikor eljöhet imádkozni. Hozzátette, csak nagyon lassan tud majd dolgozni, tekintve, hogy nemrég három kemoterápiás kezelésen esett át, 40 alkalommal kapott sugárkezelést, és 30 kilót fogyott. A plébánia igent mondott.

Amint Greg nekilátott a munkának, elkezdte jobban érezni magát. Hihetetlen, de mintha napról napra erősödött volna. Minél többet dolgozott, annál jobb lett a közérzete. Hamarosan már fájdalomcsillapítókra sem volt szüksége. – Az onkológusom hüledezett – meséli Greg. – Azt mondta: „Bármi legyen is, amit csinál, folytassa!”

És Greg folytatta a renoválást. Vizsgálati eredményei szerint a daganatai összementek. Négy évvel és 23 nappal a szomorú diagnózis után Greg megválhatott a táplálószondától, és visszatérhetett a szilárd ételek fogyasztásához. Daganatai mára teljesen eltűntek. Greg hivatalosan is a gyógyulás útjára lépett, és többé nem szükséges ellenőrzésre sem járnia.

Hogy mi lett a templommal? Greg szeretetének és öt évig tartó munkájának köszönhetően 2014 nyarára visszanyerte egykorvolt pompáját.

A férfi befejezte a renoválást, de valószínűleg élete végéig részt vesz majd a templom állapotának megőrzésében (tervezi például egy-két ablak cseréjét). Greg 2014 karácsonyán harmadszorra rendezett nyílt napot, amelyre az egyházközség minden tagját meghívta. – Én rendbe hoztam Isten házát – mondja –, ő pedig rendbe hozott engem.

A szív, amely meggyógyította magát
A fiú negyedik napja hányt. Egyértelmű volt, hogy rosszullétét nem egyszerű vírus okozza.

A 23 éves Michael Crowe hirtelen mozdulatlanná dermedt a kanapén, és nyitott szemmel meredt a plafonra 2012. augusztus 17-én. Különös dermedtsége hamarosan megszűnt, ám pár perccel később megismétlődött. Édesanyja sietve a sürgősségi osztályra hajtott Michaellel, ahol kiderült, hogy nagy a baj. A fiú szíve az egészséges teljesítmény aggasztóan kis hányadával, mindössze 25 százalékával dolgozott. Amikor egy órával később átszállították az omahai Nebraska Egészségközpontba, már csak 10 százalékával. Vírusfertőzés okozta heveny szívizomgyulladást állapítottak meg. Fel kellett készülni rá, hogy ha az állapota rosszabbodik, szívátültetésre lesz szükség.

Michael szerettei körülállták a kórházi ágyat, miközben a fiú aláírta a transzplantációhoz szükséges papírokat. – Azt mondták, 30 százalék az esélye, hogy a szívem erőre kap – meséli Michael. – Emlékszem, azt gondoltam, erre azért érdemes fogadni. Úgysem nyertem még soha a lottón! Ír vagyok, jár nekem egy kis szerencse. Fura, de higgadt voltam.

Nem úgy az orvosok. – Ilyen súlyos szívelégtelenségnél igen magas a halálozási arány – mondja Michael kardiológusa, dr. Eugenia Raichlin. Michaelt ECMO-készülékre, egy testen kívüli keringéstámogató eszközre kötötték, amely a szíve helyett pumpálta a vérét. A gép azonban csak időleges megoldást jelentett, és a fiú állapota hamarosan megint romlani kezdett. Lázgörcsök rángatták, de ha csökkentették a testhőmérsékletét, azzal az oxigénszintje is süllyedt. Bonyolult és hosszadalmas munkával lehetett megtalálni az egyensúlyt, hogy stabilizálhassák az állapotát. Égető szükség volt a szívátültetésre.

Tizenhét napon át vártak, ami alatt Michael állapota folyamatosan romlott. Két alkalommal is megállt a szíve – egyszer egy teljes napra (csak az ECMO mentette meg a haláltól).

Szeptember 1-jén reggel 6 óra 30 perckor végre befutott a rég várt telefonhívás: az éjszaka folyamán elérhetővé vált egy szív. Csakhamar kiderült azonban, hogy Michael súlyos fertőzést kapott, így a műtét túl nagy kockázattal járt volna.

Nem sokkal ezután dr. Raichlin szokatlan dolgot észlelt: a fiú vérnyomása, amelynek a keringéstámogató gép miatt állandónak kellett volna maradnia, emelkedni kezdett. A doktornő vizsgálatokat rendelt el.

Az eredményekből az derült ki, hogy a szív bal oldala közel normális kapacitással újra működik. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy a doktornő új tesztet kért, ám másodszor ugyanazt az elképesztő eredményt kapták.

Négy nap múlva, miután Michaelt rákötötték egy másik gépre, amely a szívének csak a jobb oldalát működtette, már nem volt szüksége transzplantációra. Szíve csodálatos módon meggyógyította magát, a szervezete magától leküzdötte a vírust. – Rendkívüli módon legyengült, de újjáépítette magát – mondja dr. Raichlin. – Teljesen legyőzte a betegségét.

Az ilyen fokú szívelégtelenséget a legtöbb beteg legföljebb szívátültetéssel vagy maradandó szívkárosodással élheti túl. Michael ma harmadéves gyógyszerészhallgató, és a szíve tökéletes állapotban van. – Hálás vagyok, hogy kaptam egy második esélyt az életre.

Küzdelem az agyevő amőbával
Harcolj! – mondogatták a szülei a 12 éves Kali Hardignak 2013. július 19-én.

Mást nemigen tanácsolhattak neki. Felfoghatatlan, de csupán egyetlen nappal az előtt, hogy szörnyű fejfájása és szűnni nem akaró hányingere elkezdődött, Kali még önfeledten játszadozott két barátjával egy arkansasi víziparkban. Az orvosok szerint Kali itt szedhette össze a fertőzést. Az agyevő amőba az orrán keresztül a vízzel jutott a szervezetébe, majd a szaglóidegeken át az agyába, ahol elkezdte pusztítani az agyszövetet. Ezt az állapotot elsődleges amőbás meningoencephalitisnek nevezik, és 99 százalékban halálos. Észak-Amerikában eddig két ember élte túl. – Fel kellett készítenünk a szülőket arra, hogy a lányuk valószínűleg 48 órán belül meg fog halni – mondja a fertőző betegségekre szakosodott dr. Matt Linam, Kali orvosa.

A kilátástalanság ellenére az Arkansasi Gyermekkórház személyzete minden tőle telhetőt megtett: Kalit gombaellenes szerekkel és antibiotikumokkal kezelték, és központi engedéllyel adtak neki egy amerikai forgalomba még nem hozott német gyógyszert. 33 °C-ra hűtötték a testét, s hogy csökkentsék az agyvizenyőt, mesterséges kómában tartották. Lélegeztetőgépre és – miután a veséi felmondták a szolgálatot – dializáló gépre tették a kislányt. Az orvosok és a nővérek két héten át keményen küzdöttek, hogy életben tartsák Kalit. Meg kellett előzniük a túlzottan alacsony vérnyomást, ugyanakkor meg kellett akadályozniuk az időnkénti magas vérnyomást is, amely tovább növelhette volna az agyvizenyőt.

Lassan, ahogy sikerült stabilizálni Kali állapotát, az orvosok csökkenteni kezdték az altatót, és emelték a gyerek testhőmérsékletét. Azt azonban nem lehetett tudni, ugyanaz a lányka lesz-e, amikor magához tér, ha magához tér egyáltalán. Ám Kali két nap múlva a hüvelykujjával jelezte a szüleinek, hogy tudatánál van.

Még nyolc hetet töltött a kórházban, hogy újra elsajátítsa az olyan alapvető funkciókat, mint például a nyelés. Végül azonban hivatalosan is ő lett a harmadik agyamőba-fertőzést túlélő. Kali ma teljesen egészséges, és egy átlagos 13 éves lány életét éli.

Az orvosok máig nem tudják, minek köszönheti a felépülést. (Az a 12 éves floridai fiú, akit pár nappal Kali kórházba kerülése után diagnosztizáltak a fertőzéssel, és szintén kapott a speciális gyógyszerből, meghalt.) – Először is isteni kegyelem lehetett – mondja dr. Linam –, másfelől viszont egy sor apró csoda, ha tetszik, szerencse, ami napról napra megesett Kalival, és végül a halál helyett az élet felé terelte őt.

Életmentő alakítás
Színpadon a néma gyilkos, vagy ahogy az orvosok nevezik: abdominális aorta-aneurizma (AAA).

Az alhas, a medence és a combok felé futó ütőerek tágulata életveszélyes állapot, amely évekig észrevétlen maradhat. Ha az aneurizma megreped, az többnyire halálos.

Jim Malloy 2013 februárjában azt játszotta el orvostanhallgatók előtt, hogy AAA-ja van. A 75 éves nyugalmazott mérnök már évek óta vállalta a „páciens” szerepét a Virginiai Orvosi Egyetemen, hogy a hallgatók a legkülönfélébb betegségeket diagnosztizálhassák rajta. A részmunkaidős állás afféle hobbi volt a számára.

Amikor Ryan Jones, a harmadéves orvostanhallgató belépett a kórterembe, Jim az AAA forgatókönyvét követve szédülésre és gyomorfájdalomra panaszkodott. Ryan benyomta a férfi hasának közepét, és döbbenten tapintotta ki az aneurizmára utaló lüktető csomót.

– Zavaromban hátrahőköltem – meséli Ryan. – Megkértem Mr. Malloyt, hogy lépjen ki a szerepéből, és árulja el, van-e tudomása arról, hogy aneurizmája lenne. Nem volt.

A Ryant kísérő belgyógyász azt javasolta Jimnek, keressen fel egy érsebészt. Jim eleinte nem tudta komolyan venni a figyelmeztetést, mert egészségesnek érezte magát, ráadásul két héttel azelőtt kapta kézhez általános kivizsgálásának abszolút megnyugtató eredményeit.

Az ultrahangos vizsgálat azonban kimutatta, hogy Jim aneurizmája hat centiméteres – ekkora méretnél már nagyon nagy a kirepedés kockázata. Az orvosok azonnal kitűzték a műtétet, amelynek során megerősítették a kitágult érszakaszt. – Fogalmam sem volt, hogy bármi bajom lenne – mondja Jim –, s ha az orvostanhallgató nem veszi észre, ma már bizonyára halott vagyok.

– Csodás véletlen – teszi hozzá Ryan, aki idén rezidens lesz az onkológián –, hogy éppen ezt a szerepet osztották rá. Ha egy másik betegséget kellett volna eljátszania, feltehetően nem tapintjuk ki az aneurizmát. Jókor volt jó helyen.

Jim felesége, Louise jól tudja, mekkora szerencse, hogy a férje életben van. – Nem sokkal Jim műtétje után találkoztam két asszonnyal, akiknek a férjei nemrégiben belehaltak ebbe a betegségbe – mondja Louise. – Elmondhatatlanul hálásak vagyunk Ryannek.

A nő, aki 45 percig „halott” volt
Alighogy kitolták a műtőből, már rohantak is vissza vele.

A negyvenéves Ruby Graupera-Cassimiro 2014. szeptember 23-án túl volt egy komplikációk nélküli császármetszésen, és gyönyörű kislánynak adott életet. Ám amikor áttolták a lábadozóba, elvesztette az eszméletét. Az immár kétgyermekes nőnek leállt a szíve.

Dr. Jordan Knurr, a Boca Raton Kórház aneszteziológusa azonnal intubálta, és lélegeztetőre kötötte őt. A riasztókódra tucatnyi orvos és nővér özönlött a kórterembe, és kétségbeesetten próbálták újraéleszteni.

– Több mint két órán át volt életveszélyes szívritmuszavara – mondja dr. Knurr. A szíve összevissza vert, ezért nem tudta keringetni a vért. Az orvosoknak 45 percen át mellkasi kompressziót kellett alkalmazniuk.

Két óra elteltével, amikor látták, hogy nincs remény, behívták a családtagokat, hogy elbúcsúzhassanak Rubytól. Miután a rokonok visszatértek a váróba – ahol néhány nővérrel együtt térdre ereszkedtek és imádkozni kezdtek –, az orvosok abbahagyták az újraélesztést. Készen álltak kimondani a halál beálltát.

– Már épp le akartam állítani a lélegeztetőt, amikor az egyik nővér felkiáltott: „Állj!” – meséli dr. Knurr. – Anélkül, hogy gyógyszert vagy újraélesztést kapott volna, Ruby szíve, először az eltelt két óra folyamán, egyszerre magától dobogni kezdett. Leírhatatlan volt!

Később kiderült, hogy a szülés során magzatvíz került a véráramba. Magzatvíz-embólia esetén a szívbe került magzatvíz akadályozza a vér áramlását. – Ez a fajta embólia ritka, és keveset tudunk róla – magyarázza dr. Knurr. – A betegek általában nem élik túl, vagy csak maradandó agykárosodással. (Ruby orvosai nem tudják, mi történt a magzatvízzel, valószínűsítik, hogy felszívódott.)

Ruby nemcsak életben maradt, de tökéletes egészségnek örvend. – Mintha az egész meg sem történt volna – mondja dr. Knurr. – Valóságos csoda. Nem vagyok egy mélyen vallásos ember, de nincs tudományos magyarázat a felépülésére.

Másnap reggel eltávolították a lélegeztetőcsövet, négy nappal később pedig Ruby kisétált a kórházból, karján az újszülött Tailyvel. Még csak bordája sem repedt a mellkasi kompresszió során. – Biztos vagyok benne, hogy valaki irányította a történteket – mondja Ruby. – Nem tudom, miért választott ki Isten, de hiszem, hogy nem ok nélkül adott új életet.

Vote it up
74
Tetszett?Szavazzon rá!