Megtisztulás

A dél-afrikai férfi Dávidként küzdött az ipari Góliát ellen, hogy elérje: zárják be a súlyosan mérgező hulladékot tároló telepet

Kapcsolódó cikkek

Desmond D’sa torkát és szemét csípi a maró szag, mégsem tud elszakadni az eléje táruló képtől: a színes, párolgó szeméthegytől, amely ipari és egészségügyi létesítmények, vágóhidak hulladékából áll. A látvány felkavarja a gyomrát és az indulatait. A férfi családja ebben a dél-durbani ipari medencében él 300 ezer sorstársával együtt.

A szemétlerakóban mérgező vegyszereket, például krómvegyületeket mutattak ki, amelyek közül néhány – így például higany is – a medencében kanyargó folyóba szivárgott.

A Desmond köré gyülekező helyi lakosok arról panaszkodnak, hogy a szemétszállító teherautók tönkreteszik az utakat, és ártalmas szállítmányukból sok lehullik, amikor megdöccennek a járdaszéleken, az iskoláknál felállított forgalomlassítókon vagy a kátyúkon.

Ezt nem hagyjuk, fogadkozik Desmond, és az emberek arca felderül. Tudják, hogy a Dél-durbani Környezetvédő Összefogás (SDCEA) 58 éves társalapító koordinátora kemény harcos volt egész életében.

Alkalmi munkás fiaként született, tizenhárman voltak testvérek. Egy nap a családjával együtt teherautóra rakták, s átköltöztették egy szűk kunyhóba a medence „színes” részére, a finomítók füstöt okádó kéményei alá.

A mérgezésnek szörnyű következményei lettek. Desmond édesanyja bőr- és szívbetegségben szenvedett, a család más tagjainál sárgaság, garatrák és asztma alakult ki.

Desmond 15 évesen kimaradt az iskolából, hogy a családját támogassa. Beutazta az országot, építkezéseken és vegyi üzemekben dolgozott, egyszer még egy veszélyes azbesztgyárban is vállalt munkát. Elszörnyedt a kizsákmányolástól, az egészségre káros munkakörülményektől, és belevetette magát a szakszervezeti mozgalomba. Amikor 1981-ben szerelmével, a pénztárosnő Beatrice-szal visszaköltözött Durbanbe, csatlakozott a helyi civil társuláshoz.

Megdöbbent, hogy milyen sok szülő hozza magával a gyűlésekre asztmapipás beteg gyerekeit. Ekkor már összeházasodtak Beatrice-szel és négy gyereket neveltek – ők is „göthösek” voltak. A környéken 1995-ben hét gyerek halt meg leukémiában. Ez meggyőzte Desmondot, hogy harcolnia kell az embereket mérgező környezetszennyezés ellen. 1996-ban Bobby Peek aktivistával megalapította az SDCEA-t, amelyhez környezettudatos tanárok, mérnökök, egészségügyi, jogi és biztonságtechnikai szakértők csatlakoztak. A dán és norvég kormánytól kapott támogatásból tanulmányokat készíttettek a finomítók károsanyag-kibocsátásáról világszerte: a legrosszabb adatokat a dél-durbani medencében mérték.

Desmond a kormánynál lobbizott. Orvosi vizsgálatok igazolták, hogy a medencében élő gyerekeknél majdnem kétszer nagyobb az asztma kockázata, mint a város kevésbé szennyezett északi részén lakóknál, illetve a medencében élők a normálisnál huszonötször nagyobb mértékben vannak kitéve rákot okozó tényezőknek.

2007 januárjában petróleumbombát dobtak a házukra, ő és a lánya égési sérüléseket szenvedtek

Erőfeszítései 2005-ben a finomítók új szabályozásához vezettek, ami jelentősen csökkentette a kibocsátható káros anyagok mennyiségét. Ám a győzelemnek megvolt az ára. Híre ment, hogy az olajipar rászáll Desmondra, és 2007-ben, egy januári éjszakán a család házára petróleumbombát dobtak.

Desmondot és a lányát égési sérülésekkel kórházba vitték, azonban a férfi még aznap visszament a finomító kéményei alatt meghúzódó kis SDCEA-irodába. Testét kötések borították, de hajthatatlan maradt. Új, sürgető feladat állt előtte: meg kellett fékezni a medencében burjánzó vegyihulladék-telepeket.

2009-ben eljött a cselekvés ideje, amikor Desmond arról értesült, hogy a hírhedt Bulbul Drive telep megtelt, és üzemeltetője, a Wasteman társaság terjeszkedni akar. Desmond élete legnagyobb küzdelme előtt állt.

Alaposan felkészült, „mint egy bokszoló”. Elolvasott minden elérhető irodalmat az olajipari hulladékokról. Amikor júniusban a Wasteman tanácsadókat küldött a telep kibővítése érdekében szervezett lakossági gyűlésre, Desmond légszennyezési adatokat mutatott be, amelyeket a környék iskoláiban mértek. – Sikerült a bővítés ellen hangolni az embereket – idézi fel a történteket villogó szemmel.

Desmond kampánya nem kívánt támogatást kapott, amikor októberben egy helyi általános iskolából kórházba kellett szállítani a tanulókat, mert hányingerre és fejfájásra panaszkodtak, amit feltételezhetően a hulladéktelep bűze okozott.

Helyi aktivistákkal együttműködve Desmond kiaknázta a lehetőséget. A következő évben mozgósította a lakosságot, nyilatkozott a sajtónak, és tüntetéseket szervezett a telep körül. „A Wasteman gazdagszik, a lakosság szenved”, hirdették a transzparensek.

Az egyre növekvő ellenállás szorításában a Wasteman 2010 augusztusában bejelentette, hogy eláll a bővítéstől. A győzelemtől mámoros Desmond és társai a telephez siettek, és hatalmas táblákkal üdvözölték a döntést.

A következő év novemberében a Wasteman tett ki feliratot, amely a telep bezárásáról értesített. – Ez a győzelem a telep megszüntetéséért éveken át küzdő több száz bátor aktivista érdeme – lelkesedik Desmond.

– Megszűnt a bűz, eltűntek a legyek – mondja a 66 éves Sandy Pillay, helyi lakos.

– Desmond és a családja hatalmas áldozatokat hozott a sikerért – teszi hozzá Habi Singh, a helyi civil társulás 78 éves elnöke.

2014-ben Kaliforniában Desmond átvehette a Goldman Környezetvédelmi díjat, amely a civil környezetvédőknek adott legrangosabb kitüntetés. – Desmond képes mozgósítani és egyesíteni a civileket, ami hihetetlen teljesítmény a nemzetiségileg megosztott dél-durbani közösségben – állítja David Gordon, a Goldman-díjat osztó társaság igazgatója.

– Ehhez csak kitartás kell, meg az, hogy ismerjük a helyieket és ne tegyünk senkit feleslegesen az ellenségünkké – hárítja el a méltatást Desmond kis irodájában.

Nem tervezi, hogy elköltözik. – Ide kötnek a gyökereim – mondja nevetve, és égési sebekkel teli kezével végigsimít őszülő haján. – No meg akad itt még tennivaló.

Vote it up
130
Tetszett?Szavazzon rá!