Mindannyiunk Payer Öcsije

Payer András családja nemzedékekre visszamenőleg patikus volt. Édesapja, dr. Payer Dénes egy ismert fejfájás elleni készítmény feltalálója.

A polgári nevelés szabályainak megfelelően András zongorázni tanult, de már akkor is jobban vonzották a jófajta amerikai és francia zenék, amelyeket különféle rádióadókon hallgatott. A gitárral pedig jobban lehetett az ott hallott akkordokat lemásolni. Ily módon igen nagy repertoárra tett szert. Valamennyi zsúrban, házibulin, ahová gyakran hívták, ő volt a sztár. A lányok elájultak a gitáros-éneklő fiútól.

Szülei szeretetét bizonyítja, hogy nem kényszerítették a családban hagyománynak számító gyógyszerész pályára. Segítették, hogy leküzdje gátlásait, és első dalait meg merje mutatni a szakma jeles művelőinek. Így került a Záray-Vámosi házaspárhoz. Legelső dalát, 1961-ben Várj a kapu előtt címmel Vámosi János énekelte. Hatalmas lökést adott a fiatal szerzőnek, hogy a legnagyobbak befogadták maguk közé.

A hatvanas években a könnyűzene területén a legnagyobb mecénásnak a Magyar Rádió számított. Az olyan ifjú és névtelen szerző, mint amilyen Payer András is volt, ha jót írt, dallamosat, énekelhetőt, tárt karokkal fogadták. A szerzeményeket a legnevesebb hangszerelők dolgozták fel, a legjobb énekesek énekelték, majd irány a stúdió, irány az éter, és innen már nincs megállás a népszerűség útján. Ha egy-egy felvételt hetente többször is műsorra tűztek, a szerzők, a cím, az előadó nevének megjelenése a Rádióújságban egyenlő volt az ismertséggel.

Abban az időben a könnyűzenei megmérettetés legjelentősebb színtere az évről évre megrendezett Táncdalfesztivál volt. Énekesként 1969-ben jelentkezett elsőként az Én nem tudtam, hogy harcolni kell érted című dallal. Nem került a döntőbe, de már megmutathatta, hogy énekelni is tud. Dalszerzőként több ízben is szerepelt a fesztiválokon. A legelsőre, 1966-ban, mindössze 25 évesen a Nincsen olyan ember című dalt írta. Az előadó Koncz Zsuzsa volt. 1968-ban a Nem születtem grófnak című szerzeményével Aradszky László lett döntős. 1972-ben, bár saját dallal is nevezett, mégis Ullmann Ottó–G. Dénes György dalával ütötte meg a főnyereményt, és robbant be, most már valóban teljes sikerrel és ismertséggel a köztudatba. A szám címe: Minden jót, Mónika! A zsűri ugyan elutasította, de a közönség akarata győzött, és a dalt 83 700 szavazattal a döntőbe juttatta.

A dalok és siker mellett a táncdalfesztiválok mást is hoztak. Andrásból Öcsi lett. Ő volt a legfiatalabb, így a kollégák „leöcsizték”. Valószínű, így szólíthatta őt már a balatoni mólón S. Nagy István is, a magyar könnyűzenei, pontosabban dalszövegírói gárda oszlopos tagja. Valóban, így ismerkedtek meg. Payer gitározott, S. Nagy pecázott a mólón. A szövegíró az idősebb jogán átszólt neki: „Ki írta ezt a dalt?” „Én” – válaszolta Payer. Mondanom sem kell, hamarosan szöveg született, valamint néhány biztató szó, jó tanács, hova, kinek, mikor vigye el a fiatal szerző megmutatni a dalt.

A Payer–S. Nagy szerzőpáros számtalan dala szinte már a megszületés pillanatában slágerré vált. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1963-as szilveszteri műsor volt, ahol elhangzott az azóta legendássá vált Alfa Romeo.

1968-ban az első Hofi-lemez zenei háttéranyagának tevékeny részese volt. A több éves közös munka során közeli barátságba került Hofi Gézával. Feledhetetlen a Felmegyek hozzád című dal Hofi előadásában. Különleges, más minőségű továbblépési pont volt Payer karrierjében, amikor 1979-től a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött.