Mintha hazajárna

A pesti flaszteren nőtt fel Lencse Máté, mégis örömmel tanítja a gyerekeket az eldugott hajdú-bihari faluban, Toldon

Kapcsolódó cikkek

A 360 lakosú zsáktelepülésen oláh cigányok, romungrók, románok – és nem cigányok is – laknak. Máté hetente három-négy napot tölt ott, de még kispesti lakásában sem feledkezik meg a falubéliekről: az erkélyén toldi paradicsom növekszik. Attól a családtól kapta, amely minden héten vendégségbe hívja őt.

Nehezen barátkozik a 28 éves fiatalember, ám ez az akadály eltűnik Toldon. A gyerekek odaszaladnak hozzá, és megölelik, a felnőttek behívják őt a házba. A barátkozás terhét így leveszik a válláról. A házakba belépve Máté persze látja a szívszorító szegénységet, ezért is mondja: – Elképesztő, hogy ezek a gyerekek boldogok.

 És boldoggá teszik őt is. Hetente ingázik Budapest és Told között (vonaton öt óra az út), ahol a gyerekeket tanítja. Nem klasszikus tanórákat kell elképzelni, megeshet, hogy „csak” társasozni kell. Na jó, a társasjátékban kártyák is vannak, ezeken el kell olvasni három-négy sort, és még az is lehet, hogy a szórakozás közben elmúlik a betűundor… Máté természetesen nem köti a kicsik orrára, hogy társasjáték-pedagógiáról van szó, ez itt nem az egyetem. Merthogy a budapesti napjain egyetemistákat tanít: az ELTE Neveléstudományi Intézetében a tervezés–értékelés–módszertan rejtelmeit oktatja óraadóként.

S az elméletet a gyakorlatba átültetni hol lehetne jobban, mint a román határnál fekvő faluban? Egyszerűnek tűnő (a valóságban nagyon is bonyolult) dolgok ezek, például hogy a nyarat ne rontsuk el pótvizsgára készüléssel, tanuljunk inkább egész évben.

Az Igazgyöngy Alapítvány – amelynek Máté az önkéntese – vett a faluban egy házat, ebben alakítottak ki tanulószobát. Tizenöt-húsz gyermek jár oda rendszeresen, amikor pedig az iskolai szünetekben tábort rendeznek, ötven-hatvan lurkó is megfordul ott.

Mindig is közel állt az önkénteskedés Lencse Mátéhoz, aki egy tudományos konferencián ismerkedett meg a Taní-tani folyóirat főszerkesztőjével. Önkéntesként digitalizálni kezdte az addigi lapszámokat, és közben részt vett a Taní-tani Online létrehozásában, ahol ma is szerkesztőként dolgozik. A pedagógiai témájú honlap önkéntes alapon működik, és itt bukkant fel szerzőként L. Ritók Nóra, a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók fejlesztésével foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány igazgatója. Máté úgy érezte, hogy ehhez a munkához ő is hozzá tudna tenni valamit, és 2012 elején az alapítvány önkéntese lett.

Aztán ahogy belekóstolt a toldi kalandba – 2012 nyarán már napközis táborokban segített a faluban –, magával ragadta őt az egész.

A mosolygós fiatalember visszafogottan mesél a tapasztalatairól, ennek kapcsán is csak megjegyzi: – Érzelmileg bevonódtam.

Máté szerint nincs semmi, amire büszkének kellene lennie, egyszerűen hasznos, amit csinál

Hogyne vonódott volna, amikor annyi őszinte szeretetet, hálát kap a helybéliektől? Egyszer nagy üveg üdítőt és kekszet hozott neki egy kislány – az apja küldte köszönetként. Volt, hogy a falu lakói saját pénzből főztek ebédet az alapítvány önkénteseinek: csirkét selyemkrumplival, azaz burgonyapürével.

Magától úgy alakult, hogy Máté koordinátor lett az önkéntesek csapatában – nagy részük pedagógushallgató, de van köztük építész és színházi rendező is. Talán a lelkesedése vált összetartó erővé.

S noha mára alaposan elkanyarodott eredeti kutatási területétől, a felsőoktatás-pedagógiától (a doktoriját is ebből írja), a tanárképzés a szívügye. Meg aztán, amikor a diákjaival megosztja a Toldon tapasztaltakat, olyan részleteket ad át, amelyeket a tankönyvekben hiába is keresnének.

Lencse Mátét a véletlen sodorta a pedagógia felé. Tizenhét éves koráig közgazdásznak készült (ki tudja, miért, amikor nem is volt jó matematikából), de közben a filmek világában is elmélyedt. A mozi iránti szenvedélyt a vendéglátásban dolgozó édesapjától örökölte.

Az édesanyja a bankszakmában keresi a kenyerét; ahogy Máté fogalmaz, papíron nem értelmiségiek a szülei, ő mégis értelmiségi közegként élte meg a családi fészket. Egyetemre Pécsre, filmelmélet és filmtörténet szakra ment, a pedagógia szakpárt azért választotta, mert oda nem kellett felvételizni. A tanítási gyakorlatot – alapvetően lustaságból – az egyetemen töltötte, ám beleszeretett ebbe a munkába.

Kezdetben a többi önkéntessel együtt táborokat szervezett Toldon az iskolai szünetekben. Az egymásra találás, a keresgélés időszaka volt ez. Később ráébredt, hogyan lehet fejleszteni a gyerekeket, miként lehet a helyi vagy a családi ellentéteket az ő szintjükön lebontani. Jöttek olyan gyerekek is, akik addig sosem játszottak egymással.

Egyre sűrűbben ingázott Budapest és Told között, amit az is megkönnyített, hogy tavaly ősszel elnyerte a Vodafone főállású angyala címet. Glória nem került a feje fölé: a vállalat egy éven át támogatta az Igazgyöngy Alapítványt, amely így főállású segítőként tudta alkalmazni Mátét. Aki újabb és újabb tervekbe vág bele – most olyan távoktatási módszer kidolgozásába, amelyet a jövőben más településeken is használni lehet majd.

Mert az mégsem költséghatékony, hogy több száz kilométerről mindig önkéntesek járjanak egy-egy faluba: az oktatás egy részét pótolni lehet az online tanulással. De csak egy részét, siet hozzátenni Máté, aki a személyes jelenlétről soha nem mondana le.

Nem mintha ott minden rózsaszín lenne. Látott ő már elkallódó gyerekeket, még az is előfordult, hogy kiskorú lányok gyermekprostitúcióba keveredtek. Tudja Lencse Máté, hogy a világot megváltani nem fogja, de ahányszor csak találkozik a toldi tanulókkal, annyival szebbnek tűnik ez a világ.

Vote it up
130
Tetszett?Szavazzon rá!