Mit esznek az olimpikonok?

Konyhaművészeti feladat a résztvevők étkeztetése a riói ötkarikás játékokon. Megnézzük, mit adnak enni a sportolóknak

Kapcsolódó cikkek

Napóleon mondta egyszer: a hadsereget a hasa viszi előre, és ez tökéletesen igaz a sportolókra is. A Rio de Janeiróban augusztus 5. és 21. között zajló olimpia megszámlálhatatlanul sok ember számára a sport legnagyszerűbb ünnepe lesz. Azonban David Russell professzor szerint, akinek a cége egyebek közt a 2012-es londoni nyári játékokon felügyelte az ételek elkészítését, illetve szállítását, az olimpia egyben „a világ legnagyobb gasztroeseménye is”.

Több mint 200 ország képviseletében 10 500 sportoló, közel 7000 csapatkísérő és 8 millió szurkoló várható Rióba. Az olimpiai faluban lévő étteremben előreláthatóan naponta 60 ezer adag, összesen 250 tonnányi ételt fognak felszolgálni.

A riói olimpiai étkeztetés nyolc alapelve között első helyen szerepel a biztonság iránti elkötelezettség. A 2500 főből álló konyhai személyzet a nap 24 órájában gondoskodik majd arról, hogy a felszolgált italok és ételek egészségesek, biztonságosak, a tiltott vegyszerektől mentesek legyenek.

– Mindennél fontosabb az ételek tisztasága – mondja Russell professzor. – Hosszú órákba telik, mire megtervezzük, hogyan gondoskodjunk a sportolók elégedettségéről.

A következő feladat összetett: ki kell elégíteni a legkülönfélébb súlyú és testalkatú versenyzők táplálkozási igényét. – Mindenki úgy készül, hogy az olimpián legyen csúcsformában. Mindenkinek megvan a maga táplálkozási igénye, ráadásul az esemény előtt, alatt és után más és más étrendet követ – mondja Russell.

A riói étkezde a maga 24 700 négyzetméteres vendégterével és tíz különböző tálalószigetével impozáns látványt nyújt majd. A londoni olimpiához hasonlóan itt is táplálkozási szakemberek fogják tanácsokkal segíteni az érdeklődőket. – Sok sportoló pontosan tudja, milyen ételre van szüksége – mondja Russell. – De azok, akik először járnak ekkora világeseményen, órákig szoktak beszélgetni ezekkel az emberekkel.
 

A 2008-as pekingi olimpia tökéletes példával szolgált a versenyzők eltérő étkezési szokásairól. Michael Phelps, az Egyesült Államok úszófenoménja saját bevallása szerint naponta 8-10 ezer kalóriát fogyasztott el, pedig látszólag egyetlen grammnyi felesleg sem volt rajta.

Elmesélte, hogyan nézett ki egy átlagos reggelije: három szendvics, bennük tükörtojás, sajt, sült hagyma, paradicsom és salátalevél; egy tál kukoricadara; három porcukorral megszórt pirítós; és ugyancsak három csokoládédarabkás palacsinta.

Ezzel szemben az orosz származású, amerikai színekben versenyző Nastia Liukin, a női tornászok pekingi egyéni összetett bajnoka, naponta mindössze 1200 kalóriát vett magához.

Az akkor 18 éves Liukin elárulta, hogy reggelire tojást, joghurtot vagy zabpelyhet evett, de sohasem egyszerre mindhármat. – Aztán ebédre salátát csirkével, hallal vagy valamilyen fehérjével, vacsorára pedig valami igazán könnyűt, mondjuk, egy szelet halat és zöldséget.

Bizony, az egyik olimpiai aranyérmes csak reggelire sokkal többet ehet, mint a másik egész nap. Hasonlóképpen, egy férfi maratoni futó, aki a minél alacsonyabb testtömeget szeretné a minél jobb kitartással ötvözni, naponta 3000-3500 kalóriát vesz magához, miközben egy triatlonos, akinek nemcsak kitartásra, hanem a felsőteste erejére is szüksége van, meg sem áll a 6000 kalóriáig (a női versenyzők igénye a férfiak adagjának 75-80 százaléka).

Vegyük figyelembe azt is, hogy szokás szerint mennyire eltérő ételeket keresnek, mondjuk, a belga és a brazil, vagy a jamaicai és a japán versenyzők. Ehhez képzeljük hozzá a személyes megkötéseket, az egészségi állapotot vagy a vallási étkezési előírásokat, amelyek megszabják, hogy egy versenyző mit ehet vagy mit engedélyezhet magának.

A 2016-os riói olimpián Flavia Albuquerque gondoskodik majd az ételekről és italokról. Tökéletesen tisztában van vele, mekkora feladatot jelent megfelelni a sportolók különböző táplálkozási szokásainak.

– Minden étel esetében fel fogjuk tüntetni a kalóriatartalmat, valamint az egy adagban található fehérje, szénhidrát, zsír és só mennyiségét – mondja. Ugyancsak jelölik majd, ha valamiben glutén vagy laktóz van, és azokra is gondolnak speciális étrenddel, akik érzékenyek ezekre az összetevőkre.

Bár Albuquerque hangsúlyozza: „nem fogunk mindenbe csilit keverni, hanem külön tálaljuk”, egy ekkora esemény lehetőséget ad a vendéglátó nemzetnek, hogy bemutassa sokszínű konyháját. – A brazilok legfinomabb fogásainak széles választékát kínáljuk majd. Bízunk benne, hogy a külföldi versenyzők ki fogják próbálni őket, és ízleni fog nekik.

A hagyományos brazil churrasco (barbecue) mellett lesznek olasz, ázsiai, „világkonyhai”, halal és kóser ételek is. A versenyzők többek között kipróbálhatják a pão de queijót (sajtos kenyérfalatok), a brigadeirót (hagyományos brazil édesség) és a nyilvánvalóan egészségesebb, a sportolók körében magas energiatartalma miatt népszerű Amazonas-vidéki bogyósgyümölcsöt, az açaít.

Bármilyen különleges ételt kínálnak is Rióban, az nem véletlenül kerül majd oda. Az olimpiák szervezői mindig felveszik a kapcsolatot a különböző sportági szervezetekkel, hogy egyeztessék a pontos igényeket. A versenyzők abban a tudatban érkezhetnek a nyári játékokra, hogy ha az étkezésük elmaradhatatlan része a quinoa vagy a feta sajt, akkor azt biztosan megkapják.

A brit olimpiai csapat vezető táplálkozási szakembere, Mike Naylor ezt nevezi „teljesítményközpontú étkezésnek”. – Minden fogásnak, minden ételnek adott szerepe van – magyarázza. – Segíti a regenerációt, felkészíti a sportolót a következő megméretésre, vagy csak megőrzi az általános jó közérzetet, és csökkenti a kihagyott edzések hiányát.

A sportolók többsége a felkészülés alatt többet eszik, mint verseny idején. – A sportesemény előtti napokban kell feltölteni az izomraktárakat glikogénnal („állati keményítő”, amely a test tartalék energiaforrásaként szolgál) – mondja Naylor. – Aztán a verseny napján épp csak annyit szabad enni, hogy az ember ne legyen se túl éhes, se jóllakott.

– A sportesemény napján is befolyásolhatja a teljesítményt az ételfogyasztás. Például a maratoni futók nem tudnak elegendő szénhidrátot elraktározni az izomzatukban, úgyhogy a verseny során folyamatosan pótolniuk kell azt – teszi hozzá.

A táplálkozási szakemberek munkája már az előtt elkezdődik, hogy a versenyzők belépnek az olimpiai faluban található étterembe. A brit olimpiai csapat központja a Rio de Janeirótól 350 kilométerre fekvő tartományi központban, Belo Horizontéban lesz, egy edzőtáborban.

A versenyzők július közepén érkeznek majd oda, és csak három-négy nappal a versenyük kezdete előtt repülnek Rióba. Ennek köszönhetően tökéletes pontossággal lehet alakítani a környezetüket, a felkészülésüket és az étrendjüket.

– Nem rendszabályozni vagy felügyelni akarjuk a sportolókat – hangsúlyozza Naylor, mégis elismeri: – A környezet kisebb változtatásaival újabb lökést adhatunk nekik, és egyben afelé terelgethetjük őket, hogy a számukra szükséges ételeket egyék.

– Ha például a cél az, hogy valaki több zöldséget, de kevesebb szénhidrátot fogyasszon, akkor a zöldségeket érdemes a szénhidrátok és a húsok elé tenni a tálalósorban, hogy a tányéron kevesebb hely maradjon sok magas kalóriatartalmú ételnek.

Megan Pugh, a 2000-es sydney-i nyári játékokon aranyérmes német díjugrató csapat lovásza, a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpia lovasversenyeinek közreműködője, hasonló módszert alkalmazott az általa gondozott lovak esetében.

– Sokféle trükköt bevethetünk náluk, csakúgy, mint az embereknél – mondja. Nagyon fontos például, hogy a lovak is elegendő vizet igyanak a versenyek alatt, nehogy kiszáradjanak. – Isten tudja, mennyi sárgarépát teszek egy vödör vízbe – mondja. – Tudom, hogy a ló annyira mohó, hogy ki nem emelné a fejét a vödörből. Így miközben répát rágcsál, vizet is iszik.

– A díjugratásban nemcsak az ember, hanem az állat is versenyez – teszi hozzá Pugh. – A legjobb lovak rengeteg odafigyelést igényelnek, és igazi egyéniségek, csakúgy, mint a lovasok. Ebből adódik, hogy a lovak etetése nem egységes. Egy nagydarab, koros, nyugodt ménnek nem lehet ugyanazt az ételt adni, mint egy ideges, érzékeny kancának.

A ló a lovashoz hasonlóan a megszokott táplálékát akarja fogyasztani, a megszokott módon. A csapatok ezért a saját ellátmányukat is magukkal viszik, persze a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorú felügyelete mellett, hogy a takarmányokban ne legyenek tiltott anyagok.

A legjobb európai csapatok – a németek, a hollandok, a franciák – úgynevezett szenázst használnak. Ez a fűfélékből készült takarmány nagy tápértékű és pormentes (ez azért fontos, mert a por károsíthatja a versenylovak légzőrendszerét). Pugh szerint a díjugrató lovak egy-egy átlagos napon 30-40 percet edzenek, és közel 15 ezer kalóriát esznek. Versenyek idején ez eléri a 16–19 ezer kalóriát, hiszen ilyenkor a fizikai és mentális igénybevételtől a lovak veszíthetnek testtömegükből és erejükből, hacsak nem kapnak rendszeresen szenázst, hogy pótolják az energiát.

A két- és négylábú olimpikonok közötti hasonlóságok ellenére van egy nagy különbség: a lovak nem tekintik társas tevékenységnek az étkezést. A Rióban versenyző sportolók számára viszont az olimpiai faluban és az egyéb helyszíneken lévő éttermek olyan közösségi teret kínálnak, ahol a világ minden részéből érkezők ismerkedhetnek.

Az eredmények és képességek terén persze eltérnek egymástól a versenyzők, de a társas étkezőhelyeken ezek a határok elmosódnak. Győztesek és vesztesek egymás mellett állhatnak sorba ételért vagy osztozhatnak ugyanazon az asztalon.

– Semmihez sem hasonlítható az ottani légkör – mondja Anne Panter, a britek gyeplabdajátékosa. – Nem számít, hogy az ember szupersztár, ott csak egy a sok versenyző közül.

Persze vannak sztárok, akik szuperebbek a többinél. Usain Bolt jamaicai atléta minden bizonnyal ugyanolyan felfordulást okoz majd Rióban, mint a 2012-es olimpián. Négy évvel ezelőtt megállt az élet az étteremben, amikor Bolt először jelent meg az őt testőrként kísérő jamaicai súlylökő és diszkoszvető társaságában, majd a nyárson sült húsok felé indult, ahol karibi csirkét is kínáltak.

A pekingi olimpián hasonló izgalom járta át a McDonald’s éttermét, amikor felbukkant Michael Phelps, hogy bekapjon valamit. A versenyzők által elfogyasztott ételek 8-10 százalékáról Rióban is a McDonald’s, a nyári játékok egyik fő támogatója fog gondoskodni. A sportolók között immár hagyomány, hogy a verseny végeztével, amikor egy ideig azt ehetnek, amit akarnak, engedélyeznek maguknak egy Big Macet.
 

David Russell professzor a legutóbbi olimpiáról elsősorban arra emlékszik, ahogy a nap folyamán megváltozott a légkör az étteremben. – Az igazán nagy események előtt szinte tapintható a feszültség – mondja. – Ha reggel megyünk oda, a hely csöndes, visszafogott. Az emberek magukban esznek, kizárják a külvilágot, hogy legyen idejük gondolkodni és felkészülni. Késő délután azonban már az ő hangjuk tölti meg a termet.

– Nagy asztalokat képzeljünk el, körülöttük húszan ülnek, igazi multikulturális csoportok. Azok a sportolók, akik napközben egymással versenyeztek, most sztorikat mesélnek, tweetelnek és szelfiket készítenek. A szemünk előtt formálódnak életre szóló barátságok. Reggel olyan itt, mint egy templomban, délután meg mint egy buliban – teszi hozzá.

Rio esetében egyenesen vidám bulihangulatot jósol. A strandröplabda-mérkőzéseket például a Copacabana strandon rendezik, ahol friss kókuszdióban agua de cocót (kókuszvizet) fognak felszolgálni.

– Londonban katonás rendben terveztünk meg mindent, tökéletességre törekedtünk – mondja Russell. – Rióban egészen más, oldottabb lesz a légkör. Hiszen ha valamit nagyon tudnak ott, az az, hogy miként rendezzenek fergeteges partit.

Vote it up
72
Tetszett?Szavazzon rá!