Mit mentene ki tűz esetén?

Megkérdeztünk néhány múzeumi embert: mi a legféltettebb kincsük? Íme, válaszaik a vadnyugati puskától a mamutcsontvázig

Megjelent: 2011. augusztus

Kapcsolódó cikkek

Ha hirtelen megszólal a riasztó vijjogó hangja, nincs idő tanakodásra, azonnal dönteni kell: mi az, amit annyira fontosnak tartunk, hogy mindenáron meg akarjuk menteni? Pontosan ezt kérdeztük néhány magyar múzeum és közgyűjtemény munkatársától. Íme, a legbecsesebb kincseik

Old Shatterhand Henry-karabélya, a 19. század második fele
Bíró Szilvia, a győri Xántus János Múzeum régésze
– Kevesen tudják, hogy Karl May egyik legnépszerűbb hősének, Old Shatterhandnak a múzeum névadója, Xántus János volt a mintaképe – mondja Bíró Szilvia. – Ezt bizonyítja a John Xantus vésettel ellátott Henry-féle, úgynevezett alsókulcsos ismétlőpuska is, amilyen a regényekben Old Shatterhandé volt. Ez a karabély erősen kötődik a múzeum névadójához, ezért ezt menteném elsőként. Xántus János a 19. századi tudósoknak megfelelően szinte kalandor is volt. Bejárta az amerikai kontinenst (egy ideig geodétaként is dolgozott a vadnyugaton, akárcsak Old Shatterhand), növény- és állatmintákat gyűjtött, és azokat hazaküldte Magyarországra. Tizenkét éves amerikai kalandozás után tért vissza Európába. Útleírásait, beszámolóit ismerte a kezdő drezdai író, Karl May is, aki – mivel csak népszerű regényei megírása után jutott el az Egyesült Államokba – nem csak egyes helyszíneket, de legnépszerűbb hőse vonásait is a magyar utazótól kölcsönözte.

Hidvégi János Csonka János levélgyűjtő triciklijévelCsonka János levélgyűjtő triciklije, 1900
Hidvégi János, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa
– Természetesen a Csonka-féle levélgyűjtő triciklit választanám, hiszen ez az első magyar gyártású motoros közúti jármű – mondja Hidvégi János. – Egyetlen példány maradt fenn, ami nem rossz arány ahhoz képest, hogy csupán kettő készült belőle. Bár veszély esetén nyilván egyszerűbb volna tolni, kis előkészülettel a nyergében ülve is ki lehetne pöfögni vele, hiszen teljességgel működőképes.

Bár a 250 köbcentis, két lóerős tricikli akár a szédítő 20-25 kilométer per órás sebességre is képes, a ma emberének szokatlan volna a vezetése, hiszen se váltója, se tengelykapcsolója nincs. Megállni úgy lehet vele, hogy ki kell kapcsolni a motort. Saját korában mégis korszerűnek számított, felépítésében még a Magyar Posta kísérleti programjában szintén használt Peugeot tricikliknél is korszerűbb volt. Csonka János (aki Bánki Donáttal a karburátort is feltalálta) azért készítette el a két példányt, mert a postánál arra voltak kíváncsiak, vajon a motoros vagy a fogattal való levélhordás gazdaságosabb-e. Azóta már tudjuk: a ló vesztett, ám a triciklik a húszas évekig rótták Budapest útjait – a zárt, négykerekű, csomagok szállítására is alkalmas autók mellett.

Zsidi Paula az aquincumi orgonávalAquincumi orgona, Kr. u. 223
Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója
– Igencsak stílszerű volna ezt menteni egy tűzből, már csak azért is, mert a felirata szerint éppen a városi tűzoltók egyesületének ajándékozta egy aquincumi polgár, Gaius Iulius Viatorinus – állítja Zsidi Paula. – Ez a múzeum legbecsesebb tárgya, maga a működésre kész rekonstrukció is a harmincas évekből származó műtárgy, így ennek a megmentése volna a számomra a legelső.

A világhírű aquincumi orgona – ilyen hangszerből csak néhánynak a darabjai ismertek az ókorból, s Európában ez a legteljesebb – 1931-ben a római romváros tűzoltószertárának feltárásán – kis területen ugyan, de – csaknem négyszáz darabban került elő. Szerencsére a felépítését és a működését is sikerült rekonstruálni. A hordozható ládában tartott hangszernek 52 sípja volt, amelyeket 13 billentyűvel lehetett megszólaltatni.

Bár a tűzoltók kapták ajándékba, a tüzekre nem orgonaszóval figyelmeztették Aquincum lakóit, ünnepségeken és vallási szertartásokon szólaltatták meg.

Rácz György a veszprémvölgyi apácák kiváltságlevelévelA veszprémvölgyi apácák kiváltságlevele, 1109
Rácz György, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője
– Bár más gyűjteményekben vannak korábbi magyar oklevelek, az Országos Levéltárban ez a legrégebbi: Könyves Kálmán erősíti meg benne azokat a kiváltságokat, amelyeket a veszprémvölgyi apácakolostor kapott Szent István királytól – mondja Rácz György. – Az oklevél felső részén a szöveg görög nyelvű, ide átmásolták a mára már elveszett István-féle oklevelet, majd alatta latinul leírták, hogy Kálmán megerősíti a korábbi kiváltságokat. Rendkívüli kortörténeti érték, levéltárosként elsőként ennek a biztonságáról kellene gondoskodnom. Ha már biztonság: a százezresnél is nagyobb 1526 előtti oklevélállomány fémdobozokban van elhelyezve, amelyeket tűz esetén könnyen lehet menteni. A budai várban álló épület két oldalsó szárnya pedig – ahol a raktárak vannak – valójában hatalmas fémrácsozat, így ha egy földrengés miatt összedőlnének a falak, a kívülről láthatatlan fémbölcső megtartaná az emeleteket.

Mária királyné díszruhájaMária királyné díszruhája, 1526 előtt
Sipos Enikő, a Magyar Nemzeti Múzeum textilrestaurátora

– Az állandó kiállítás tárgyai közül a legrégebben készült magyarországi női ruha mindenképpen menteni való volna – mondja Sipos Enikő. – A selyemdamasztból varrott öltözetről sokáig azt gondolták, hogy a 14. század második felében készült és Nagy Lajos király feleségéé volt, ám a szabás alapján a kutatás bebizonyította, hogy a 16. század elején varrták, és a Mohácsnál elesett II. Lajos király felesége, Mária királyné viselte. Csoda, hogy ilyen épségben vészelte át a készítését követő zavaros időket!

A csodához persze az is kellett, hogy a ruhát ne Magyarországon érje az ország szétszakadásának és a török hódoltságnak a kora. Az öltözetet a mariazelli kegytemplom kincstárában őrizték évszázadokon át, miután a királyné valószínűleg fogadalmi ajándékként hagyta ott. A Nemzeti Múzeum 1928-ban vásárolta meg.

Mamutcsontváz, 40-50 ezer éves
Fűköh Levente, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója
– Nem lenne vitás, mit mentenék először, hiszen a múzeumnak nemcsak az egyik fő látványossága, de jelképe is a kiállított csontváz, sokan csak úgy ismernek minket, hogy a mamutos múzeum. Maga a csontváz összeállítása is különleges, amikor először bemutatták a látogatóknak, ez volt az országban az első, belső merevítéses mamut, amelynél a terhelés a gerincoszlopon van – jelenti ki Fűköh Levente, aki bevallja, hogy azért a hatalmas csontváz mentése közben mindenképpen zsebre vágna néhány csigát is, hiszen van a gyűjteményükben olyan faj, amelynek egyedül ők őrzik egy-egy példányát.

Fűköh Levente és a mamutcsontvázA mamut egyébként 1949-ben került elő Mátraderecskén. A hajdani csontok négyötödét találták meg. A jószág kifejlett példány volt, 50-55 évet élhetett. Bár találtak mellette egy kőpengét is, aligha az őskori vadászok okozták a vesztét, inkább csak leszelhettek egy darab húst a már elpusztult állatról.

Vote it up
250
Tetszett?Szavazzon rá!