Nahát, ilyet még nem csináltunk!

A személyre szabott csokikat készítő ChocoMe igazi sikersztori. Ismerje meg a főhősét!

Kapcsolódó cikkek

Ez az a hely, ahol mindenki mosolyog. No de hogy is lehetne mogorva bárki ott, ahol a csokoládé fenséges illata mindenhová bebújik?! A gépek keverőtárcsáin vékony csíkokban csoki szárad, a hosszú polcokon pedig a szivárvány minden színével megtöltött dobozok és üvegcsék: koriander, ánizs, málna, tört chili, szegfűszeg, fekete ribizli.

Kísérőnk, egy pulóveres, farmernadrágos fiatalember vidáman meg is kérdezi, hogy megkóstolnánk-e egy törökmogyoróval, snidlinggel és négybors-keverékkel meghintett csokoládét. Vagy inkább egy kandírozott rózsaszirommal és mandulával teleszórt változatot? – Az én kedvencem a koriander, eper, mandula és vörös áfonya keveréke – jelenti ki Mészáros Gábor. – De mindent lehet kombinálni, bármilyen változatot összeállíthatunk.

A 32 éves fiatalember két éve még nem gondolta volna, hogy az időnkénti nassolásokon kívül is köze lesz a csokoládéhoz. 2009-ig egy sörgyártó multicég marketingmenedzsere volt, ám a gazdasági válság miatt elbocsátották. Egy ideig mindenhová elküldte az életrajzát, próbált elhelyezkedni. Aztán egy idő után feltette magának a kérdést: és ha maga lenne a saját főnöke? Ekkor már csak egy zseniális ötlet kellett, de erre se kellett sokáig várni: Gábor ugyanis kitalálta, hogy a csokoládékra mindenféle finomságot lehetne tenni. – Azt mondtam magamban: ha a pizzára ezerféle feltétet lehet pakolni, akkor a csokit miért ne lehetne a saját ízlésünkre formálni? Ma a tucatárukkal telezsúfolt világban a személyességnek amúgy is egyre nagyobb az értéke.

Ez jó elgondolásnak tűnt. A ChocoMe 2010. június 17-én jött létre. Persze az ideától a megvalósításig hosszú út vezetett. A vállalkozás beindítása előtt Gábor egy évig csak a csokoládénak élt. Először Belgiumban elvégezte a világhírű Callebaut Csokoládéakadémiát, majd itthon minden szakirodalmat felkutatott, utána pedig olvasztott, kóstolt, ízesített, alapanyagokat tesztelt.

A lakása kaotikus raktárrá változott. – A 2010-es futballvébé egyetlen gólját sem láttam. A barátaim – tisztelet a kivételnek – azt hitték, megbolondultam. Ha nagy ritkán összefutottunk, néhány perc múlva már a csokoládékról beszéltem…

Az indulásban segítségére volt egy PR-os barátja. Vele találták ki, hogy a céget beharangozó sajtótájékoztatón minden újságírónak elkészítik a személyre szóló csokoládéját. (Előre megkérdezték tőlük, milyen „feltéteket” kérnek a csokijukra.) A reklámfogás fényesen bevált: a ChocoMe pazar hírverést kapott.

A cég fejlődését azóta is a siker jellemzi. Három állandó alkalmazott van, bizonyos időszakokban (például húsvét előtt) a kisegítő erőkkel ez a létszám hétre is felduzzad.

Bár a manufaktúra különleges csokoládéi nagy élelmiszer-áruházakban nem kaphatók, az internetes rendelés mellett a viszonteladói hálózat egyre bővül. Még virágárusok és borászok is forgalmazzák saját termékeik mellett a 740 és 1900 forint közötti árú kreációkat. Sőt, a ChocoMe már külföldön is megvetette a lábát. Szlovákiában is vannak kereskedő partnereik, Franciaországban pedig egy beszállítójuk tette őket ismertté. – Egyszer elkeveredett egy számlájuk, késve fizettem, s az utalási bizonylathoz mellékeltem egy bemutatkozó ismertetőt – emlékszik vissza Gábor. – Pár perc múlva már csöngött a telefonom, néhány hét elteltével pedig jöttek az első francia megrendelések.

A szakmai elismerés sem váratott magára sokáig: Gábort a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége európai uniós nagykövetévé választotta. Pedig maga a manufaktúra fizikai értelemben alig bővült: ma is annak a XIII. kerületi társasháznak a földszintjén készítik a csokoládétáblákat, ahol egy éve elkezdtek dolgozni. Nehéz elképzelni, hogy azóta 100 ezer tábla csokoládé került ki innét. Amikor ezt megjegyezzük, a 32 éves fiatalember jót kuncog. – Sokan azt hiszik, egy nagy gyár áll mögöttünk, miközben a ChocoMe kevesebb mint száz négyzetméteren működik.

A kicsi helyigény titka az, hogy az összes alapanyagot készen kapják a beszállítóktól. – Van, amit itthon is meg tudunk venni, de sok hozzávalót, például a kandírozott, ehető virágokat csak külföldről lehet beszerezni – mondja Gábor. – A csokoládé egy prémium minőséget előállító belga gyártó terméke. Mi felmelegítjük a csokipasztillákat, táblákba öntjük, majd a vevők kívánságának megfelelő feltéteket tesszük rá. A késztermék végül luxusterméket idéző csomagolást kap, s már kész is a személyre szabott csokoládé. Ehhez nem kell nagy üzemcsarnok.

A választható hozzávalók között egészen meghökkentők is vannak. A liofilizált (különleges módszerrel szárított) gyümölcsök íze intenzíven ínycsiklandó, de a hawaii feketesó, a chili vagy a tökmag már extrémebb ízlést sejtet. Gábor azonban ezeket is védelmébe veszi. – Kevesen gondolnák, hogy a szezámmag milyen kellemesen harmonizál a csokival. Sajnos, a magyar vevők nem tudták megszeretni a köménymagot, pedig az is nagyon pikáns.

A magyar vásárlók többsége a piros gyümölcsöket kedveli, de a fahéj és a koriander is a kedvelt kombinációkhoz tartozik. – Egyszer bejött egy vevő – meséli a csokoládémágus –, aki fodormentát, kakaóbabot, gumicukrot és chilikarikákat kért a csokoládéjára. Nem vagyok benne biztos, hogy meg is ette…

Felfedezőutunk a nagyobbfajta konyha nagyságú üzemben befejeződik. – Azt imádom a legjobban – mondja a munkájáról és egyben hobbijáról Gábor –, hogy minden nap más. A jelenlegi összetevőkkel csaknem hetvenmillió-féle csokoládét tudok készíteni. Tehát még évtizedek múlva is felkiálthatok: „Nahát, ilyet még nem csináltunk.” Az egészben ez a legjobb érzés.

Vote it up
195
Tetszett?Szavazzon rá!