Prosztatarák: új remények

Egy új, meglepően egyszerű módszer jóvoltából egyes betegek hosszabb és egészségesebb életet élhetnek

Megjelent: 2010. április

Kapcsolódó cikkek

Philip Segallal az urológusa három éve közölte azt a hírt, amelytől minden férfi retteg: rákos sejteket találtak a prosztatájában.

A prosztata, más néven dülmirigy, dió nagyságú szerv a húgyhólyag alatt. Feladata az ondó termelése, és a kanadai férfiak körében minden más testrésznél gyakrabban alakul ki benne rákos daganat. (A magyar férfiak halálát okozó daganatos megbetegedések között a 3-4. helyen áll.)

Segal nehéz döntés elé került. Távolíttassa el a prosztatáját? Válasszon kemoterápiát, sugár- vagy hormonkezelést? Esetleg a brachiterápia lenne a legjobb, amelynek során radioaktív szemcséket juttatnak a mirigybe?

Segal végül meglepő döntést hozott: semmit sem tesz. Azóta három év telt el, és a 65 esztendős torontói könyvelő nem bánta meg a döntését. – Az emberek alig hisznek a fülüknek: „Tudja, hogy prosztatarákja van, és nem tesz ellene semmit?” – meséli Segal. – Én ilyenkor megnyugtatom őket, teszek valamit: az orvosommal együtt folyamatosan figyelemmel kísérem az állapotomat, és ha az eredmények azt mutatják, hogy a rák növekszik, akkor azonnal megkezdenénk a kezelést. Ezt az új, rendszeres ellenőrzéseken alapuló módszert „aktív megfigyelésnek” (AM) nevezik, és ma már szerte a világon egyre elfogadottabb. Jelenleg is több központban folyik egy nemzetközi kutatás, amely a prosztatarák hagyományos kezelési módszereinek hatékonyságát veti össze az AM-mel. A „Megfigyeléses terápia kontra radikális kezelés” (angol rövidítéssel START) nevű kutatást dr. Laurence Klotz, a torontói Sunnybrook Egészségtudományi Központ vezető urológusa irányítja.

Eddig hat nemzetközi vizsgálat igazolta – köztük az, amely Klotz vezetésével tíz évig kísérte nyomon 500 alany egészségi állapotát –, hogy ha olyan férfiaknál alkalmazzák, akiknél a rák lassan fejlődik, az AM nem növeli sem az áttétek gyakoriságát, sem a halálozást. Az ontariói vizsgálatban részt vevő csoport prosztatarák miatti halálozása a két százalékot sem érte el. A résztvevőknél hússzor nagyobb volt az esélye annak, hogy valami más okból halnak meg.
 

Ezek az AM-eredmények a lehető legjobbkor érkeztek: tavaly tavasszal két színvonalas, hosszú időn át tartó vizsgálat is megállapította, hogy a prosztataspecifikus antigén (PSA) -tesztekkel – ezeket a vérvizsgálatokat használják a prosztatarák szűrésére – nem lehet csökkenteni a halálozást. Ráadásul a PSA-teszteknél igen nagy az álpozitív eredmény és az ezt követő szükségtelen prosztatarák-kezelés kockázata (minden valóban prosztatarákban szenvedő férfira 48 olyan jut, akinél a teszt tévesen jelez daganatot).

– A PSA-szűrés sok olyan férfinál is jelez, akit nem fenyeget az a veszély, hogy e betegségben haljon meg – magyarázza Klotz. – Ahogy öregednek, a férfiak felénél-kétharmadánál alakul ki prosztatarák, de csupán három százalékuk hal bele.

Sok férfi veti alá magát feleslegesen az életminőséget rontó rákkezeléseknek

Ez azt jelenti, hogy a PSA-teszt és az azt követő szövetvizsgálatok nyomán sok olyan férfi vetheti alá magát feleslegesen az életminőségét rontó rákkezeléseknek, akiknek nem is lenne szükségük erre, folytatja a szakember. A kezelések gyakori mellékhatásai – például a merevedési zavarok és az inkontinencia – tovább ronthatják a helyzetet.

A PSA-vizsgálat körül már vagy húsz éve folyik a vita. Az új AM-eredmények pedig alátámasztják az ezzel foglalkozó szakmai testületek azon nézetét, miszerint a tünetmentes férfiak PSA-teszttel végzett szűrése nem jár elegendő előnnyel.

Klotz és dr. Martin Gleave, a vancouveri Prosztata Központ igazgatója szerint a PSA-teszt hiányosságai ellenére e vizsgálati módszernek is van helye a férfiak gyógyításában és abban, hogy orvosaik megalapozott döntéseket hozhassanak. – A PSA-teszt tökéletlen, de ha helyesen alkalmazzák és értelmezik, akkor segíthet e rendkívül gyakori kór okozta megbetegedések és halálozások csökkentésében – véli Gleave. – Attól, hogy valakinél prosztatarákot állapítottak meg, nincs feltétlenül szüksége kezelésre.

Itt jön a képbe az AM: lehetővé teszi, hogy az e módszert alkalmazó orvosok a PSA-szint és szövetminták alapján, a jelenlegi ismereteink szerinti legmegbízhatóbb módon tegyenek különbséget a lassan növekvő rák és az agresszív, életveszélyes daganat között.

Az AM sikeres alkalmazásához három tényezőnek kell teljesülnie, magyarázza Klotz: a megfelelő férfiakat kell kiválasztani; megfelelően tájékoztatni kell az AM-módszerről a betegeket, akiknek (gyakorta szeretteik által támogatott) első reakciója a „szedjék ki belőlem ezt a rákot, de rögtön”; és a megfelelő pillanatban be kell avatkozni, ha a megfigyelés eredményei szerint a rák növekszik.

Egy betegnél akkor alkalmazható az AM, ha prosztatarákot állapítottak meg nála, és megfelel az alábbi kritériumoknak:
• a PSA-szintje nem magasabb tíznél;
• a biopszia szerint a rák kisméretű, azaz a Gleason-pontérték nem nagyobb hatnál. (A Gleason-skála kettőtől tízig terjedő pontszámmal jelzi a rák agresszivitását, és a nagyobb pontérték súlyosabb daganatra utal);
• a prosztatarák a T1c és T2a stádium közötti. (A T1 és a T2 a legkorábbi stádiumok, ilyenkor még csak a prosztatában vannak rákos sejtek).

Klotz becslése szerint az újonnan diagnosztizált betegek 40-50 százalékánál lehetne alkalmazni a módszert.
 

Az AM-et választó férfiaknak képesnek kell lenniük együtt élni a tudattal, hogy a testükben rendellenes sejtek vannak, amelyek akár rákká is fejlődhetnek, és nem tudhatják, miként fognak viselkedni azok a sejtek a következő években, mondja Klotz.

– Néha elég nehéz elviselni a gondolatot, hogy rákom van, mégsem teszek ellene semmit – ismeri el Tom LePoidevin 76 éves nyugalmazott marketingvezető, aki az ontariói Collingwoodban él. 60 éves volt, amikor a PSA-tesztje alapján felfedezték a prosztatarákját (4,2-es PSA-értéke csak kissé volt magasabb a normálisnál), amit a szövettani vizsgálat is igazolt. LePoidevin és orvosai immár 16 éve kísérik figyelemmel állapotát. Hathavonta határozzák meg a PSA-szintet: az érték mindig három és négy között van, és semmi sem utal arra, hogy a rák növekedne. Emellett a néhány évenként elvégzett biopszia sem jelezte a daganat térfogatának a változását.

– Nagyon örülök, hogy ezt az utat választottam – mondja LePoidevin. – Úgy vélem, több férfinak kellene tudnia erről a lehetőségről.

Az AM-módszert alkalmazó férfiaknál is áttérnek azonban az agresszív rákellenes kezelésre, ha PSA-szintjük három évnél rövidebb idő alatt megduplázódik, illetve, ha a szövettani vizsgálat a rák méretének a növekedését vagy agresszívabb típusú rákos sejtek jelenlétét mutatja ki. De, jegyzi meg Klotz, a betegek 65 százalékánál nem növekszik gyorsan a rák, ezért náluk – ahogyan LePoidevinnél is – az AM elég is.

A victoriai Bill Coulter* (a nevet megváltoztattuk) 63 éves volt, amikor 2006-ban prosztatarákot találtak nála. Kezdetben megfelelt az AM-kritériumoknak, és szívesen választotta ezt a lehetőséget. De két év után a vizsgálatok a rák hirtelen növekedését jelezték, ezért 2008 novemberében eltávolították a prosztatáját.

A nyugalmazott brit columbiai közhivatalnok azonban utólag sem bánta meg, hogy az AM mellett döntött. – Bárcsak tovább tartott volna, de legalább volt két jó évem – mondja a férfi, aki műtét óta merevedési és vizelettartási zavarokkal küszködik. – Örülök, hogy megszabadultam a ráktól, de a mellékhatásokról senki sem szokott beszélni. – Ma is sok önkéntes feladatot vállal és rendszeresen sportol, de állandóan inkontinenciabetétet kell használnia.

Coulter reméli, hogy a gyógytorna, a megfelelő gyakorlatok végzése révén, illetve az ideg idővel bekövetkező regenerálódásával a vizelettartási zavar is megszűnik. Ezt azonban semmi sem garantálja, mint ahogy szexuális működésének teljes helyreállását sem. – Ezért gondolom azt, hogy több férfinak kellene hallania az aktív megfigyelésről – jegyzi meg.

A torontói Philip Segal így vélekedik: – Lehet, hogy az egyik vizsgálat eredménye a rák növekedését jelzi majd, és akkor alá kell vetnem magam a kezelésnek. Ha így lesz, akkor majd azzal is megbirkózom. Egyelőre azonban tökéletesen megfelel a számomra az, hogy semmit sem teszek.

Segal PSA-szintje egyébként az elmúlt három évben csökkent – a kezdeti 4,3-ról 2,78-ra. – Örülök, hogy az aktív megfigyelést választottam – mondja. – Így normális életet élhetek, miközben kordában tartok egy súlyos betegséget.

Vote it up
197
Tetszett?Szavazzon rá!