Régi szív, új gyökerek

A délszláv háború elől menekülő boszniai festőművész, Drago Pečenica Hollandiában lelt békére

Kapcsolódó cikkek

Sötét fellegek fenyegetik őszi záporral a felázott rét szélén ballagó Drago Pečenicát. Az ötvenesztendős, deresedő kecskeszakállas, sapkát viselő boszniai festő megáll, és beszívja a nedves, friss levegőt. Gyöngéden végigsimítja egy kettéhasadt, görcsös fűz barázdált kérgét.

– Saját életemre emlékeztet – paskolja meg elmerengve a fát. A kilencvenes évek elején a nyüzsgő Szarajevó gazdag és sokszínű kultúrája valóságos paradicsomot teremtett a Dragóhoz hasonló boszniai szerb képzőművészek számára. – Rajztanár lettem, és miután megnősültem, a hetven kilométerre északnyugatra fekvő Novi Travnikba költöztünk.

1992-ben azonban, ahogy a balkáni háború elérte Boszniát, a szerb Drago és horvát felesége, Steffi, noha ők maguk soha nem kívánták ezt a konfliktust, választásra kényszerültek volna a két oldal között.

– A kislányom öt hónapos volt, amikor elmenekültünk – meséli Drago. A határ felé menet egy horvát katona a férfi útlevelét kérte. – Látta, hogy szerb vagyok, és agyon akart lőni. De azután lehajolt a kislányunkhoz, a pici meg rámosolygott, és elkapta egy ujját.

A katona Dragóra nézett, és gyorsan továbbintette őket.

Hollandia fogadta be a családot. – Mivel mindenünket elveszítettük, számokká váltunk egy menekülttáborban. Megalázottnak éreztem magam. – Télen a sivár, lapos holland táj a csupasz, girbegurba törzsű fűzfáival az ő komor hangulatát tükrözte. – Hiányoztak a hegyek, az erdők, a pillangók, szülőhazám színei.

Drago menedékjogot kapott, egy könyvtárban helyezkedett el, és Nijkerk városában telepedett le. Kedélyállapota azonban nem javult. – Parlagon hevert a tehetségem – említi búslakodása egyik okát.

Egy tavaszi reggelen aztán, munkába biciklizve, szemébe ötlött a réteken gomolygó ködpára. – A kelő nap megvilágította a földeket, madárrajok köröztek a fejem fölött, narancsszín derengésben. – Aznap délután, amikor hazatért, egy teregető gazdasszonyra figyelt fel, a kötélre aggatott ruha dagadozott a szélben. – Szemem láttára elevenedett meg a táj. Akkor és ott magával ragadott. – Még a göcsörtös fűzfák is mélyebb értelmet nyertek. – Új ágakat hajtottak, kibomlottak, az életért küzdöttek. Arra gondoltam, velem is ez fog történni.

Leporolta a vázlatfüzetét, és rajzolni kezdte a környező vidéket. Mihelyt kellő önbizalmat gyűjtött, műveivel fölkereste Reinder Homan neves holland rézkarcolót.

– Hol szokott kiállítani? – kérdezte Homan, aki nem akarta elhinni, hogy ezeket a rajzokat még nem látta a nagyközönség.

Homan segítségével helyi galériákba kerültek Drago művei, és ma már Hollandia legjobb realista festői között tartják számon.

– Drago utánozhatatlan – jelenti ki egy festőtársa, Rein Pol, a boszniai művész egyik tárlatán. – Ezt nézze! – mutat széles mosollyal egy vén fát ábrázoló, hatalmas vászonra. – Minden lefestett ág saját karaktert kapott.

Drago az otthona közelében levő göcsörtös fűzfákban talál társaságot magának. – Megbékéltem ezzel a tájjal és a sorsommal – mondja. – Új gyökereket eresztettem.
 

Drago munkái a honlapján láthatók.

Vote it up
156
Tetszett?Szavazzon rá!