Veszélyes figyelmetlenség

Nassolunk, mobilon csevegünk, sőt még internetezünk is a volán mögött. Vajon megéri a kockázatot?

Megjelent: 2010. október

Kapcsolódó cikkek

Jó látási viszonyok között autózott a 8-as főúton Dunaújváros felé 2008. március 23-án délelőtt Valter Gyula. A 42 éves budapesti üzletkötő épp megpillantotta Várpalotát, amikor megcsörrent a telefonja. Nem nyúlt a készülékért, mivel rutinos utazóként mindig fülhallgatót használt. Ezúttal azonban egy ismerőse azért hívta, hogy adjon meg neki egy telefonszámot, amelyet nem sokkal korábban írt fel. – Csak le kellett pillantanom az anyósülésre, ahol a kérdéses cetli hevert – idézi fel a történteket.

A művelet egy-két másodpercig tartott, de közben az előtte haladó piros Opel vezetője valamiért erőteljesen a fékre lépett. Amikor a férfi ismét az útra pillantott, egy pillanat alatt kellett határoznia: vagy belerohan a másik járműbe, vagy félrerántja a kormányt. Az utóbbi mellett döntött. Jobbról elszáguldott az Opel mellett, majd átvágódott a szemközti sávba. – Amikor melléértem, tisztán láttam a vezetőt: fiatal nő volt, mobiltelefont szorított a jobb fülére – mondja. – Valószínűleg észre sem vette, mi történik körülötte.

Ha a nő felgyorsít, vagy tovább fékez, a férfi Renault-ja be tudott volna sorolni mögé vagy elé. De a telefonáló nő haladt tovább a saját tempójában, mintha mi sem történt volna. Hogy elkerülje az ütközést a szembejövő forgalommal, Valter Gyulának egyetlen választása maradt: az út menti árok felé kormányozta járművét. Szerencsére fa nem volt a közelben, ám a férfi zúzódásokat szenvedett, és az autóban több mint egymillió forintos kár keletkezett.

Nyilvánvaló, hogy ha a sofőr akár csak néhány másodpercig nem figyel az útra, baj történhet. Mégis a legtöbben bevalljuk, hogy menet közben olykor rádiócsatornát váltunk, a kocsiban ülő gyerekkel foglalkozunk vagy a GPS beállításán bíbelődünk. Aztán felnézünk – és hirtelen rossz sávban találjuk magunkat, az útpadkát súroljuk, vagy egy másik jármű felé rohanunk. Egy kormánymozdulat, majd felsóhajtunk: hű, ez meleg helyzet volt! És gurulunk tovább, mintha mi sem történt volna.

Azonban egyre több szakember hangoztatja, hogy tűrhetetlenül sok az efféle helyzet:
Tavaly Magyarországon a statisztikák szerint 17 864 balesetből 2391 esetben játszotta a főszerepet a „járművezető egyéb hibája” – ez az a kategória, amely például a telefonhasználatot is magában foglalja. Ezen belül a „figyelmetlen, gondatlan vezetés” 1611 alkalommal volt kiváltó ok.

Az Egyesült Államok közúti közlekedésbiztonsági hatósága (NHTSA) és a Virginiai Műszaki Egyetem Közlekedési Intézete 2006 áprilisában közreadott vizsgálati jelentésében megállapította, hogy a balesetek csaknem 80 százalékát megelőzhetnék, ha a járművezetők jobban figyelnének. (Mielőtt legyintene, gondolja végig, hogy a járművek műszaki hibái, az út állapotából eredő veszélyek és más a vezetőtől független tényezők is okoznak balesetet.) Az „élesben” végzett vizsgálathoz száz autót szereltek fel kamerával és érzékelőkkel, majd összesen hárommillió kilométert tettek meg velük. A résztvevők 82 tényleges balesetet szenvedtek, és 761 esetben történt kis híján karambol.

Az Egyesült Államok közúti közlekedésbiztonsági hatósága (NHTSA) és a Virginiai Műszaki Egyetem Közlekedési Intézete 2006 áprilisában közreadott vizsgálati jelentésében megállapította, hogy a balesetek csaknem 80 százalékát megelőzhetnék, ha a járművezetők jobban figyelnének. (Mielőtt legyintene, gondolja végig, hogy a járművek műszaki hibái, az út állapotából eredő veszélyek és más a vezetőtől független tényezők is okoznak balesetet.) Az „élesben” végzett vizsgálathoz száz autót szereltek fel kamerával és érzékelőkkel, majd összesen hárommillió kilométert tettek meg velük. A résztvevők 82 tényleges balesetet szenvedtek, és 761 esetben történt kis híján karambol. A GE Money Csehországra, Magyarországra, Lengyelországra, Romániára és Németországra kiterjedő, a vezetési szokásokat vizsgáló kutatása nyomán kiderült: a magyarok szinte belakják az autójukat. Nemcsak mi eszünk és telefonálunk legtöbbet a kocsiban (a hazai vezetők egyötöde szokott ételt fogyasztani), de körülbelül 40 százalék rendszeresen telefonálgat is vezetés közben.

Az Egyesült Államok közúti közlekedésbiztonsági hatósága (NHTSA) és a Virginiai Műszaki Egyetem Közlekedési Intézete 2006 áprilisában közreadott vizsgálati jelentésében megállapította, hogy a balesetek csaknem 80 százalékát megelőzhetnék, ha a járművezetők jobban figyelnének. (Mielőtt legyintene, gondolja végig, hogy a járművek műszaki hibái, az út állapotából eredő veszélyek és más a vezetőtől független tényezők is okoznak balesetet.) Az „élesben” végzett vizsgálathoz száz autót szereltek fel kamerával és érzékelőkkel, majd összesen hárommillió kilométert tettek meg velük. A résztvevők 82 tényleges balesetet szenvedtek, és 761 esetben történt kis híján karambol.A fiatalok ebből a szempontból különösen veszélyesek. A Közlekedéstudományi Egyesület és a Közlekedéstudományi Intézet tavalyi közös felmérése szerint a 20 év alattiak kevesebb mint 40 százaléka állította azt, hogy sohasem mobilozik vezetés közben. – Így éppen a legkevésbé tapasztalt vezetők vállalják a legnagyobb kockázatot – állítja Pesoldt Ferenc, az Allianz Vezetéstechnikai Centrum vezető instruktora.
 

Nem csak a fiatalokat veszélyezteti a mobilozás. Fülére szorított mobiltelefonnal vezetett, s így hajtott a sínekre a fénysorompó tilos jelzése ellenére Győrszemerénél Volkswagen Passatjával 2007. június 13-án délután fél 3 után néhány perccel egy 30 éves helybeli nő. A közeledő vonat még hangjelzést is adott, ám az autó vezetője ezt sem észlelte. A mozdonyvezető elmondta: ő csak akkor pillantotta meg a Volkswagent, amikor az már csupán 70 méterre volt. Azonnal fékezett, ám az autó nem lassított. A szerelvény csaknem 300 métert tolta maga előtt a kocsit, amelynek vezetője a helyszínen meghalt. A szerencsétlenül járt nőt a győri tűzoltók vágták ki a roncsból. A sors fintora, hogy a mobiltelefonja még a helyszínelés alatt is többször csörgött.

Persze a mobilon kívül sok egyéb elvonhatja a volán mögött a figyelmet. Pesoldt Ferenc néhány napja elhűlve látta, hogy az M3-as autópályán egy mellettük haladó autó sofőrje vezetés közben tanul. – Egy jegyzetfüzet volt előtte a kormányra fektetve – mondja a vezetéstechnikai tréningeket tartó szakember. – A fiatalember belenézett, motyogott, néha felpillantott, vagyis láthatóan készült az előtte álló vizsgára. Csak remélni tudom, hogy épségben meg is érkezett.

Ha azt hiszi, ez kirívó példa, a zöld jelzésre várva nézzen körül egy kereszteződésben, vajon mit csinálnak sofőrtársai. Amikor a Neo FM rádió Bumeráng című műsorában feltették azt a kérdést, hogy ki mit szokott a volán mögött csinálni, a legelképesztőbb válaszokat kapták. – Az evéstől a sminkelésig rengetegféle tevékenységet végeznek a csúcsforgalomban araszoló magyar autósok – állítja Voga János, az egyik műsorvezető. – Bevallom, olykor még velem is előfordult, hogy az M7-es autópályán haladva egy dalt komponáltam. Visszagondolva ebben az volt a legrosszabb, hogy egy idő után már jobban figyeltem a kottára, mint az útra. Erre egyáltalán nem vagyok büszke.

Bármennyire furcsa, vannak még ennél extrémebb mutatványok is. Egy fiatal budapesti nő például bevallotta, hogy vezetés közben rendszeresen bejegyzéseket írogat a Facebook-oldalára az iPhone-ján, míg a bkvfigyelo.hu weboldalon egy olyan videó látható, amelyen egy buszsofőr vezetés közben készít szendvicset. Idén áprilisban pedig Mohácson öt parkoló autót is összetört az a sofőr, aki vezetés közben olvasott.

Csúcstechnikás megoldások
A vezetők figyelmét elterelő technika megoldást kínál a veszély elhárításra, amely egy adott sebesség túllépése esetén letiltjára is. Akad már olyan program GPS-szel rendelkező okostelefonoka a kimenő és a bejövő hívásokat, illetve eltitkolja a szöveges üzeneteket is, és csak segélyhívásokat engedélyez.

Az autógyárak is igyekeznek felnőni a feladathoz. Az egyre gyakrabban a kormányra szerelt rádió- és klímaszabályozók például megkönnyítik, hogy a sofőr az útra összpontosítson. A Lexusokhoz pedig rendelhető egy kormányra telepített kamera, amely érzékeli, ha a sofőr nem előre néz, és ilyenkor jelez. Az Advanced Pre-Collision System (APCS) még fékez is, ha a félrenézéssel egy időben egy külső érzékelő valamilyen akadályt észlel a kocsi útjában. A Volvo sávelhagyásra figyelmeztető rendszere (Lane Departure Warning) viszont az útelhagyásos balesetek kockázatának csökkentése érdekében a visszapillantó tükörbe épített kamerán keresztül érzékeli, ha valamelyik kerék elhagyja a felfestésekkel jelzett sávot, és figyelmezteti a sofőrt.

Mindezért sokan a felgyorsult élettempót okolják, ám dr. Bilkei Pál pszichológusnak más a véleménye. Szerinte csupán arról van szó, hogy mára az autó sok ember számára második otthonná vált. – Ma már úgy ülünk be a volán mögé, mintha az a kanapénk lenne – állítja a szakember. – A baj az, hogy így is viselkedünk.

Sokan nem gondolnak arra, hogy a sofőrülés veszélyes hely, mert többnyire nem történik baj, és a vezetők büntetlenül megússzák a figyelmetlenkedést – mondja Pesoldt Ferenc. – Holott egy brit felmérés szerint például a telefonálás jobban megnöveli a reakcióidőt, mint az alkohol: a mobiltelefont a kezében tartó autós reakcióideje 30 százalékkal hosszabb, mint az enyhén spicces sofőré és körülbelül 50 százalékkal reagál lassabban, mint normális körülmények között.

Magyarországon a KRESZ tiltja a kézben tartott mobiltelefon használatát vezetés közben, és idén augusztustól a mérlegelés lehetőségét is kizárják, vagyis figyelmeztetést sem alkalmazhatnak a rendőrök. A fix összegű bírságolási tarifarendszer szerint lakott területen belül tízezer forintot kell fizetni a menet közben kézben tartott mobilért, a falvakon, városokon kívül 15 ezer, autóúton vagy sztrádán 20 ezres bírsággal sújtják a felelőtlen járművezetőket.

Kérdés persze, hogy a kézben tartott mobilozás tiltása elegendő-e? Ez ugyan kiküszöböli a telefonálás egyik veszélyes vonzatát, vagyis hogy a vezető egyik keze foglalt, amikor a kormányt kellene uralnia. A beszélgetés okozta figyelemkiesésre viszont nem orvosság az, ha az autós keze szabad, és a beszédet kihangosítva hallja, illetve headset van a fülébe dugva. – A figyelem ugyanis mindenképp elkalandozik, illetve megoszlik – állítja Pausz Ferenc közlekedésbiztonsági szakértő, a GRSP Magyarország Egyesület ügyvezető igazgatója. – A vezetés sohasem válhat rutinfeladattá, a sofőr nem kapcsolhat át „robotpilótára”, hisz menet közben egyik pillanatról a másikra villámgyorsan változhatnak a körülmények. Ha például lakott területen labda gurul az autó elé, egy éber sofőr számít arra, hogy alighanem egy kisgyerek fogja követni, tehát lassít. De ha a vezető másra figyel, vagy épp félrenéz, nem veszi észre a labdát, így aztán nem is gondol a gyerekre, s nem lassít. Ha megoszlik a figyelmünk, elmulasztjuk a korai figyelmeztető jeleket.

Pausz Ferenc szerint a megosztott figyelem tompítja az egyébként könnyen észlelhető környezeti változások feldolgozását. Könnyen érzékelhető például, ha az előttünk haladó autó féklámpája felvillan – ha épp odanézünk. Ám ha abban a pillanatban másfelé pillantunk, utána esetleg nem tűnik fel, hogy a hátsó lámpa fényesebb lett. – Egyfajta „változásvakság” ez – magyarázza. – Nem vesszük észre a változásról árulkodó jeleket.

Emiatt pedig sok minden történhet. A vezetők figyelme jellemzően három másodpercre terelődik el, ez elegendő ahhoz, hogy egy óránkénti 110 kilométeres sebességgel haladó autó elrobogjon egy futballpálya mellett.
 

Hogy megértsem, mi történik, ha elterelődik a figyelmünk, felkerestem a mogyoródi Allianz Vezetéstechnikai Centrum tanpályáját, ahol Pesoldt Ferenc azt ígérte: saját Renault Scenicem kormánya mögött tapasztalhatom meg, milyen veszélyes is a megosztott figyelem a volán mögött. Ehhez egy olyan szlalompályára irányított, amelynek egyik felét hétköznapi beton borította, míg a másik oldal speciális műgyantával volt bevonva, és úgy csúszott, akár a jég. A kétféle burkolat határán bóják sorakoztak 20, illetve 15 méterenként. – Ez a helyzet a gyors sávváltásokat szimulálja – magyarázta az instruktor. – Ilyenkor már általában nem elég a sima haladási rutin, oda is kell figyelni a feladatra, pláne, ha az útviszonyok sem hétköznapiak.

Bójákat kerülgetni könnyű, gondoltam, amíg a második irányváltásnál ki nem farolt az autó a „jeges” útfelületen – holott mindössze az előírt 30 kilométeres sebességgel haladtam. Mindez az időeredményen is meglátszott: 1 perc 34 másodperc alatt mentem végig a pályán (a rekord 49 másodperc). Ekkor egy kis szóbeli segítség érkezett az irányítótoronyból a korrigálás fortélyairól, s másodjára máris sikerült lefaragni a futamidőt 1 perc 19 másodpercre. Hurrá!

Egyszerre egyfélét!
A figyelemmegosztás az autóban nemcsak veszélyes, de nem is javítja a vezető hatékonyságát. A Neuron folyóiratban pár éve megjelent kutatási beszámoló egyenesen azt állítja, hogy a figyelemmegosztás egyszerűen nem működik.

A kísérleti alanyoknak különböző színű képeket és ezzel egyidejűleg változó hangokat kellett azonosítaniuk. A kutatók közben MRI-vel figyelték az agytevékenységet. Ha a szín és a hang egyszerre vagy legfeljebb egy másodperces időközzel jelentkezett, az agy késleltette a választ az egyikre, mialatt reagált a másikra.

Ebből az következik, hogy az agy beépített „szűk keresztmetszete” megakadályozza, hogy az egymással vetélkedő gondolkodási folyamatok zavarokat okozzanak. Bizonyos figyelemmegosztások (például beszélgetés közbeni hangszeres zenélés) gyakorlással elsajátíthatók, de sok átfedő feladat (például a telefonálás közbeni e-mailezés) nemigen lehetséges.

Ekkor jött az első nehezítés. Amint a jeges részhez érkeztem, megcsörrent a telefonom, s a kihangosító segítségével kellett Pesoldt Ferenccel beszélgetnem. Az egyszerűbb kérdésekre – „Milyen nap van ma?” „Mi volt tegnap ebédre?” – még viszonylag könnyen válaszoltam, bár utólag kiderült, hogy már ekkor is jelentősen lassult a beszédem. A harmadik bójánál aztán csődöt mondott a felszínes csevegés. „Mit láttál utoljára színházban?” Egy másodpercnyi gondolkodás elegendő volt, hogy a kocsi megpördüljön a csúszós úton. Az időeredmény 1 perc 33 másodperc – gyakorlatilag ugyanannyi, mint az első, rutintalan nekifutás alkalmával.

A következő feladat még nehezebb volt: fülre szorított mobillal, az autót egy kézzel irányítva kellett végigmennem a pályán. Volt bennem egy kis dac, hogy most csak azért is megmutatom. Az 1 perc 28 másodperces futamidőn ez látszott is, ám örömöm csak addig tartott, amíg az irányítótoronyból meg nem érkezett az értékelés: fél kézzel kormányozva két bóját is elsodortam. – Éles helyzetben ez lehetett volna egy másik autó vagy egy gyalogos is – mondta Pesoldt Ferenc.

Ezt követően egy részegséget szimuláló szemüveg került rám, hogy legyen összehasonlítási alapunk a mobilozás és az ittas vezetés között. A végeredmény igazolta az előzetes várakozásokat: másodpercre ugyanannyit lassultam, mint a kihangosított telefonálásnál, de ráadásként még öt bóját is „kivégeztem”.

Az utolsó feladat tűnt a legegyszerűbbnek: a síkos úton hirtelen feltörő vízfalakat kellett kerülgetnem. Ezzel a váratlan akadályok elkerülését szimulálják téli körülmények között. Itt nem mérik az időt, csupán a hibátlan teljesítés a fontos. Mégis hiába futottam neki újra és újra, mobillal a kézben akkor sem volt semmi esélyem, amikor már tudtam, hol várható az akadály. Mindig belecsúsztam vagy nekifaroltam a vízfüggönynek. – Ez most egy betonfal is lehetett volna – hallottam az irányítótoronyból. Ekkor kikapcsoltam a telefont, és láss csodát: problémamentesen végigmentem a pályán.

A nap végén Pesoldt Ferenc értékelt. – Az eredmények arról árulkodnak, hogy a magyar vezetők többségéhez hasonlóan ön sem tud egyszerre több feladatra ugyanolyan intenzitással koncentrálni – mondja. – Amint meg kellett osztania a figyelmét, azonnal jelentősen megnőtt a reakcióideje. Szerencse, hogy ez itt és most derült ki, s nem a forgalomban.

A teszt azt is bebizonyította, hogy a reakcióidő szempontjából nincs számottevő különbség a kézben tartott, kihangosított és fejhallgatós telefon használata között. – A figyelemelvonó tényező nem annyira a fizikai tevékenység, azaz a telefon kezelése, mint inkább a beszéd és gondolkodás folyamata – mondja Bilkei Pál pszichológus. – Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy mi az, ami elvonja a figyelmünket a vezetéstől. A lényeg az, hogy ilyenkor nem az útra figyelünk.

De vajon miért ártalmasabb a mobiltelefonálás, mint az utassal beszélgetés? – Az autóban ülő személy érzékeli a környezetet, és képes a helyzethez igazítani a társalgást – magyarázza a pszichológus. – A vonal végén lévő viszont nem látja a forgalmat, így nem valószínű, hogy elhallgat, ha egy másik autó a sofőr elé vág.

Nem tagadom: amióta végigcsináltam azt az izzasztó délelőttöt Mogyoródon, egészen más szemmel nézek a vezetés veszélyeire. Elegendő csak arra gondolnom: ha mobiltelefonnal a kézben, ellenőrzött körülmények között nem voltam képes kordában tartani egy 30 kilométeres sebességgel haladó autót, vajon mi történhetne velem hasonló helyzetben, mondjuk, az autópályán, 120-as tempónál?

Valter Gyula már tudja a választ. A két évvel ezelőtti eset óta még kihangosítóval sem használja menet közben a mobilját. – Azt nem tehetem meg, hogy kikapcsolom, hisz sokan keresnek napközben. De ha megcsörren a készülék, inkább félreállok és visszahívom az illetőt. Lehet, hogy így veszítek valamennyi időt, de nem annyit, mint ha az autómentőre vagy a mentőkre kellene várnom.

Vote it up
189
Tetszett?Szavazzon rá!