Vigyázzon az ízületeire!

A porckopás több mint egymillió magyar embert érint – és nem csak időseket. Mit kell tudni erről a betegségről?

– De berozsdásodott a térdem! – szokta mondani férjének a zuglói Gulyás Ferencné* reggelente (a neveket megváltoztattuk). Az 51 éves bolti eladónak egyre nagyobb nehézséget okozott a járás. Különösen, ha előtte pihentette a lábát, igencsak fájdalmasan telt az első néhány perc. – Egyre romlott a helyzet – emlékezik vissza. Lassan már meg sem bírt lenni fájdalomcsillapító nélkül. Végül elment orvoshoz.

A röntgenvizsgálat egyértelművé tette, hogy a panaszai porckopásra (orvosi nevén artrózis vagy oszteoartritisz) vezethetők vissza. Az ízületi felszíneket – a combcsont és a lábszárcsont végét – burkoló porc fokozatosan elpusztult, ez okozta a fájdalmat. Ráadásul nála meglepően fiatal életkorban.

– Magyarországon becslések szerint a felnőtt lakosság 10 százaléka igényel porckopás miatt orvosi kezelést. A 70 év feletti korosztályban majdnem mindenkinél kimutathatók az elváltozásra utaló radiológiai tünetek; 30-50 százalékuknál panaszt is okoznak. Egy 2003-ban végzett manchesteri vizsgálat szerint a kockázat megnövekszik azoknál, akik hosszú távokat tesznek meg kemény talajon, tartós üléssel vagy helyben állással járó munkát végeznek, illetve nehéz tárgyakat emelnek.

Bár sokan az artrózist nyugdíjasbetegségnek tartják, mind nyilvánvalóbb, hogy nem ez a helyzet. Ma már egyre fiatalabb betegek jelentkeznek az ortopédiákon. – Mind több munkaképes korú embernél megállapítható az artrózis – mondja dr. Mina András budapesti rehabilitációs szakorvos.

A pontos oka nem ismert ennek az ízületi felszín degenerációjával, pusztulásával járó betegségnek. Kockázati tényezői közé tartozik az öröklött hajlam, a megelőző ízületi sérülés, a túlerőltetés (akár a térd- vagy a csípőízületet nagymértékben igénybe vevő túlzott sportolás miatt), valamint a túlsúlyosság. A fővárosi Uzsoki Utcai Kórház ortopéd-traumatológiai osztályán is kimutatták: a térdízületi artrózisos betegek közel kétötöde elhízott.

Sok esetben a túlerőltetés lehet a kiváltó ok. – Különösen a fiatalabb generáció tagjai hajlamosak túlbecsülni saját képességeiket és a fitneszmozgalom jegyében nagy lelkesedéssel tönkretenni az ízületeiket – mondja dr. Kynsburg Ákos budapesti sportorvos kutató. – A csípő esetében a nem megfelelő módon végzett testépítés, versenyszerű torna, tenisz, a térdnél a túl intenzív labdarúgás, síelés, kosárlabda is veszélyes lehet.

A betegség kockázata a nők esetében nagyobb: a térdízületi artrózis négyszer, a kisízületi artrózis pedig háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál. Ennek az az oka, hogy a női nemi hormonok befolyásolják az ízületi szalagok rugalmasságát. Egy amerikai vizsgálat kimutatta, hogy nőknél az izomzat sportolás közben nem képes ugyanolyan mértékben rögzíteni a térdízületet, mint a férfiaknál, emiatt az ugrással és a térdízület kifordulásával járó sportoknál például nyolcszoros a térdsérülés kockázata.
 

Bár az artrózist nem lehet meggyógyítani, gyógyszerekkel és étrendi kiegészítőkkel enyhíteni lehet a tüneteket, a betegség súlyosbodását pedig lassítani lehet. A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) készítmények, akár a recept nélkül kaphatók is, hatékonyan csillapítják a fájdalmat. Aki ilyet szed, minden esetben kérje háziorvosa tanácsát, mert mellékhatásai lehetnek, például gyomorfekélyt, illetve – huzamosabb ideig, nagy adagban szedve – vesekárosodást is okozhat. Az újabb típusú, úgynevezett COX-2 gátló NSAID-oknak kevesebb a mellékhatásuk, igaz, ezeknek az ára is jóval magasabb.

A porckárosodás korai szakaszában hatás várható a porc regenerációját elősegítő készítményektől, az úgynevezett kondroprotektív szerektől is, például a glükózamin-szulfáttól. Egy debreceni vizsgálatba 163 térdartrózisos beteget vontak be. Azoknál, akik glükózamin-szulfát-kezelésben részesültek, kilenc hónap után lényegesen enyhült a fájdalom, mellékhatás pedig nem lépett fel.

Egy másik készítmény, a kondroitin-szulfát kedvező hatásait térdartrózis esetén az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) munkatársai igazolták.

A panaszok enyhítéséhez nincs feltétlenül szükség gyógyszerre. Van, akinél a fogyás a megoldás

Ahhoz, hogy a panaszok enyhüljenek, nincs feltétlenül szükség gyógyszerekre. – A fizioterápia hozzátartozik az artrózis kezeléséhez – mondja dr. Kiss Csaba reumatológus, az ORFI adjunktusa. – Fontos, hogy az, akinek fájdalmai vannak, ne süppedjen bele a karosszékbe. Kérjen tanácsot szakembertől, hogy milyen személyre szabott gyógytorna, fürdőkúra lehet az ideális. Van, akinél az akupunktúra vagy a masszázs is használ, másoknál a megoldás titka az életmódváltás, például a jelentős fogyás.

Az albertirsai Buzás Dénes* 43 éves teherautó-sofőr térdfájdalmai lényegesen enyhültek, amióta sikerült megszabadulnia felesleges kilóitól. – Miután lefogytam, mintha fellélegeztek volna az ízületeim – mondja.

Van, amikor azonban nem lehet elkerülni a műtétet. A gyöngyösi Nyitrai Annánál* hét évvel az első tünetek megjelenését követően, 64 éves korában került sor csípőprotézis beültetésére. – Húztam-halasztottam, amíg lehetett, de aztán az orvosom azt mondta, csak egyre rosszabb lesz, így végül rászántam magam a műtétre – meséli. – Megérte: most már el tudok menni a boltba és meg tudom látogatni az unokáimat.

Bár a térd- és csípőprotézisek esetében magas a sikeres műtétek aránya (a beültetett protézis 15-20 évig is kitarthat), még jól sikerült műtét után is nagy valószínűséggel legalább egyszer cserélni kell a protézist, ha valakin fiatalabb korban hajtották végre a beavatkozást. Ráadásul az ízületi felszíneket pótló anyagok nem képesek maradéktalanul ellátni az eredeti porc mechanikai funkcióját, biztosítani azok kopásállóságát.

– Ezért amikor csak lehet, törekedni kell az ízület megtartására – hangsúlyozza dr. Lakatos Tamás, a Budai Irgalmasrendi Kórház főorvosa.

Számos olyan műtéti beavatkozást fejlesztettek ki, amelyek célja az ízület megőrzése. Ha a csípő- vagy térdfájdalmat végtagdeformitás okozza, az idejében végzett műtéttel meg lehet előzni a súlyosabb ízületi károsodást. Felsővégtagi artrózis esetén különböző készítményekkel fedhetik a károsodott ízfelszíneket. Ha a térdízületben a porckárosodás körülírt, porcszigeteket ültethetnek át a nem teherviselő felszínekről a beteg területre, ezekkel alakítva ki összefüggő ízületi felszínt.

Ha kiterjedt a porckárosodás, eltávolítják az ízületi üregbe került szövetdarabkákat, majd a megmaradt porcfelületet „leborotválják” egészen a porc alatti szövetréteg szabaddá válásáig. Az ekkor megnyíló erekből kötőszövetes réteg válik ki a porcfosztott területekre, s ha ez a felület nem kerül nagy terhelés alá, rostos porc képződhet a sérülés helyén.

Az eljárás hatékonysága nagymértékben függ az életkortól; míg 40 éves kor alatt akár a betegek 90 százalékánál is sikeres lehet, idős korban ennél sokkal rosszabb az arány.

Közepesen súlyos esetekben szóba jöhet az ízületbe adott hialuronsav- (HA-) injekció. Artrózisban ugyanis lényegesen csökken az ízületfelszínek egymáson való elcsúszását segítő ízületi folyadék viszkozitása, ami döntően a HA-tartalom csökkenése miatt következik be. HA-injekciókkal több mint 8 hónapig tartó panaszmentesség érhető el. Az eljárás hátránya, hogy egy öt injekcióból álló kúra akár több tízezer forintba is kerülhet.
 

A jövőben talán olyan kezelési lehetőségek is rendelkezésre állnak majd, mint a szövettenyészetben előállított porcimplantátumok vagy az egészséges porc újraképződését serkentő, a szervezetben lebomló anyagok. Ausztrál kutatók egy csontpótló anyagon dolgoznak, amely a beteg saját csontvelői őssejtjeit is tartalmazza; ezek hatására a károsodott ízületben egészséges csont és porc képződne.

Ha elég szerencsés, és még nincsenek gondjai az ízületeivel, ügyeljen rájuk. Vigyázzon, ne hízzon el! Testtartása is legyen megfelelő. Ne álljon sokáig egy helyben. Tanulja meg, hogyan kell a nehéz tárgyakat felemelni, vinni. Étrendje legyen C-vitaminban gazdag (így lassíthatja a porclebomlás ütemét), és tartalmazzon sok kalciumot. A károsodás kockázatát pedig csökkentse minél kisebbre: ne hordjon magas sarkú cipőt, edzéshez pedig válasszon megfelelő sportcipőt.

A megelőzés szempontjából elengedhetetlen a megfelelő testmozgás is. Vegye azonban figyelembe, hogy a sport fokozottan igénybe veszi az ízületeket, ezért ajánlatos a terhelés előtt bemelegíteni, utána pedig könnyű mozgással levezetni. – Az ízületeket nem terhelő sportok, így a rendszeres úszás, szobakerékpározás, napi 2-3 kilométer séta pedig életkortól függetlenül mindenkinek jót tesz – mondja Kiss doktor.

További információt az artrózissal kapcsolatosan a Magyar Ortopéd Társasag weboldalán a Betegtájékoztató menüpont alatt találhat.
 

Utóirat: Sajnos az artrózis terén nem változott a helyzet a cikk 2004. novemberi megjelenése óta: nincs olyan új gyógymód, amely bevett terápiaként segítene minden érintetten.

Vote it up
14
Tetszett?Szavazzon rá!