Árral szemben

Anders Wilhelmson ismerte a megoldást a világ legnagyobb higiéniai problémájára – de vajon sikerült-e elérnie, hogy valaki meghallgassa?

Kapcsolódó cikkek

Rose és négy gyermeke régebben minden reggel sorban állt a fizetős nyilvános toalett előtt Kenya fővárosa, Nairobi Kiberia nevű nyomornegyedében. Rose nem engedhette, hogy gyerekei az otthonuk közelében lévő árnyékszéket használják, mert az gyakran a pereméig megtelt ürülékkel. Aggódott, hogy a kicsik beleesnek a nagy ásott latrinába. De még inkább aggódott az egészségük miatt.

Amióta azonban 2012-ben elkezdték a Peepoo higiénikus toalettet használni, Rose-nak nem kell többé aggódnia. A 10 forintnál is kevesebbe kerülő egyszer használatos, biológiailag lebomló műanyag zsák egy teafilter méretű karbamidtasakot tartalmaz, amely azonnal működésbe lép, amint széklettel vagy vizelettel érintkezik. Eltávolít minden kórokozót, még mielőtt a zsákokat összegyűjtik és végül trágyaként felhasználják.

A WHO becslései szerint 2,6 milliárd ember él a Földön, akinek semmiféle vécé nem áll rendelkezésére, és minden 15 másodpercben meghal egy gyermek a szennyezett ivóvíz, illetve a higiéniai körülmények okozta betegség következtében, állítja az UNICEF. A Peepoo használatával megelőzhetők az olyan életveszélyes bakteriális fertőzések, mint a tífusz és a kolera.

A Peepoo ötlete Anders Wilhelmson svéd építésztől származik, aki 2006-ban megalapította a stockholmi és nairobi központú Peepoople vállalatot e praktikus és egyben megfizethető megoldás gyártására.

– Amikor azt hallom, hogy kétmillió ember hal meg évente a higiénia hiánya miatt, dühbe gurulok – mondja az 59 éves Anders.

A düh pedig cselekvésre sarkallja, ráadásul szeret szembemenni az árral. Ellenvéleményen lenni. Tvärtemot – így mondják ezt svédül.

A Bofors fegyvergyár szomszédságában, Karlskogában felnövő szorgalmas Anderst keményen terrorizálták a finn bevándorlók vagány gyerekei a többségében munkások lakta városban. Így fiatalon meg kellett tanulnia verekedni.

Nagy megkönnyebbülést jelentett számára, hogy a nyári szünidőket a nyugati parton tölthette. Itt keveredett barátságba egy író-professzorral, aki Anders konzervatívabb édesapjával ellentétben radikális nézeteket vallott. – Vele folytattam először intellektuális eszmecserét, amire az 1960-as, 70-es években Karlskogában nem nyílt alkalmam – meséli Anders. „Tvärtemot.”

Hatéves korától építész akart lenni. Az apja azt szerette volna, ha orvos lesz, mégis megengedte a tizenhat éves Andersnek, hogy ő tervezze meg későbbi otthonukat.

Wilhelmson nemzetközi hírű tervező lett, aki többek között a Saab autógyár dizájnercsapatának is tagja volt. Az 1980-as években a sikeres fiatal értelmiségiek életét élte, de attól félt, elveszíti a tartását, különállását. Nem szerette, ha megmondták neki, mit csináljon. 1996-ban építészetet kezdett tanítani a Stockholmi Királyi Képzőművészeti Akadémián.

Anders szerint sorsfordító pillanat volt. A nő elárulta, hogy mit kell tenni világszinten

Tíz éven át minden évben elutazott a tanítványaival, hogy a világ városainak építészetét tanulmányozzák, beleértve a nyomornegyedeket is. Indiában egy női érdekvédelmi szervezet munkatársai vitték el őket az utcán élő szegények közé. – Egyikük azt mondta nekem, „nekünk nem építészekre van szükségünk” – meséli Anders. Ezek a nők nem tudták megteremteni a személyes higiéniájukat, vagyis hogy hol végezzék a szükségüket.

– Sorsfordító pillanat volt – folytatja Anders. – A nő megmondta, hogy mit kell tenni világszinten.

A 2005 májusi találkozás óta Anders megszállottan kereste a korszerű megoldást az olcsó, mindenki számára elérhető toalettre, amely a betegségek terjedésének megelőzése érdekében hordozható, önfertőtlenítő és egyszer használatos.

A keletkező hulladék újrahasznosítását is meg kellett oldani. Szeptemberben az akkori élettársa, Camilla Wirseen 40. születésnapját ünnepelték Párizsban, amikor az éjszaka közepén felébresztette az asszonyt, hogy közölje vele: megtalálta a megoldást a világ legnagyobb közegészségügyi problémájára. Aztán állítása szerint egész nap másról sem beszélt, „csak a sz…-ról”.

Sőt a fotográfus Camillát is rábeszélte, hogy vegyen részt a projektben. – Nélküle nem valósulhatott volna meg – jelenti ki. – Ő sokkal inkább társadalmi vállalkozó, mint én. – Ma Camilla a Peepoople projektigazgatója, aki ideje nagy részét a terepen tölti, hogy segítse az iskolákban, közösségekben a Peepoo zacskók használatának bevezetését.

Ám előbb meg kellett győzniük a tudományos kutatókat, hogy dolgozzák ki a találmányt, és a közegészségügyi szakembereket, hogy támogassák őket. Aztán rá kellett venniük a befektetőket, hogy finanszírozzák a Peepoople koncepcióját.

Nem mindig volt könnyű elfogadtatni a Peepoo ötletét. – Mert provokatív – mondja Camilla, aki többször ütközött ellenállásba a vízügyi és közegészségügyi szakemberek részéről. De nem mindenki nevette ki őket. Annika Nordin és Björn Vinnerås a Svéd Agrártudományi Egyetemen már korábban is tanulmányozta az ammóniaalapú környezethigiéniai eljárásokat, s hamarosan a Peepoo kifejlesztését segítő kutatócsoport tagjai lettek.

– A Peepoo azért olyan sikeres, mert nem igényel nagy infrastruktúrát – magyarázza Nordin.

2007-ben a Peepoot szabadalmaztatták. Kenyában vezették be először, azóta a Peepoo toalettek már több országban, így Bangladesben, Dél-Afrikában, Pakisztánban és Szíriában segítik az embereket, elsősorban a katasztrófa sújtotta területeken és a menekülttáborokban.

Jelenleg termelőüzemet létesítenek Svédországban, amelynek gyártókapacitása igény szerint akár napi 500 ezer Peepoo is lehet.

A Peepoo használata átalakulást hozott. – Az emberek másként viszonyulnak a tiszta víz, a szennyvízelvezetés és a higiénia ügyéhez, hajlandók áldozni rá – mondja Rahab Mbochi, a kiberiai Peepoo Iskolai Projekt vezetője.

A Peepoo ma a környezeti higiénia egyik leghatásosabb megoldása. Eric O. Odada, az ENSZ-főtitkár Vízügyi és Köztisztasági Tanácsadó Testületének tagja szerint: – A Peepoo ideális termék a világméretű probléma kezelésére.