Ásítani jó!

Olyan hétköznapi dolog, mégis annyi a titok körülötte. Mire jó, miért járványos, mikor veszélyes, és mi mást kell még tudni róla?

Egyszerű a mozdulat: kitátja a száját jó nagyra (az állkapcsát engedje minél lejjebb), majd vegyen jó nagy levegőt. Ezután már maguktól zajlanak a dolgok: a hasizom elernyed, a rekeszizom lenyomódik, közben pedig a hat másodpercig legalább négyszeresére kitáguló garaton át a tüdő megtelik friss levegővel – és már túl is van egy príma kis ááááásításon.

A mai napig nem tisztázott, pontosan mi is a célja ennek a tevékenységnek, amire naponta legalább egy tucatszor sor kerül. Magyarázatból nagy a választék; ezek jelentős része tévedés.

Az októl függetlenül ásítani jó dolog: felfrissül az ember tőle. Ráadásul szórakoztató is. Ha unja magát egy értekezleten, diszkréten fojtson el egy ásítást – majd figyelje meg az ásításjárvány kialakulását és terjedését. A jó példa ugyanis ragadós, az emberek fele nem tud ellenállni a késztetésnek. Ennek a hátterében az empátia áll. Az empátiát tanuljuk, így 4 éves kor alatti gyerekének ásítozhat, amennyit akar, nem ér el nála hatást.

A folyamatos ásítozás kipihent embereknél ritkán belgyógyászati betegséget, például infarktust jelez. Egyes központi idegrendszeri gyógyszerek mellékhatásaként is felléphet. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni.

FELTÉTELEZÉS IGAZ/HAMIS MEGJEGYZÉS
oxigénhiányos az agy, így jut levegőhöz H intenzív sportolás alatt nem ásítozik az ember
kommunikáció a környezettel („kimutatja a foga fehérjét”) H az embergyerek már magzat korában is ásítozik, amikor tényleg nincs kivel beszélnie
unatkozás elűzése, történjen már valami H a jelen érdekfeszítő rovat olvasása közben miért ásítozik?
az agy hűtésére alkalmas módszer* I meleg környezetben (amikor nincs a közelben hideg levegő) tényleg kevesebbet ásítoznak az emberek

*Ez a legfrissebb elmélet. Még nem volt idő megcáfolni...