Én és a skizofrénia

Egy beteg írja le érzékletesen, milyen az élete, illetve miféle sajátos módszerekkel próbál úrrá lenni a betegségén

Kapcsolódó cikkek

Szerencsésebb vagyok sok más betegnél. Általában úgy élek, dolgozom és működöm, mint ön, kedves olvasó. A tüneteim viszonylag enyhék, és gyógyszeres kezeléssel kontrollálhatók. Ha beszédbe elegyednénk egymással az utcán, valószínűleg meg sem fordulna a fejében, hogy skizofrén vagyok.

Ha a munkatársam lenne, vagy egyéb okból naponta találkozna velem, bizonyára ön is kissé hóbortosnak tartana, de aligha jönne rá, hogy mentális problémáim vannak. Észrevenné, hogy néha szokatlan módon fejezem ki magam. Feltűnne, hogy olykor némaságba burkolózom. Máskor az az érzése támadna, hogy bal lábbal keltem, és jobb engem békén hagyni.

A főnökömnek meg a közelebbi munkatársaimnak azt mondtam, bipoláris személyiség vagyok. Ezzel magyarázatot adtam alkalmanként különös viselkedésemre és arra, miért kell néhanap beteget jelentenem.

Azt azonban, hogy skizofrén vagyok, sosem árulom el, mert az emberek azt hinnék, hogy (1) tudathasadásos személyiség vagyok; (2) egy szép napon majd bekattanok, és rájuk támadok egy törött üvegpalackkal. Mindkét feltételezés totális tévedés volna.

Másképp értelmezem az információkat, mint ön. A munkahelyemen igencsak megbecsülnek kreatív problémamegoldásaimért és mintázatfelismerő képességemért, amelynek például hosszú adatsorok esetén különösen nagy hasznát veszem. Az agyam az átlagnál sokkal több információt képes feldolgozni, és állandóan olyan összefüggéseket keres, illetve gyárt, amilyenekre az átlagember nem szokott felfigyelni.

Vannak azonban napok, amikor olyan érzésem támad, mintha valaki megváltoztatta volna a valóság törvényeit, és én vagyok az egyetlen, aki ezt tudja. Olykor meg vagyok győződve róla, hogy fontos információk birtokába kerültem, s ezekről a többi embernek halvány fogalma sincsen. Néha életbevágóan fontossá válik számomra, hogy a vonaton egy bizonyos helyre üljek le, vagy hogy ne kerüljön tej az ételembe, italomba: ilyen szabályok felállításával igyekszem kontrollálni az elmémet.

Egyes napokon látok, hallok, észlelek dolgokat, amelyeket senki más nem lát és nem hall. Máskor úgy érzem, hogy a többi ember hallja a gondolataimat, és borzasztó óvatosnak kell lennem a kávézóban, ha nem akarom világgá kürtölni minden titkomat. Olykor viszont magam szedek össze extra információkat másokról: hangokat hallok, amelyek közlik velem, hogy a sorban mögöttem álló hölgy mit gondol rólam. Ám viszonylag ritkán történnek velem efféle különös események, s én többnyire zavartalanul élem az életem.

A tüneteim 19 éves koromban kezdődtek. Azóta meg kellett tanulnom, hogy én legyek az utolsó, aki reagál egy adott helyzetre, mivel nem bízhatom meg a saját érzékeimben és ítéletemben. Először mindig fel kell tennem magamnak a kérdést: „Ez a valóság?” Folyamatosan azzal a félelemmel élek együtt, hogy a világ, amelyet magam körül tapasztalok, nem azonos a világgal, amely valójában létezik.

Képzelje el, hogy egyszerre öt tévén öt különböző adás fut, és próbálja meg követni az egyik műsort ezek közül. Ilyesféle érzés a skizofrénia

A múltkor például egy munkahelyi értekezleten arra figyeltem fel, hogy szentjánosbogarak köröznek a teremben a fejünk felett. Egyes számú ellenőrző kérdés: Lehetséges ez? Válasz: Valószínűtlen, de nem lehetetlen. Kettes számú ellenőrző kérdés: A többiek is észrevették a bogarakat? Reagálnak rájuk? Válasz: Nem. Akkor hát tekintsük a dolgot nem létezőnek, mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik!

Előfordul, hogy több napon át várnom kell a bizonyítékra, viharos érzések és kétségek közepette. Egyszer például gyökeret vert bennem a gondolat, hogy a főnököm utál, és ki akar rúgni. Ellenőrző kérdés: Létezik kézzelfogható bizonyíték a feltételezésre? Válasz: Átnéztem az e-mailjeinket és az értekezleteken készült feljegyzéseinket, de semmit sem találtam, ami utálatra adhatott volna okot. Egyetlen kollégám sem jelezte, hogy problémák merültek volna fel. Következtetés: el kell nyomnom magamban a meggyőződést, hogy a főnököm utál, és három nap múlva újra el kell végeznem a „tesztet”. A várakozási idő leteltével végül beláttam, hogy szó nincs semmiféle konfliktusról.

Erre a fajta kettős önellenőrzésre persze nem minden skizofrén képes, és a dolog súlyosabb állapotban nem is igazán működik. Végtére is a valóságteszthez ugyanazt a meghibásodott agyat és ugyanazt a fals logikát kell használni, mint amelyik azt súgja, hogy a tárgyalóteremben bogarak köröznek. Ha a hallucinációk enyhék, viszonylag könnyen meggyőzhetjük magunkat, hogy észlelésünk nem azonos a valósággal. Teljes pszichózisban azonban talán még azt is tisztán halljuk, hogy a munkatársaink a bogarakról pusmognak körülöttünk.

Képzelje el, hogy egyszerre öt tévékészüléken öt különböző adás fut, és próbálja meg követni az egyik műsort ezek közül. Az egyik csatornán valami valóságshow keretében épp egy drámai szituáció bontakozik ki, egy másikon kacagtató vígjátékot adnak. Próbáljon meg a drámára figyelni, és még véletlenül sem nevetni a másik műsor poénjain…

Nos, valahogy így vagyok én bizonyos napokon. Könnyen összezavarodom.

Súlyosabb esetben már az is nehézséget okoz, hogy figyeljek másokra és feleljek, ha kérdeznek. Hallom a szavakat, de ezek semmit sem jelentenek, és hiába erőlködöm, az agyam képtelen értelmezni őket. Túlterhelt állapotban szinte teljesen kikapcsolok, és nem is reagálok a kérdésekre.

Antipszichotikus gyógyszert kell szednem, amitől eléggé lelassulok. A szer miatt nem tudom olyan gyorsan átlátni a komplex problémákat, mint egyébként, sokkal többet alszom, és több mint húsz kilót felszedtem, noha úgy étkezem, mint általában, és többet edzem.

Szerencsére a párom csodálatos, végtelenül türelmes ember, aki figyelmeztet, ha nem megfelelő a viselkedésem. Ráadásul, hála az égnek, átlagon felüli az intelligenciám, és tudatában is vagyok az állapotomnak. Ezek segítenek abban, hogy a hallucinációt és az illúziót meg tudjam különböztetni a valóságtól és hogy a legtöbb helyzetben megfelelően viselkedhessem. Elűzni azonban még az intelligencia és a tudatosság sem képes a furcsa, felkavaró észleléseket.

Vote it up
167
Tetszett?Szavazzon rá!