Én ugyanaz maradtam

Nguyen Phuong Thao szinte véletlenül került Prágába. Azóta hírnévre tett szert új hazájában fotósként

Kapcsolódó cikkek

A Cseh Köztársaságban élő 60 ezer vietnami közül kevesen váltak széles körben ismertté. A kivételek egyike Nguyen Phuong Thao, ez a 40 éves, örökké mosolygó, törékeny külsejű nő. Bár a csehek zöme nem tudja kiejteni a nevét, legalább félmillióan ismerik.

Thaónak az ország vezető napilapja, a DNES hasábjain az elmúlt tizenhat évben számos hazai és külföldi hírességről készített fotó alatt jelent meg a neve.

Sok rajongója akad. 2008-ban a köztársasági elnök felesége, Lívia Klausová nyitotta meg a celebekről készített portréinak kiállítását a prágai Josef Sudek Galériában.

A 18 éves vietnami lányt a puszta véletlen hozta Prágába 1990-ben. – Egy kommunista országban nevelkedvén meg akartam ismerni a nyugati társadalmat – eleveníti fel a kezdeteket. – Akkoriban azonban a kelet-európai országok biztosítottak nekünk több lehetőséget.

A berlini fal épp akkortájt dőlt le, így hát egy keletnémet egyetemre jelentkezett, hogy minél közelebb legyen a Nyugathoz. Ám a jelentkezését elutasították. Csalódottságában fordult Csehszlovákia és a Károly Egyetem felé. De nem örült neki... – A papám bátorított: azt mondta, „a Károly Egyetem jó márkanév”.

Thao nehezen sajátította el a cseh nyelvet. Újságírói tanulmányai közben szeretett bele a fotográfiába, amelyhez kevesebb nyelvtudás kell, és önálló munkát tesz lehetővé.

1995-ben, még tanulmányai idején, a DNES szerződtette Thaót. Ráébredt, hogy a médiában a jó szemnél és a technikai tudásnál többre van szükség. Állhatatosságra, akaraterőre, türelemre – és bátorságra.

– 155 centis lévén nem tudok keresztülfurakodni a fotósok tömegén – mondja Thao. – Megtanultam, hogy mindenkit megelőzve kell a megfelelő helyre érnem.

Nguyen Phuong Thao
Született: 1972, Hanoi, Vietnam
Lakik: Prága, Cseh Köztársaság
Eredményei: kiállítások; két jótékony célú projekt, amelyek keretében 65 ezer euróért árverezték el árvaházi kisbabákat karjukban tartó hírességekről készített szokatlan portréit; számos díj a Cseh Sajtófotó komoly presztízsű versenyében
Célja: jó fotográfiákat készíteni még legalább húsz éven át.

A filigrán nőnek azonban még a rasszista megnyilvánulások elviselésével is meg kellett küzdenie. – A foglalkozásommal járó kockázat ez – mondja vállát rándítva. – Mégis, a csehek között leltem rá az életem párjára, és ha nem szeretnék itt lenni, nem maradtam volna.

Lehet, hogy önmagához kemény, de a világ többi részéhez érző szívvel közelít. – A hétköznapi embereket és a mindennapi életet szeretem fényképezni – mondja. Többezernyi felvétele közül az a kedvence, amelyet három, a fa tetejére felmászott gyerekről készített a legutóbbi hazalátogatásakor. – A mamám elvitt vidékre – meséli. – Létrehozott egy alapítványt, amely a szegény asszonyokat támogatja a vállalkozásuk elindításában és megtanítja őket a pénzügyek vi­telére.

Thaónak hiányzik a szülőhazája. – Minden januárban hazautazom a családomhoz egy hónapra.

Ha hazaköltözne, könnyebb lenne az élete. A mai Vietnam ugyanis magasabb életszínvonalat kínál a hasonló tudású fotográfusoknak, mint amilyet a Cseh Köztársaságban remélhet. – De már tizenhét éve együtt vagyunk Daviddal, és én sokkal könnyebben kiismerem magam az ő környezetében, mint amilyen nehéz lenne neki letelepednie Vietnamban.

Létezik még igaz szerelem.

Vote it up
204
Tetszett?Szavazzon rá!