Észbontó: Strandiszony

Barna, Szép, Valaki, Feszengő, Komfortos és Gyerekbarát – Vág Bernadett szerint efféle alfajokra oszlik a fürdőző sokaság

Nyáron a népesség átvonul a plázákból a strandokra, ahol két nagy táborra oszlik: passzívakra és aktívakra. (Egyetlen közös tulajdonságuk, hogy a kötelező láböblítőt kalandparkos akadálynak vélik, és mind átugorják.) A két csoport eztán elvegyül, és a strand felzsizseg. Ettől sokan agyvértolulást készülnek kapni, nemhogy jajjúúúgy élveznék ők a strandot.

Nézzük a passzív strandolókat (Barna, Szép, Valaki és Feszengő)! Ismertetőjelük, hogy nem sok vizet zavarnak, sőt, bele se mennek. Szép például addig toporog a medence partján, míg meg nem találja a legelőnyösebb pózt szoborszerű idomai és az azokat előnyösen kiemelő, trendi fürdőruci márkajelzéseinek felvillantására. Haja egyenesre vasalt, szája görbe. Azért görbe, mert nagyon utálja, hogy oly sok túlsúlyos, igénytelenül szőrtelenített, tavalyi fürdőruhás, fokhagymaszagú ember árnyékolja be a szépségét.

Valaki rég tudja, hogy az embert nem a ruha teszi, így aztán több kilónyi fuxot aggat pőre testére, ne higgyék már, hogy egy senki. A vízbe ő se megy be, mert feszeng, hogy lehúzza a sok fém.

De korántsem feszeng annyira, mint Feszengő, aki kopottas fürdőlepedőjébe csavarva kuporog egy pad szélén, és didereg. A fürdősapkát már az öltözőben felvette, az úszószemüveg pedig az álca, mert amúgy vízallergiája van.

Barna még annál is barnább. Lehet, hogy meghalt, mert órák óta mozdulatlan, de most felül, és bekeni magát. Ilyenkor körbevillant az arra sétálókra: be ne merjék árnyékolni!

A strandolók aktív fele viszont igen mozgékony, hangos és boldog, amilyen például Felszabadult. Egyik kezében sör, másikban palacsinta, így trappol át a leterített törülközőkön, miközben a haverja után óbégat a túlvégre, kinek neve „Hallod!”. Szép mellett elhaladva a dekoltázsába lottyant egy gombóc fagyit, szalvétája pedig Barna arcába hullik, akár egy szemfedő.

Bezzeg Komfortos nem vesz se sört, se fagyit, mert hozott. Először is megkéri Feszengőt, hogy üljön már át egy másik padra, mert az neki kell, majd maga köré huzigálva a strand összes bútorát, kiteríti a kockás plédet, felfújja a gumikrokodilt, majd fejjel lefele eltűnik a hűtőtáskájában, és ott is marad, zárásig.

Gyerekbarát eközben elmélyülten olvas, pedig ő hozta magával a környék összes Hiperaktív kiskölykét, csak most úgy csinál, mintha nem is. A gyerkőcök visítozva ugrálnak hasast az úszók közé, ellopkodják Komfortos plédjéről a kinderpingvit, telibe fröcskölik Barnát, pedig pont most kente be magát, összevizezik Feszengő türijét, aki erre még jobban vacog, és jól fejbe kólintják lasztával Szépet, amitől az kibillen a pózból, és kezdheti elölről.

És itt van ő, a Sportoló, aki nem viccel. Hanem úszik. Se lát, se hall, erős karjaival kupán vágja a keresztbe pancsizó

Felszabadultakat és a hassal becsapódó Hiperaktívokat. Azért se néz rá a izgatottan pipiskedő Szépre, és deltái tartós árnyékot vetnek Barnára, amint a vízből kiemelkedve a korláton kétszázszor feltolja magát bicepszből.

És a strandra tévedt ember mégsem kap agyvértolulást, hanem élvezi jajjjúúúgy, mert immár tisztán látja a zsizsegős kuszaság mögött feszülő csodás rendet, hogy az aktív és passzív egyaránt megkapja méltó büntetését, ha mástól nem, hát egymástól. Elnyúlik a lágyan pezsgő hullámokon, és szíve megtelik örömmel. Mert mégiscsak jobb itt, mint télen a plázákban, ahol a népesség két nagy táborra oszlik…