Észbontó: Szelektíven szanaszét

Kiskutyám odavan a színes konténerekért, amelyek a szelektív szemétgyűjtést szolgálják. Én nem

Kapcsolódó cikkek

Döncike újabban imád a park szélén sétálni. (Mert kutyát a parkba vinni tilos.) De nem a sok szép fű, fa, virág vonzza oda, hanem a még annál is szebb négy színes műanyag konténer, amelyeket a szelektív szemétgyűjtés jegyében állítottak ki dolgos kezek. Miért? Azért, hogy egyszer majd a mi kis országunk is tiszta legyen és környezetbarát és EU-konform.

De szelektíven szemetet gyűjteni nem lehet ám csak úgy ripsz-ropsz, arra rá kell készülni. Milyen szép is az, amikor egy álmos vasárnap délután így szól a családfő az asszonyához: – Öltöztesd fel a gyerkőcöket, anyukám, mert kiruccanunk. És hozd a szemetet is magaddal, hadd dobáljanak a kölykök a szelektív konténerbe.

És mennek, mendegélnek, a gyerekek arcán boldog izgalom, a nagyobbik kibetűzi, hogy pa-pír, a kisebbik a családi trutyiba nyúl, kicibálja a múlt heti tejbegrízes tévéújságot, és potty!

Szóval gyakorolunk. Néhanap. Ha épp kedvünk szottyan. Megtanulgatjuk, hogyan dobáljuk ezt ide, azt meg oda. Vagy van még a nagyon lucskos-szutykos meg a méreten felüli, azt meg majd valahová.

És ez így megy, már ki tudja, mióta. Az igazság az, hogy a szelektívbe csak a hét bizonyos napjainak bizonyos óráiban lehet gyakorlásképpen bedobálni, mert a többi időkben nagyon tele van. (Ha pedig valami nagyon tele van, akkor nagyon tele van – régről ismerjük ezt az érzést, már-már hungarikum.) Mit lehet ilyenkor tenni, sandán körülnézni, aztán vállat vonni és mellédobni. Kit zavar, hogy a hétnek hat napján már ki se látszanak a színes óriások a sok lim meg lom közül.

Döncike viszont rettentően boldog, imádja ezt a szelektívügyet. Nem csoda, igazi uniós kiskutya ő, embléma is van a kutyaigazolványában. Ezért hát minden áldott nap ellátogat a bolygónk megmentéséért felállított konténerekhez, hogy ott néhány perces csendes tiszteletét tegye, meg még ezt-azt. Igaz, ha jobban megnézem, Döncikét már rég nem a konténerek hozzák lázba, sokkal inkább a rengeteg izgalmas kincs köröttük, azok közt lehet ám csudajót szelektálni! Van ott például mikrosütő sok finom ráégett húscafatkával, gyerekágy kis matraccal, amelyen olyan érdekes bébipisibuké van, hogy meg kell veszni tőle. Meg a szép nagy tévés doboz, amelyben időközben háztartási szemét is gyűlt csirkecsonttal.

Döncike úgy gondolja, Földanya tiszteletére hordják ide ezt a sok finomságot áldozatul az emberállatok

Döncike úgy gondolja, Földanya tiszteletére hordják ide ezt a sok finomságot áldozatul az emberállatok. És lőn, már fékez is egy nagy, fényes autó, kirepül belőle egy zsák, két zsák, teli zsák, landolva mind kiszakad, és már zubog is a manna tocsogva, csörögve, zörögve a konténer mellé, a földre – amit Döncike néhány cseppel meg is szentel nyomban. (Ő legalább igazi környezetbarát.)

Amúgy tényleg jó ez a szelektívkonténer-ötlet, mert egyrészt nem kell megvárni a lomtalanítást, így lakásaink napra nap szebbek, tisztábbak, lomtalanabbak lesznek. Másrészt pedig össznépileg megtanultunk végre szelektálni is, hogy mi kell, és mi nem, és ami már nem kell, azt visszük is a nagy, közös szemétdombra, a park szélére.

Azt hiszem, meg kéne próbálni felnőni. Felnőttként tekinteni egymásra és önmagunkra. Ha szelektív a szemétgyűjtés, hát legyen szelektív, de ne a parkban és környékén, és ne csak mutatóban meg viccből, hanem a lakásokban, a házak kukáiban, ahogy nyugatabbra élő szomszédaink is csinálják. Ha nekik sikerült, talán mi is képesek lennénk rá élesben is.

Ha mégsem, akkor inkább felejtsük el az egészet, mert úgy legalább a parkok, terek megtisztulnának végre.

Döncikét meg majd csak megvigasztalnám valahogy.

Vote it up
262
Tetszett?Szavazzon rá!