Így telik a bél egy napja

Cikkünk „főhőse” elárulja, hogy az ő szemszögéből nézve milyennek látszik „gazdája” egy átlagos napja

Különös, hogy milyen gyorsan megváltozhat egy nap. Egész jól indult: a Test megkapta egyik kedvenc reggelimet – joghurtot és zabpelyhet fekete áfonyával. Így minden simán megy majd, ha értik, mire gondolok, hála a zabban lévő rostoknak és a gyümölcsnek. Az is jó, hogy a joghurt tele van probiotikummal – a probiotikumok azok az aranyos baktériumok, amelyek támogatják a bélflórámat (BF), vagyis azokat a mikrobákat, amelyek segítenek nekem az emésztésben és az immunrendszer erősítésében. Ha a BF rendben van, a Test különösebb rosszullét nélkül bekebelezheti még a ki tudja, mióta a frigóban aszalódó kínai kaját is (kivéve, persze, ha megromlott).

De erről majd még később beszélünk. Most, 8.30-kor útban a munkahely felé megfakul az optimizmusom. A Test nem felejtette el a késő esti e-mailt, amely a főnöktől érkezett (Nézz be hozzám holnap 15.30-kor!). Hm... szerintem nem fizetésemelésről lesz szó. A közlekedés katasztrofális. Ideje köszönteni a stresszhormonokat (helló, kortizol!), akik könnyen ellenséggé válnak, ha egész nap a háttérben buliznak. A Test persze csak teszi a dolgát, de én iszom meg a levét.

Amikor a stresszhormonok eldurvulnak, az agy jeleket küld a bélésemben – a dokik szerint nyálkahártyámban – lévő különleges sejteknek, amelyek gyulladást okozó vegyületeket bocsátanak ki. Ezek hasznosak, ha le kell győzni egy fertőzést, de békeidőben összerándítják az izmaimat, amitől felpuffadok és ingerlékeny leszek (görcsölök, a Test meg futhat a mosdóba). Ilyenkor az irritábilisbél-szindróma is magasabb fokozatra kapcsol – vagyis engem kínzó fájdalom gyötör. Jó, mi? Feljegyzés: egyeztessek az aggyal, hogyan hűtsük le egy kicsit a Testet. A jóga sem az igazi, ha a Test minden kutyapóz előtt nassol.

Az egyensúlyozó művész
Úgy érzem, beindultak a bélbaktériumok, akikről már volt szó. Ezek a kis fickók – a bennem tanyázó mintegy 100 milliárd mikroorganizmus – igazán elképesztők. Nagy részük tisztességes polgárként húzza az igát, és azzal támogatja az emésztésemet, hogy lebontja a tápanyagmaradékokat, továbbá megakadályozza a rosszalkodó baktériumokat. Ezért könyörgök állandóan a Testnek, hogy egyen több rostot meg joghurtot.

Ezek a prebiotikumok (mint ami a zabpehelyben és fekete áfonyában van) meg a joghurt probiotikumai olyanok, akár a suliban a folyosói ügyeletesek, akik vigyáznak, hogy a jó BF-tagok tegyék a dolgukat, és ne zavarják őket a bajkeverők.

Mert akadnak renitensek is. És ha ezek a rossz baktériumok elszabadulnak, azt már a Test is észreveszi. Ilyenkor nem üzemelek rendesen, s a test haspuffadást észlel (viszlát, feszes farmer!). Néhány szakértő azt állítja, hogy ha bizonyos mikrobák elszaporodnak, a Test miattam hízásnak indul, autoimmun betegségek támadhatják meg, és hajlamosabb lesz a depresszióra.

Támogassa gyomra harcát a hamburger ellen
Az alábbi módszerekkel egyszerűen és természetesen megakadályozhatja a székrekedést és a gyomorégést

Jóga: nemcsak a stresszt csökkenti, hanem bizonyos pózok az emésztés folyamatát is segítik.

Borsmenta: ez a frissítő növény görcsoldó hatású, és megnyugtatja a bélrendszert. Az irritábilisbél-szindrómában szenvedők kapszulában is szedhetik.

Gyökérzöldségek: a szervezet nem szívja fel a sárgarépában, pasztinákban és fehérrépában lévő összes szénhidrátot. Így ezek a hasznos szénhidrátok a bélbe kerülnek, s akkor az jobban működik.

Lassú étkezés: a nyugodt, komótos táplálkozás a gyomorégés legjobb ellenszere. Az alapos rágás jót tesz az emésztésnek, mert az étel gyorsabban távozik a gyomorból. Egyen kisebb adagokat: a túl sok étel miatt a gyomor záróizma nem fog hatékonyan összehúzódni, így a maró gyomorsav a nyelőcsőbe kerülhet, gyomorégést okozva.
 

Kíváncsi további házi praktikákra gyomorégés és székrekedés ellen?

Amint beér a munkahelyére, a Test gályázni kezd. Hamarosan elhanyagoltnak érzem magam. Tényleg annyira elfoglalt, hogy nem állhat le meginni egy kis vizet vagy bekapni egy falatot? Ebédidőre ideges vagyok (közeledik a 15.30-as találkozó), és éhes – ami nem jó párosítás. Biztos túl gyorsan felfalja majd a vegyes tacotálat.

Amikor a megrágott, apróra zúzott ebéd a gyomorba ér, munkához látok. Először is jól megmasszírozom az ételt, és izmaimat ritmusosan, finoman feszítve lejjebb tuszkolom. Majd működésbe lépnek a vegyületeim – a sósav a masszírozó izmaim segítségével feloldja a tortillát, a babot és a zöldségeket. Hatásos berendezés vagyok. Olyan, mint egy mosógép, de nem foltokat távolítok el, hanem a Test által elfogyasztott ételből vonom ki a táplálékot.

Finom kis masina az enyém, nekem elhihetik. Jut eszembe, a gyomor, amely jobbra található közvetlenül a bordák alatt, kisebb, mint gondolnák: képzeljenek el egy lapos tömlőt, nagyjából akkorát, mint egy üres ököl. Ám szuper nyúlékony vagyok. Az ünnepek alatt például elfér bennem két tányér töltött káposzta meg jó pár szelet bejgli. És olyan ügyes vagyok, hogy a különböző tápanyagokat – fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat – más-más tempóban dolgozom fel, amihez különböző emésztőenzimeket használok.

Csak hogy tudják, legtovább a zsírokkal bajlódom. Szóval ez az ínycsiklandó mexikói tál, amelyben a fehérjék és a rostok mellett jó sok zsír van, több órára lefoglal.

Belügyek
A Test ebéd után megpróbál a rá váró 53 olvasatlan e-mailre koncentrálni, de sajnálom, kénytelen vagyok elterelni a gondolatait. Egyszer csak rájön, hogy tizenéves fia, Luke miatt aggódik. Álmában sem gondolná, hogy én figyelmeztettem. Pedig néhány tudós „második agy”-nak nevez, mivel a bélésembe ágyazva található a 100 millió idegsejtből álló úgynevezett bélidegrendszer.

Egész nap szoros együttműködésben dolgozunk az aggyal, idegsejtjeinken és a hormonokon keresztül cseréljük az információkat, és úgy mozgatjuk a testet, mint egy bábművész. Ha nem érzem jól magam, üzenetet küldök az agynak, hogy jelezzen a Testnek. Ezúttal arra ébresztem rá a Testet, hogy vegye észre Luke jelzéseit: valami nincs rendben vele. Persze minden babért az agy arat le, pedig nekem is helyén van az eszem. (És mellesleg természetesen igazam volt Luke-kal kapcsolatban: bukásra áll matekból, de nem akarja elmondani a Testnek.)

Jaj! Jön a titokzatos találkozó. Támad a kortizol! Pulzus az egekben, felszökik a vérnyomás. Bárcsak azt mondhatnám, én megőrzöm a nyugalmamat, de kész görcs vagyok. Ami ezután jön, igazi rémálom: az iroda csendjét hangos, sivító-visító hang töri meg. Az enyém. Eszeden vagy? Így nem lehet lebontani egy tacotálat molekulákra! Szerencsére a Test állása nincs veszélyben; valójában dicséretet kap a főnöktől, mert az előző héten túlórázott. A Test megkönnyebbülten felsóhajt.

Ahogy a stressz szintje csökken, én is folytathatom a taco emésztését. Az ebéd a gyomorból a vékonybélbe kerül. Vékonynak vékony, de rövidnek nem mondanám. Képzeljenek el egy 2-3 centi átmérőjű csövet, amely legalább 6 méter hosszan ide-oda tekergőzik az alhasban. Jó nagy felület ez, amelynek minden négyzetcentiméterén az a táplálék szívódik fel, amelyet az ebédből kibányásztam. A bélfalamon keresztül átszivárog a keringésbe, és a közel 100 ezer kilométeres érrendszeren keresztül a Test minden porcikájához eljuttatja az alapvető tápanyagokat.

A Test munka után edzőterembe készül. Ó, bárcsak várna egy kicsit! A munkahelyén elfogyasztott egy szelet születésnapi tortát, viszont az ugrálás a zumbaórán elvonja tőlem a vért, és a szívhez meg az izmokhoz irányítja. Meg kell hagyni, ilyenkor ők hajtanak a legkeményebben. De az intenzív mozgás lelassít engem. Ha a Test legalább egy órát vár evés után, magam is híve vagyok a rendszeres edzésnek, hiszen attól én is hatékonyabb leszek. Az aerobik a kedvencem. A Test edzése idővel az én izmaimat is erősíti, vagyis könnyebben összehúzódnak és továbbítják az ételt, így én se jövök ki azonnal a sodromból.

Amint a Test hazaér, azonnal vacsorázni akarok. Görög saláta garnélarákkal – fincsi. Ez nagy haladás a lesújtó tacóhoz képest, már alig várom, hogy nekilássak. De... na ne! Az utolsó falat után rögtön lefekszik!

Persze értem én, kifáradt szegény. Egész nap hajt, mint a güzü. Ám ahogy ledől a kanapéra, a sósav, amelyet előkészítettem az emésztéshez, fellötyög a nyelőcsőbe, ahol semmi keresnivalója. Jujj! Éget!

Egy órával később a Test nyugovóra tér. Én viszont soha nem alszom. Éjjel-nappal üzemelek, és az olívabogyót, a fetát meg a garnélarákot átalakítom energiává, amelyre holnap szüksége lesz. Mindjárt utasítom az idegrendszeremet, hogy küldjön a szemére szép álmokat.

Vote it up
191
Tetszett?Szavazzon rá!