Ökológiailag nem korrekt

Nem könnyű az ember lányának élete, ha óvni szeretné a bolygót, hiszen ami neki jó, káros Földanyának

Kapcsolódó cikkek

Imádok fürdeni. Egy pompás forró fürdő a teli kádban! A férjem megpróbálja lelohasztani a lelkesedésemet: – Nem szégyelled magad, hogy ilyen sok vizet pazarolsz?

Hatéves lányom rátesz egy lapáttal: – Pusztítod a bolygót!

Pedig igyekszem. Komolyan. Már nem folyatom a vizet fogmosás közben. Csak félig töltöm meg a kádat – amikor a férjem a közelben van. Gurulós bevásárlótáskát használok, erényesen nemet mondok a reklámszatyrokra. Nincsen autóm, bár ahhoz gyáva vagyok, hogy biciklire pattanjak. Még foszfáttartalmú mosóporomat is környezetbarát szappanra cseréltem, de nem sikerült úrrá lennem a szintetikus öblítőm vaníliaillata iránti sóvárgásomon.

Rendszeresen benézek a bioboltba, bár a pénztároslány olyan, mint egy lassított felvétel, mert kizárólag répán és káposztán él szegény. A vásárlók is úgy kóvályognak, mint az őszi légy, és a figyelmüket annyira leköti a bélműködésük, hogy lépten-nyomon belém ütköznek.

– Ó, elnézést – motyogják ilyenkor olyan édeskésen csöpögős hangon, mint egy szójaleves.

Mindig tudom, mit kellene tennem, mégis van, hogy egyszerűen nincs bennem elég akaraterő a bolygó megmentéséhez. Az egyadagos ételcsomagolás bűnös dolog – de praktikus. Az aeroszolok gonoszak, de a stift dezodoroktól rángatózom – ki szereti, ha összecsomósodik a hónaljszőre? És a használt elemeket se viszem lelkiismeretesen vissza a boltba. Nincs rá energiám. Szent Leonardo diCaprio, bolygónk állítólagos megmentője, imádkozz értem! Penitenciaképpen hideg vízzel, sötétben fogok zuhanyozni és holt-tengeri iszapszappant használok.

Vote it up
114
Tetszett?Szavazzon rá!