Ön milyen ízlelő?

Derítse ki, az ízérzékelők melyik csoportjába tartozik! Meglepően sokféle következtetést levonhat ebből

A Yale Egyetem kutatócsoportja a szuperízlelők vizsgálatához egy vényköteles gyógyszert használt, de létezik egy egyszerű, otthon elvégezhető teszt is, mely az ő kutatásaikon alapul. Amire szüksége lesz: vastag kartonpapír és lyukasztó vagy lyukerősítő gyűrű, fültisztító pálcika, kék ételfesték, nagyító.

Fúrjon egy 7 mm átmérőjű lyukat a papírba, és vágja körül úgy, hogy kb. 2 négyzetcentiméteres lyuk keletkezzen. Ha van otthon, használjon az egyszerűség kedvéért lyukerősítő gyűrűt: ez egy öntapadós gyűrű, mely a kilyukasztott papírlapok lyukai köré ragasztva megelőzi a lapok kiszakadását a lefűzős mappából.

Mártsa a fültisztító pálcikát az ételfestékbe, és kenje be vele a nyelve hegyét. Helyezze a lyukas kartonlapot vagy a lyukerősítő gyűrűt a beszínezett felületre. Láthatja, hogy a nyelve kékre változott, de kis rózsaszín pöttyök vannak rajta, melyek nem veszik fel az ételfesték színanyagát – ezek azok az apró szemölcsök, melyek az ízlelőbimbókat körülfogják. A nagyító segítségével számolja meg, mennyi rózsaszín pöttyöt lát a lyukban.

Ha ez a szám 15 és 35 közé esik, ön az emberek nagyjából feléhez hasonlóan normális ízérzékelő. Ha kevesebb, mint 15, ezzel a minden negyedik embert magában foglaló „ízekre nem érzékeny” csoportba kerül, ha pedig több, mint 35, akkor az emberek maradék negyedrészéhez, a „szuperízérzékenyekhez” tartozik.

Az egészségre is kihat
Ha tudja, melyik csoportba tartozik, segíthet egészsége megóvásában – vagy legalábbis óvatossá teheti önt. Úgy tűnik ugyanis, hogy például azok az emberek, akik nem rendelkeznek olyan jó ízérzékelő képességgel, mint az átlag, nagyobb valószínűséggel isznak vagy dohányoznak.

Ezzel szemben bizonyos kutatások kimutatták, hogy a szuperízérzékelők általában kevesebb alkoholt fogyasztanak, mivel az alkohol ingerli a keserű ízt érzékelő receptorokat. Ugyanezen okból ritkább köztük a dohányos is.

Nyelvet öltő nőMivel rendszerint kerülik a magas zsír- és cukortartalmú ételeket, a szuperízérzékelőknek kisebb az esélye az elhízásra is. A Yale Egyetem további kutatásai arra mutattak rá, hogy az idősebb nők körében a szuperízérzékelők általában vékonyabbak, testsúlyuk az átlagosnál alacsonyabb, és testzsírszázalékuk is kevesebb. Emellett vérükben magasabb a HDL-koleszterin („jó” koleszterin) szintje, és kevesebb a „rossz” triglicerid – ez megmagyarázhatja, miért ritkábbak közöttük a szív- és érrendszeri betegségek.

Más kutatások ellenben azt vetik fel, hogy a szuperízérzékelő férfiak néha épp ellenkező módon viselkednek. Ahelyett, hogy elkerülnék a nagy zsírtartalmú ételeket, még kellemesnek is találják azok intenzívebb ízeit – így megnő az esélyük az elhízásra.

További hátrányt jelent a szuperízérzékelők számára, hogy az ízlelőbimbóik nagy száma miatt nem szeretik a keserű, de hasznos zöldségféléket – ezáltal kiszolgáltatottabbá válnak bizonyos betegségekkel, például a rákkal szemben.

A Wayne Állami Egyetem kutatói Bartoshuk professzorral és Yale-i kollégáival közösen egy csoport idősebb férfit vizsgáltak meg, akik vastagbéltükrözésen estek át. Úgy találták, hogy a szuperízlelőknek több vastagbélpolipja volt, mint a csoport többi tagjának. A polipok a vastagbélrák jól ismert kockázati tényezői. További bizonyítékul szolgált, hogy a csoport ezen tagjai kevesebb zöldséget is fogyasztottak, és nagyobb volt a testsúlyuk – mindkét körülmény szintén a vastagbélrák rizikófaktora.

Ízlelés és személyiség
Az, hogy ki milyen ízlelő, hatással lehet a személyiségére is. A Cornell Egyetem ízleléstudományi laboratóriumának kutatói kimutatták, hogy a döntéshozatali stratégiák megoszlanak: az ízre nem érzékenyek inkább a logikus érvelésre alapoznak, a normális ízlelők szeretik az improvizációt, a szuperízérzékelők pedig általában sokat tűnődnek, és szívesen alszanak egyet az összetett problémákra.

Mindez szerintük azért van így, mert az ízlelés és szaglás érzeteit ugyanaz az agyterület dolgozza fel, mint amelyik az esélyeket és értékeket latolgatja – tehát minél nagyobb a stimuláció, annál lassabb a döntéshozatal. Akiket kevesebb érzéki inger ér, azoknál az agy logikus része dominál.

Végül, de nem utolsósorban: bár ízlelői mivoltunkat nem lehet megváltoztatni, hiszen ez az öröklött hajlamtól függ, az ízlelésre való képesség némi gyakorlással fejleszthető. Kísérletezzen, szélesítse a tapasztalatait a különféle ízek terén – és mindig maradjon vidám és optimista, mivel a szorongás, depresszió és rossz hangulat az ízérzékelés képességére is hatással van.

Óvatosan a sóval
Az ízeket kevésbé érzékelő emberek általában úgy kompenzálják a hiányt, hogy túl sok sót tesznek az ételeikbe. Ez nemcsak a magas vérnyomás kockázatát növeli, hanem az évek során a többi íz érzékeléséhez képest nagyobb mértékben csökkenti a sós ízre való érzékenységet.

Az idősek gyakran kétszer vagy háromszor annyi sót használnak az ételekben, mint a fiatalok, azok pedig, akik olyan gyógyszert szednek, mely gyengíti a szaglásukat, akár 12-szer több sót is fogyaszthatnak.

Ráadásul könnyű alulbecsülni a hozzáadott só mennyiségét. Inkább tegyen egy kicsi sót a tányér szélére, mint hogy rögtön az egészet megszórja. Főzés közben pedig só helyett használjon fűszereket és egyéb ízesítőket.

Vote it up
230
Tetszett?Szavazzon rá!