Önzetlen segítség

Az önsegítő weboldalak olyan közösségeket szerveznek, amelyekben mindenki jól jár. Íme, három példa

Megjelent: 2010. július

Kapcsolódó cikkek

nagymama.hu
– Már az én játszótársaim között is akadtak, akik kamaszkorukig sem láttak élő tyúkot – mondja Szabó Gábor (40), egy külkereskedelmi cég informatikai igazgatója. – Ma a városi kicsik többsége nem sejti, honnan kerül a tej a dobozba, a tájékozottabbak közt is akad, aki a csokoládéreklám miatt lilának tudja a tehenet.

– Gyerekként sokat betegeskedtem, szüleim szívesen vittek a szabolcsi nagymamámhoz a jó levegőre. Aztán nagyi Budapestre költözött a gyerekei után, iskolás koromtól elmaradtak a vidéki kirándulások – emlékezik Heinold László (46) minőségbiztosítási szakember.

A két fővárosi férfi a nagymama.hu weblap megálmodója. Az internetes oldalak közt különös színfolt a nagyszülőkereső, a kezdeményezésről így vall az alapítvány titkári teendőit is végző László:

– Egy vidéki utunkon 2006-ban vetődött fel bennünk, hogy újra erős, természetes kapcsolatot kellene kiépíteni a falusiak és a városiak között. A túlcivilizált közegbe szorult családok vágynak vidékre, a hagyományos ételekre, friss zöldségre, a nyugalomra. Sok településről elköltöznek a fiatalok, és a magukra maradó idősek egyre nehezebben élnek. A mi generációnknak újdonság belesni a vidékiek hétköznapjaiba, a vidékiek is értékes, támogató emberi kapcsolatokra lelhetnek.

Szabó Gábor (balra) és Heinold László– Városi közép-, illetve időskorúak is találhatnak így pótunokára, pótcsaládra. És a világhálón nincsenek országhatárok! Kínálat, kereslet bőven van, csak épp a megfelelő kapcsolat hiányzik. A kapcsolatteremtés lehetőségét adja a nagymama.hu. Ebben az önszerveződő rendszerben mindenki nyer, egymás segítségére lehet – mondja Gábor.

Hogy a honlapon alig 250 regisztráció található, annak magyarázata, hogy a két barát támogatók, pályázatok híján nem tud többet költeni a fejlesztésre, hírverésre, az internetet nem ismerő idősek képviselőinek toborzására. Gábor és László annyi energiát és anyagi forrást csoportosít át a családi kasszából furcsa hobbija megvalósítására, amennyit csak bír, amit szeretteik büszkén helyeselnek.

Czimbóné Visokai Irma perőcsényi házában örömmel látja vendégül a budapesti Nagy Andreáékat, akik már háromszor jártak nálaPerőcsényben, a 300 lelkes börzsönyi falucskában a fővárosi família érkezésének hírére felbolydult a szomszédság. „Még hogy pesti pótcsalád! Normális vagy?!” – mondogatták a vendéglátó Czimbóné Visokai Irmának (50). Aztán nem győztek csodálkozni, milyen családias kapcsolat alakult a friss ismeretségből. A rokkantnyugdíjas gyógypedagógus a nagymama.hu oldalon talált Nagy Andreáékra (36). A gyeden lévő kutatóvegyész kismama szobafestő férjével mindig is vonzódott a vidékhez, de hajdani közös túráiknak egy ideje vége, a 4 éves Hanna és a 15 hónapos Gedeon belvárosi otthonukhoz köti őket. A vidéki nagymama az interneten érkezett karácsonyi ajándékképp.

– A lányom Budapesten dolgozik, ritkán tud hazajönni. Megözvegyültem, a dongalábammal nehéz fizikai munkát nem tudok végezni, segítséget nem találni a környéken, sok szomszédom szintén egyedül élő nő – mondja Irma asszony.

– Szeretnénk, ha a kicsiknek természetes lenne a háziállatok közelsége, ha átélhetnék a locsolkodás, kenyérsütés, disznóvágás, szüret élményeit. Mi is szívesen kertészkedünk, de a VII. kerületi bérház betonudvarán nem lehet, Irma néninél viszont igen! – sorolja Andrea. – Már háromszor jártunk Perőcsényben, legutóbb húsvétkor, nyolc napig. A falubéliek Hannácskát és Gedeont apró ajándékokkal kényeztették, a közeli tájházban megmutatták a szövés, fonás menetét. A párom elvégezte a férfikezet igénylő munkákat. Háziasszonyunk esténként igazi nagyiként fürdette a kicsiket, mesélt nekik, így férjemmel visszatérhettek régi meghitt, beszélgetős estéink. Irma nénivel nagyon egymásra találtunk. Így búcsúzott tőlünk: „Ezt úgy sem hiszi el senki.” Nem baj. De igaz!

Vote it up
549
Tetszett?Szavazzon rá!