Öt bevált fogás stressz ellen

A stressz életünk elkerülhetetlen velejárója, de ne engedjük, hogy életmóddá váljon

Régen úgy teniszeztem, hogy az alapvonalnál állva egyszerűen teljes erőből visszaütöttem a labdát. Rengeteg mérkőzést vesztettem el így. Egyik nap a bátyám, Steve azzal állt elő, hogy jöjjek előre a hálóhoz és játsszam rámenősebben. Azt feleltem, hogy nekem nem nagyon megy a hálójáték, mire kijelentette: – Mit veszítesz vele? A sportban nagyon fontos szabály: ha vesztésre állsz, fordíts! Ha nem válik be, amit csinálsz, változtass rajta.

Meggyőző logikája hatására beadtam a derekam. A játékom apránként javult, találkozóinkat igazi küzdőszellem hatotta át, és nagyobb örömünket leltük a teniszben.

Családorvosként rájöttem, hogy „a vesztésre álló játszma megfordítása” nem csupán a sportban, de az életben is fontos alapszabály. Betegeim jó része olyan problémákkal fordult hozzám, amelyeket többnyire maguknak köszönhettek. Elpanaszolták például, hogy bizonyos ételektől állandóan ég a gyomruk, mégsem változtattak az étrendjükön. Az effajta viselkedésmódot bátyám nyomán vesztes játszmának neveztem a betegeim előtt is. Sokan elszánták magukat a változtatásra – és ennek meg is lett a hatása.

Időnként mindannyian játszunk vesztes játszmákat: saját érdekeinkkel ellentétes vagy egyenesen önpusztító dolgokat művelünk, például nem eszünk rendesen, nem alszunk eleget, túl sokat dolgozunk vagy keveset mozgunk.

A rossz időbeosztás szintén a vesztes játszmák közé tartozik. A folytonos halogatás, például hogy az utolsó pillanatban viharzunk el egy megbeszélésre, vagy túl sok időt fecsérelünk jelentéktelen dolgokra, nos mindez jelentősen fokozhatja bennünk a feszültséget. A kilencvenes évek jellegzetes panaszainak sorában vezet a túlterheltség és a folytonos időzavar. Bármily furcsának hangozzék is, mindezért zömmel magunkat okolhatjuk.

A különösen veszélyeztetettek közé tartoznak a tökéletességre törekvők (akik kínos pontossággal végzik munkájukat), a munkamániások (akik csak a munkának élnek, s aztán csodálkoznak, hová jutott az életük), a törekvők (céltudatos, agresszív emberek, akik mindig rohannak), az önfeláldozók (akiket annyira lefoglal a másokról való gondoskodás, hogy magukkal nem törődnek) és a mindenképpen tetszeni vágyók (akik képtelenek nemet mondani, s gyakran engedményeket tesznek, hogy elkerüljék a konfliktust és mindig tetszést arassanak).

Mit tehet annak érdekében, hogy megfordítsa a vesztes játszmákat? Íme öt jól bevált fogás:

Szabjon határokat
Ne hagyja, hogy a munka rátelepedjék a magánéletére. Tanuljon meg nemet mondani. Vannak esetek, amikor egyszerűen meg kell húznia valahol a határt. A nyíltság, tapintattal társulva, nagy hasznára lehet.

Időnként tartson szünetet
Sokan úgy vélik, képesek megszakítás nélkül végigdolgozni a napot úgy, hogy tökéletesen végzik a munkájukat s még örömüket is lelik benne. Ernest L. Rossi szakíró szerint az embernek magas és alacsony energiájú időszakai vannak. A ciklikusan változó szakaszok átlagosan két óra hosszat tartanak. Mindenki számára ismerősek a kedvezőtlen időszakok (ásítunk, nehezen tudunk összpontosítani vagy hibát hibára halmozunk), amelyeken sokszor úgy remélünk túljutni, hogy megiszunk egy jó erős kávét.

Rossi szerint néhány óránként érdemes húszperces szünetet tartani, ami lehetőséget ad a szervezetnek arra, hogy megújulva kezdje a következő ciklust. Pár perces szundítás, egy rövid séta, meditáció, álmodozás, csevegés, zenehallgatás vagy csekély figyelmet igénylő tevékenységek végzése egyaránt kiválóan megfelel a célnak. Ha a nap folyamán bizonyos időközönként 10-20 perces szüneteket iktat be, munkája biztosan hatékonyabbá válik, ami bőséges kárpótlás az „elvesztegetett” időért.

Szakítson időt a kikapcsolódásra
A szabadidős tevékenységet sokan önzésnek tartják és lelkiismeret-furdalást éreznek miatta. Kikapcsolódáson én sokáig pihenést és lazítást értettem. Pedig gyakorlatilag bármi, amit szabadon, saját döntésből teszünk, kikapcsolódást jelenthet (szemben az életünket alapvetően meghatározó kötelezettségekkel). Tulajdonképpen azért van olyan kevés szabadidőnk, mert egyszerűen megtagadjuk magunktól.

Bánjon józanul a pénzzel
A nyomasztó adósság szintén vesztes játszmára kényszeríthet, amiből a kiutat gyakran a még több pénzben látja az ember. Joe Dominguez és Vicki Robin szakírók szerint az ember, miután előteremtette a megélhetéséhez szükséges javakat, megfelelő kényelmet biztosított, sőt némi luxust is megengedett magának – ezután minél többet költ, annál elégedetlenebb lesz. Tegye fel magának a kérdést: mennyi elég?

Ismerje meg önmagát
Sok ember jelentős mértékben a munkájával azonosítja önmagát – ebben bizonyos szintig nincs semmi kivetnivaló. Ám az erős azonosulás számos probléma forrása lehet. Ha valaki elveszíti az állását, az önmagában is rossz, ám ha önképe szinte már összenőtt a munkájával, az állásvesztés egyben önazonossága elvesztését is jelenti. Hasonlóképpen: ha önbecsülésünk fokmérője kizárólag a munkahelyi siker, egy rossz nap után úgy térhetünk haza, hogy értéktelennek érezzük magunkat.

Azoknak, akik túlzottan azonosítják magukat munkahelyi szerepükkel, szeretném figyelmébe ajánlani a Harvard Egyetemen oktató dr. Matthew Budd belgyógyász mondását: „A munka az, amit csinálsz, nem az, aki vagy.” Amikor a gyerekeimmel játszom vagy moziba megyek, nem orvos vagyok, hanem David Posen. S ha orvosi hivatásomat valami mással cserélném fel, akkor is David Posen maradnék.
 

A stressz életünk elkerülhetetlen velejárója – de ne engedjük, hogy életmóddá váljék! A nap mint nap átélt feszültségek zömét mi magunk gerjesztjük. Ismerje fel vesztes játszmáit és próbáljon változtatni. Csak nyerhet rajta!

Vote it up
12
Tetszett?Szavazzon rá!