Öt bosszantó társalgási mód

Segítünk, hogy jobb társalgó legyen. A titok: nem az számít, amit mond, hanem ahogyan és amikor

Ön egy Pesszi Miska
A pesszimizmus önmegvalósító: ha arra számít, hogy akikkel találkozik, nem fogják szeretni, alighanem negatív hatást gyakorol majd rájuk, és végül igaza lesz. Ugyanakkor az optimizmus hasonlóképpen működik: ha várakozása szerint rokonszenvvel fogadják, pozitívabb módon csatlakozik a társalgáshoz, és beszélgetőpartnereiben hasonló érzéseket kelt. Ez persze nem jelenti azt, hogy állandóan meg kell játszania magát, de ne feledje: a boldogság és a szomorúság ragályos, mint egy vírus. Ugye nem köszöntené ismerősét tüsszentéssel? Akkor ne zúdítsa rá búját-baját se.

Ön uralja a társalgást
Azt idegtudományi diploma nélkül is tudjuk, hogy jó érzés megszabadulni a lelkünket nyomó terhektől. Ám ennek a hatásnak a mértéke meglepő. „Ha kibeszélhetjük magunkat – akár élőszóban, akár a közösségi médiában –, olyan kellemes érzéseket keltünk az agyban, amilyeneket az étel vagy a pénz szokott okozni”, olvasható a Harvard Egyetemen 2012-ben végzett felmérés ismertetőjében a Wall Street Journalban. Ha megfosztja ismerőseit az önkifejezés örömétől, az olyan, mintha nem engedné, hogy egyen az íncsiklandó hamburgerekből. Ne akarjon állandóan a középpontban lenni; kicsit fogja vissza magát, és hagyja, hogy ismerősei beleharapjanak a képzeletbeli hamburgerbe.

Túl gyakran javítja ki a többieket
Az FBI kihallgatói szerint úgy lehet közel kerülni valakihez, ha háttérbe állítjuk a személyiségünket, és hagyjuk, hogy a másik kibeszélhesse magát. Ez tulajdonképpen egyszerű: nem szabad félbeszakítani a beszélőt, kijavítani a tévedéseit, nyelvtani hibáit, és éreztetni kell vele, hogy meg akarjuk hallgatni, nem ítélkezni akarunk felette. – Azok a legjobb társalgók, akik másokat is hagynak szóhoz jutni – állítja Robin Dreeke, az FBI viselkedéselemzője. – Ha valaki meghallgatásra vágyik, s nem ítélkezésre, az ő társaságukat keresi. Ők azok, akik gyorsan tartós kapcsolatokat tudnak kiépíteni.

Gyakran mondja, „te”, ahelyett hogy „mi”
Ha ön általában az egyes szám második személyű névmást használja a leggyakrabban, valószínű, hogy akivel beszél, úgy érzi, basáskodik, ítélkezik fölötte, vagy más módon fenyegeti. Ezzel szemben azokról a párokról, amelyek az összetartozást hangsúlyozó „mi”, „nekünk” szavakat mondják egymásnak a különállást erősítő „én”, „te” helyett, kimutatták, hogy boldogabban, egészségesebben élnek, s elégedettebbek kapcsolatukkal. Szerencsére a „mi” hatása idegenekkel szemben is érvényesül: az összetartozást sugalló névmások pozitív, barátságos érzelmeket keltenek. Itt a boldog házasságok további titkairól olvashat.

Túl gyorsan beszél
A hadarásból nem sok előnye származhat. Hiába figyelemre méltóak a gondolatai, ha túl gyorsan adja elő őket, hallgatósága idegesnek, izgágának fogja tartani, vagy arra gondol, hogy rájuk akar sózni valamit. A telefonos ügynökök körében végzett felmérés azt állapította meg, hogy az a beszédtempó a leghatékonyabb, amely se nem túl gyors, se nem túl lassú. Ajánlatos ezenkívül időnként szünetet tartani, ami azt bizonyítja, hogy a beszélő nem robot.

Vote it up
90
Tetszett?Szavazzon rá!