Új utak az emlőrák gyógyítása felé

Kitűnő eredményeket mutatnak az egyelőre kísérleti stádiumban levő fájdalommentes kezelések

Kapcsolódó cikkek

2011-ben, egy hideg januári napon Margareta Nordell bebugyolálta magát a télikabátjába, elbúcsúzott a kutyájától, Jackie-től, és mint az elmúlt húsz év mindegyikében, mammográfiai vizsgálatra indult. Margareta, aki egy stockholmi biztosítótársaság (ma már nyugdíjas) munkatársa, nem aggódott. Korábban sosem találtak nála csomót vagy bármilyen gyanús foltot, és nem gondolta volna, hogy ezúttal másként lesz. De másként volt. Az elkészült röntgenfelvételeken az orvos egy pici pöttyre mutatott a jobb mellében. Akkora volt csupán, mint egy porszem.

– Pedig nem éreztem semmit sem, amikor ellenőriztem magam – tiltakozott Margareta.

– Az jó – felelte az orvos. – Ha rákról van szó, valószínűleg még az előtt sikerült észlelnünk, hogy bármit is érezhetett volna belőle.

A szövettani vizsgálat kimutatta, hogy Margaretának rosszindulatú daganata van. A 66 éves egyedülálló anya és nagymama hirtelen ott találta magát egy népes klubban, ahová nem akart tartozni: azok között a nők között, akik emlőrákkal küszködnek. Becslések szerint minden nyolcadik nőnél kialakul ez a betegség az élete során. A statisztikák szerint csak 2012-ben világszerte 1,7 millió megbetegedést regisztráltak.

Margareta nem is gondolkodott a szokásos kezeléseken, mert orvosa már az elején megkérdezte, részt venne-e két másik beteggel együtt a városukban végzett kísérletben, amelynek során preferenciális rádiófrekvenciás abláció (röviden PRFA) nevű kezelést végeznének el rajtuk.

A PRFA azon az elven alapul, hogy a rákos sejtek hevítéssel elpusztíthatók. Margareta kora és a tumor kicsiny mérete megfelel a részvételi feltételeknek. A sikerre nincs ugyan garancia, de az eljárás nem jár műtéti beavatkozással és nem kell utána lábadozni. Helyi érzéstelenítéssel, csupán 20 perc alatt végzik el.

Izgalmasan hangzott, mint valami sci-fi. Margaretának pár héttel a kezelés után így is át kell majd esnie egy egyszerűbb műtéten, hogy eltávolítsák és megvizsgálják az elhalt szövetet, illetve egy sugárkezelésen, hogy biztosan eltűnjenek a rákos sejtek, továbbá szednie kell egy tamoxifen hatóanyagú gyógyszert a betegség visszatérésének megelőzésére. Ám Margareta tudta: így talán segíthet az utána következőknek, hogy elkerülhessék a műtőasztalt. – Feltétlenül megcsinálom – mondta az orvosnak.
 

A PRFA a napjainkban tesztelés alatt álló új emlőrákkezelési módszerek egyike. Gyökeresen eltér az „egy kaptafára” történő kezelésektől, amikor az emlő egészét vagy egy részét eltávolítják, majd sugárkezelést és, ha a tumor olyan típusú, kemoterápiát alkalmaznak, amelynek – függetlenül attól, hogy hatásos-e vagy sem – sokszor mellékhatásai vannak (például hányinger, hajhullás, zavartság).

Ötven évvel ezelőtt a tudósok azt hitték, hogy a daganatok mind hasonlók, meg hogy a műtéten, sugárkezelésen és kemoterápián kívül nincs más kezelési módszer. Négyből egy beteg élte túl a rákot. Ez az arány napjainkra kettőből egy lett. Az 1970-es években csillant fel a remény a változásra, amikor a kutatók tesztelni kezdtek „célzottan ható szereket”, mint a tamoxifen és később a trasztuzumab (utóbbi mesterséges antitest, amely megállíthatja a rákos sejtek növekedését).

Lehunyta a szemét, és egyáltalán nem érzett semmit. Húsz perccel később túl is volt az egészen

Ma a genetikai kutatásoknak köszönhetően lényegesen többet tudunk az emlőrákról. Egy 2012-es, úttörő jelentőségű tanulmány, amelyet az Egyesült Királyság Cambridge-i Rákkutató Intézetének munkatársai végeztek el, bebizonyította, hogy a betegség tíz alcsoportra osztható, és a különféle alcsoportokba tartozó rákok eltérően reagálnak a különböző gyógyszerekre, noninvazív kezelésekre, műtétre. Felismerték a szerzett és az öröklött génmutációk szerepét, leírták a hormonszintek és a dohányzás lehetséges hatásait. Tudjuk, hogy az alkoholfogyasztás, a túlsúly és a mozgásszegény életmód emeli az emlőrák kialakulásának esélyét.

– Folytatjuk a daganatok korai kimutatására szolgáló módszerek fejlesztését, és próbálunk korszerű jelzőkészülékeket kifejleszteni, hogy az orvosok megfelelő kezeléseket alkalmazhassanak – mondja dr. Áine McCarthy, a szervezet tudományos tájékoztatásért felelős vezető tisztviselője.

Ha az orvosok tudják, mivel állnak szemben – hogy például ER (ösztrogén receptor) pozitív tumorról van-e szó (ez reagál az ösztrogénmegvonásra), vagy HER2 pozitív tumorról (ekkor a ráksejtek a felszínükön nagy mennyiségű 2-es típusú humán epidermális növekedési faktor receptor fehérjét jelenítenek meg) –, akkor a megfelelő kezelést állíthatják össze.

Tavaly tavasszal a Nature című szaklapban megjelent egy nemzetközi vizsgálat eredménye. Ennek kapcsán részletesen leírták 560 emlőrák génállományát, átvizsgálva genetikai kódok milliárdjait, hogy minden egyes esetben rábukkanjanak a mutációra. Noha a kutatás célja, melyet a cambridge-i Wellcome Trust Sanger Intézet vezetett, nem új gyógymód kifejlesztése volt, az eredmények nagy segítséget adnak a különböző ráktípusok kezelésének fejlesztéséhez.

– Valamennyi rákos megbetegedést mutációk okozzák. Ezek az élet során mindenkinél előfordulnak a sejtek DNS-ében – mondja Sir Mike Stratton professzor, a Wellcome Trust Sanger Intézet igazgatója. – Ez a vizsgálat lényegesen közelebb visz minket ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk azokról a DNS-ben végbemenő változásokról, amelyek az emlőráknál kimutathatók, így jobban megértsük a betegség okait és új gyógymódokat fejlesszünk ki.

Öngyógyítás
Az immunrendszer összetett szerepet játszik az életünkben. Kigyógyíthat a közönséges náthából, de autoimmun állapotokat, többek közt ízületi gyulladást és 1-es típusú cukorbetegséget is okozhat. Manapság a kutatók – például dr. Pam Ohashi, aki a rák elleni immunterápiás program igazgatója a torontói Princess Margaret Rákközpontban – megpróbálják az immunrendszert használni az emlőrák elleni küzdelemben. Az ötlet az, hogy a beteg immunrendszerét keményebb munkára ösztökélve kell megtámadni a rákos sejteket.

– Az immunmoduláló antitestnek nevezett molekulák úgy viselkednek, mint a közlekedési táblák: szabályozzák az immunrendszer működését – magyarázza dr. Ohashi. Bizonyos ráktípusoknál, amelyek erőteljes immunválaszt indukálnak – mint például a melanóma –, olyan szereket vetettek be a kísérletek során, amelyek blokkolják az immunválaszt gátló jeleket. Az eredmények szerint ennek következtében az immunrendszer „gyalogosai”, a T-sejtek egy csoportja aktiválódik, és harcba indul a tumor ellen. – Próbálunk rájönni, vajon az elv az emlőrák esetében is működőképes-e – mondja dr. Ohashi.

A klinikai kísérletekben olyan betegek kapnak immunkezelést, akik már átestek a szokványos gyógymódokon, de azok nem voltak hatásosak. Ha a tudósok rájönnek, hogyan fogható jobb munkára az immunrendszer, akkor a korai stádiumú emlőrákos betegek csak immunterápiás kezelést kapnának, és elkerülhetik a kemoterápiát és/vagy a sugárkezelést.

– Páratlan sikert hozott az az elképzelés, hogy a rák elleni küzdelemben az immunrendszert vessük be – mondja dr. Ohashi. – Esély van rá, hogy más stratégiákkal kombinálva ez legyen a rák elleni gyógymód. Hosszú idő, akár tíz év is eltelhet addig, de van benne realitás.

Lehűtés
Az ötlet egyszerű: a tumort és az azt körülvevő szövetet addig a pontig hűtik, míg a sejtek belseje is megfagy, majd hagyják, hogy a sejtfalak felszakadjanak – akár a szénsavas üdítő fémdoboza, ha mélyhűtőbe teszik. Miután a rosszindulatú sejtek megrepedtek, ártalmatlanul felszívódnak a szövetben. Az IceSense3 nevű izraeli fejlesztésű gépet, amely az emlőtumorba vezetett tű segítségével működik, jelenleg az Egyesült Államokban húsz helyszínen, illetve egy japán intézetben tesztelik a betegeken, de Európában és Hongkongban is zajlanak kísérletek.

Az eljárás, amely vese-, máj- és tüdőrák kezelésében már sikeresnek bizonyult, jelenleg csupán 65 év alatti nőknél, másfél centiméternél nem nagyobb tumor esetében alkalmazható, mindössze fél órát vesz igénybe, s helyi érzéstelenítésben végzik.

– A tű elhelyezése után bekapcsolják a gépet, és a tű kb. 20 másodperc alatt lehűl – mondja Will Irby, a gép amerikai forgalmazója, a memphisi központú IceCure Medical Inc. alelnöke. – A tumor kívülről befelé fagy meg, s ultrahanggal nyomon követhető a jéglabda formálódása.

Amint azt dr. Richard Fine, a Margaret West Comprehensive Breast Center kutatási és oktatási igazgatója megjegyzi, ez az eljárás nem műtét; a cél éppen az, hogy ne kelljen operálni. A járulékos kezeléseket azonban, például a besugárzást, a biztonság kedvéért ennél a módszernél is tanácsos elvégezni. – A beteg még kb. hat hónapig érezni fogja a csomót, míg az elhalt sejtek felszívódnak és a krioablációval járó változások megszűnnek – magyarázza a kutató. – Ezt követően a mammográfiai vizsgálat során egészséges emlőszövetet találtunk a beavatkozás során létrejött heg – a röntgenen keskeny fehér körvonal – mentén.

Miután február 2-án elvégezték a beavatkozást a New Jersey-ben élő Muriel Smithen, a nő felállt, begombolta az ingét, és elment ebédelni egy barátjával. Az asszony, akinél 2015. december 17-én diagnosztizálták a betegséget, azért választotta a krioablációt a műtéttel szemben, mert az túl megerőltető lett volna számára, ráadásul valakinek utána haza kellett volna vinnie őt a kórházból.

– Nem őrültem meg, hogy ennyi idősen vállaljam az altatást – magyarázza a 79 éves asszony. – Így mindent végig tudtam nézni a képernyőn. Negyvenhét nappal a diagnózis után megszabadultam a ráktól.

Murielnek ezután öt évig évente egyszer kell mammográfiás ellenőrzésre mennie.

Hevítés
A preferenciális rádiófrekvenciás ablációhoz hasonlóan ennél az eljárásnál az orvos először ultrahangkészülék irányítása mellett bevezet egy tűt a tumorba, és mechanikai mikrorezgések által rögzíti. Ezt követően a ráksejteket, amelyek menekülni próbálnak a tumor erein át, az elektromos rezgések elpusztítják egy csírátlanításnak (antiseeding) nevezett folyamat során.

A pozicionálás után a tűn keresztül áramot vezetnek a szövetbe, ami mechanikai súrlódást eredményez, gyorsan felhevíti a sejteket, és az elért hőmérséklet függvényében megöli vagy roncsolja őket. – Szétszóródva ezek a sejtek már nem képesek növekedni, tehát kárt sem okozhatnak – mondja Hans Wiksell, a stockholmi Karolinska Intézet nyugalmazott professzora, a projekt vezető kutatója és a PRFA-készülék alkotója. Az elektródatű 70 Celsius-fokra hevíti a tumor belsejét, így a benne lévő sejtek gyorsan elpusztulnak. A tumort közvetlenül övező szövetek csak 43 fokra melegszenek fel: a károsodást, amit ez a hőmérséklet okoz, a nem rákos sejtek helyre tudják hozni, a rákos sejtek azonban nem.

– A pontosság és az ellenőrizhetőség a nagyszerű és merőben új ebben az eljárásban – mondja Wiksell professzor. – A kemoterápiától és a sugárzástól rákot lehet kapni. Az atombombától is. A magas hőmérséklettől viszont sosem.

Eddig a módszert 18 idősebb betegen tesztelték, köztük Margareta Nordellen, és a tumor kiterjedése egyikük esetében sem volt nagyobb két centiméternél. A teljes mértékben gyógyultak aránya igen magas volt, és a résztvevők egyikénél sem tapasztalták a daganat kiújulását. A kísérlet egyelőre nem teljesen mérvadó, mivel idősebb betegeknél a tumor kevésbé nő és terjed gyorsan, mint fiatalabbaknál.

Margareta először kissé megriadt a műtőben jelen lévő rengeteg ember, számítógép és készülék láttán. Aztán lehunyta szemét, és egyáltalán nem érzett semmit. Alig húsz perccel később már túl volt az egészen – és öt éve rákmentes. – Nagyon szerencsés és hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a kísérletben. Együtt lehetek a lányommal, az unokáimmal és Jackie-vel, a terrieremmel. Élhetem tovább az életemet.

Vote it up
120
Tetszett?Szavazzon rá!