Út a sajthoz

A New Yorkban született Jay Close az orosz vidéken találta meg a számítását, de talán még ennél is meglepőbb, hogy mivel keresi a kenyerét

Kapcsolódó cikkek

Hetente kétszer, miután a moszkvai csúcsforgalom csillapodik, kilép az orosz fővárostól 64 kilométerre északra fekvő Mosnyici faluban lévő házából, beül különféle sajtokkal megrakott Volkswagen Amarokjába, és elindul felkeresni ügyfeleit, igényes moszkvai éttermek konyhafőnökeit. Az 51 éves amerikai, a New Yorkban született Jay Close számos helyen élt már, köztük Mexikóban, Pápua Új-Guineában és Ausztráliában, aztán feleségül vett egy olasz lányt, és Párizsban telepedtek le. Jay már 14 éves kora óta konyhafőnök akart lenni. Ausztráliában egy szakácsiskolában tanult, és a vendéglátóiparban építette pályáját. Egy párizsi étteremben dolgozott, amikor összebarátkozott orosz üzletemberekkel, akik megkérték Jayt, hogy mutassa meg nekik a várost, viszonzásul pedig meghívták Moszkvába.

Close máig emlékszik 1993-as első moszkvai útjára: – Egy sivár, kopott várost láttam. A boltok üresek voltak. Csupa sár répát kaptál a piacon, a hús is gusztustalan és piszkos volt. Valahogy mégis pompás ételeket készítettek ezekből. Azon töprengtem, hogyan vészelik át mindezt ezek az emberek, akiknek sokszor nem volt állásuk, vagy nem mindig kapták meg a fizetésüket. Úgy gondoltam, sokat tanulhatnék tőlük.

Így is tett. Néhány látogatás után Jay, aki időközben elvált, az orosz fővárosban maradt. Vendéglátóipari szakértelmével és tudásával mintegy 20 étterem beindításában működött közre Moszkvában. 2003-ban konyhafőnöki állást kínáltak neki egy Moszkva és Rosztov között, a Volga folyón közlekedő hajón. – Merőben más élet kezdődött el számomra: a hatalmas smaragdzöld földek és a sötét erdők békés nyugalma, a part mentén legelésző tehenek… Úgy éreztem, nem akarok visszamenni Moszkvába. – Vett egy telket, és lelkesen nekilátott, hogy faházat építsen magának, nagyrészt a saját két kezével. A helyi fűrésztelepen megismerkedett a 22 éves Valentyinával, aki a felesége lett.

A nászútjukon, Hollandiában történt, hogy Jay és Valentyina ellátogatott egy sajtgazdaságba. – Arra gondoltam: ez az! Ha van sajtüzemem, élhetek vidéken, és az árumat eladhatom Moszkvában.

Jay megkérte a holland gazdát, hogy avassa be őt a sajtkészítés titkaiba. A gazda beleegyezett, aztán Jay néhány hét múlva úgy tért vissza Oroszországba, hogy máris nekikezdett. Az első években Jay sokszor visszatért Európába, tanulta a sajtkészítést régi holland barátjától, később francia gazdáktól, Cipruson pedig elsajátította a feta sajt készítését.

Eleinte a falubeliektől vette a tejet, és az első vevői moszkvai barátai voltak, de hamarosan saját teheneket vásárolt, és termékeit már sok moszkvai étterem és termelői boltok is vásárolták. Ma hetenként mintegy 30-féle sajtból készít közel 100 kilót. A munka javát maga végzi, sem a feleségét, sem a két segédjét nem engedi közel az üsthöz. – Ugyanaz a recept, de egy másik ember, és a sajt már más lesz! – mondja Jay, aki rendszerint hajnalban kel, megeteti és megfeji 12 tehenét és 11 kecskéjét. E teendők elvégzése után siet a konyhába a sajtokat készíteni.

A téli élelmiszervásáron, amelyet az orosz gazdák szövetsége, a LavkaLavka szervez Moszkvában, Jay asztala a fő látványosság: az összegyűltek sorra megkóstolják az új sajtokat, Jay pedig enyhe amerikai akcentussal válaszol a kérdéseikre.

– Akik megveszik a sajtjaimat, tudják, hogy a jó étel és a jó egészség összefügg, én meg 100%-ig természetes árut tudok nekik adni. – A dolog működni látszik: a borsos árak ellenére a vevők visszajárnak utánpótlásért.

Vote it up
243
Tetszett?Szavazzon rá!