Útközben vagyok

A pilótát egy betegség olyan pályamódosításra kényszerítette, amelynek köszönhetően aztán sokak életén változtatott

Megjelent: 2011. december

Kapcsolódó cikkek

A Hűvösvölgy ősfás környezetében álló Sivananda Jógaközpontba lépve kibújunk a cipőből. Keleti szokás, jelkép: kint hagyjuk a külvilág szennyét, zavaró dolgait. A szobát, ahol leülünk, eltolható üvegfalak választják el a füves kerttől. A falon a 19. században született indiai orvos-jógi, Sivananda mester képe. Mellette, a polcon pedig egy kétarasznyi repülő.

– Ez egy Boeing–767-es modellje, 54 méter hosszú gép, 230 utast szállít. Sok évig vezettem ezeket a gépeket, de ilyenek járnak ma is például New York és Budapest között – mondja Veres András, a Sivananda jógaközpont vezetője. Farmert és pulóvert visel, alkata szikár, haja rövid, vonásai markánsak.

Negyvennégy éve, hogy Veres András először szállt fel egy vitorlázó repülővel, tizenöt évesen. – Akkoriban a Magyar Honvédelmi Sportszövetségnek voltak repülőklubjai, az oktatók ingyen tanítottak repülni, mi pedig a repülési szolgálatokat láttuk el, télen repülőgépeket szereltünk, festettünk. Amikor először felszállhattam, öt percig tartott az egész, de azóta is hallom a fűcsomók dobogását a kerék alatt.

Aztán évtizedeken át a napjai javát az égben töltötte. A Nyíregyházi Repülő Főiskola elvégzése után ott maradt pilótaoktatónak. A sportrepülői pályafutását egygyémántos aranykoszorúval fejezte be, hogy a könnyű szerkezeteket hatalmas utasszállító gépekre cserélje a Malév pilótájaként. 1977-től harminc éven át szállította az utasokat, ebből tizenöt éven keresztül hosszú távú repülést vállalt, sokszor hetek is elteltek, mire hazakerült a feleségéhez és három gyermekéhez.

Karrierje csúcsán, 1982-ben, valószínűleg a sok stressz miatt emésztőrendszere felmondta a szolgálatot. Elhúzódó panaszai miatt műteni kellett. Alighogy túlesett a műtéten, ment is vissza a fedélzetre. De egy év sem telt el, és a betegsége kiújult. Az orvosok mindent megtettek, amit lehet, de eszköztáruk kimerült. – Katolikus családban nőttem fel, de elsodródtam, abszolút materialistává váltam – mondja András. – Úgy gondoltam, azért fizetem a tb-t, hogy cserébe egészséget kapjak.

Egy atomfizikussal való találkozás ébresztette rá, hogy ő az egészsége első számú felelőse. Úgy mondta, az ember vagy elfogadja a természet rendjét, vagy elpusztul.

– Radikálisan megváltoztattam az életmódomat, a gondolkodásomat, a táplálkozásomat. – A környezetében senki nem tudta, mi zajlik benne, mert nem beszélt róla. Jógázni és meditálni kezdett.

Egy atomfizikussal való találkozás ébresztette rá, hogy ő az egészsége első számú felelőse

András ma úgy tartja, a jóga öt pontban választ ad arra, hogyan élhetünk testileg-lelkileg egészségesebben, boldogabban. A relaxációval megszabadulunk a feszültségektől; a gyakorlatokkal rugalmassá tesszük a testet; a könnyű, húsmentes étrenddel megfelelő „üzemanyagot” biztosítunk; a jógalégzéssel pluszenergiához jutunk; a meditációval és a pozitív gondolkodással pedig egy kiegyensúlyozott vezetőre lelhetünk önmagunkban. – A meditáció jótékony hatását orvosi kutatások bizonyítják. Engem meggyógyított.

A Sivananda-féle jógával 1993-ban, New Yorkban került kapcsolatba. Akkoriban Budapest, Róma és New York között repült, sokat „vesztegelt” Amerikában. Telefonkönyvből keresgélt lehetőséget a jógázásra. – Ahogy beléptem abba a terembe, körülölelt a halk zene, a keleti illatok, lágy fények, úgy éreztem, hazaértem.

Ez a csoport segített neki abban, hogy autentikus helyeken tanulhasson tovább Indiában és hogy az oktatói oklevelet is megszerezze.

A következő két évben vissza-visszatért két-három hétre Risikesbe, ahol Sivananda mester is élt és tanított, ahogy azóta is, minden télen, immár a csoportjával együtt.

1996-ban megalapította a Spirituart Jóga Alapítványt. Akkor még nem hagyta abba a repülést, tizenegy éven át csinálta párhuzamosan a kettőt. De a munkája megint úgy alakult, hogy London és Bangkok között kellett volna repülnie.

– Megkérdeztem a feleségemet, tudnánk-e mostantól a töredékéből élni annak, amennyiből eddig. Cserében lenne időm mindenre, amire addig nem, és újra lennének évfordulók, karácsonyok, szülinapok. Rábólintott. Én pedig 2008. január elsejével lezártam az életemnek ezt a fejezetét. Azóta csak a jógaközponttal foglalkozom.

A szoba, ahol ülünk, részben András irodája, részben a szanszkrit nyelvórák színhelye, mert nem csak a jógagyakorlatokat, de a hindu mantrák mágikus nyelvét is meg lehet tanulni az intézményben. Miközben beszélgetünk, Jankovics Magdolna, beavatási nevén Lalitá gyümölcsteát hoz be nekünk. Lalitá jógaoktató és az alapítvány titkára, az egyetlen alkalmazott. Rajta kívül még több mint hatvan ember dolgozik a jógaközpontban, közülük negyvenöt jógaoktató. És mindannyian fizetség nélkül, önzetlen szolgálatból.

Az évek során sokféle helyszínen folyt a jógaoktatás, eleinte nagyon szerény körülmények között. Aztán 2010 nyarán Veres András és a sok lelkes önkéntes munkájának, valamint a támogatóknak köszönhetően a Hűvösvölgyben megnyílt az új központ. Egy év alatt mintegy nyolcezer ember talált itt csendességre.

A jóga és a meditáció alapvető célja, hogy segítsen megtalálni a választ a végső kérdésekre: ki vagyok én, mi lesz velem a halál után – mondja Veres András. – Mindannyian a múlhatatlanság érzését és az örök boldogságot keressük, de ez nem érhető el szemránckrémmel, alkohollal, hétköznapi örömökkel. Sivananda mester úgy mondta, aki meglátta, mi van az élet múlandó dolgai mögött, az elégedetten fogadja a nappalt és az éjszakát, hiszen „hazaért”.

– Ön hazaért?

– Útközben vagyok.

A Sivananda Jógaközpontba bekopogtatók között van, aki csak átmozgatná magát, van, aki felfrissülésre vágyik, és van, aki szeretné megtapasztalni a lelke végtelenségét.

– Nyitva az ajtó, aki bejön, szeretettel fogadjuk.

Vote it up
251
Tetszett?Szavazzon rá!