Útmutató nehéz főnökökhöz

Ön egy akarnok, nyámnyila, netán maximalista alak beosztottja? Próbálja ki az alábbi stratégiákat

A rossz főnökök munkamódszere gyakran könnyen felismerhető. Harry Levinson, a vezetők lélektanával foglalkozó pszichológus osztályozta a nehezen kezelhető főnököket, az akarnoktól a nyámnyilán át a mindig elégedetlen maximalistáig.

Az akarnok
Munkájának első hetében egy kis reklámügynökség új könyvelője beleegyezett abba, hogy visszaküldjenek néhány anyagot az egyik ügyfélnek. Mikor ezt egy munkaértekezleten megemlítette, a főnök céklavörös lett, ajka remegni kezdett, és üvöltve követelte, hogy hívja föl az ügyfelet, vallja be neki, hogy egyáltalán nem ért a reklámszakmához, és nem fogja visszaküldeni az anyagokat.

A következő néhány hónap során az új könyvelő megfigyelte, mennyire rettegnek kollégái a főnök basáskodásától, és rájött, hogy a zsarnok a félelemre épít. Éppen azok a munkatársak szenvedtek legtöbbet haragjától, akik a legjobban szerették volna elkerülni azt. – Olyan volt, mint egy komisz kölyök az iskolában – emlékszik vissza az illető –, és már gyerekkorom óta tudom, hogy a hetvenkedők többsége visszakozik, ha az ember szembeszáll velük.

Újonnan fölfedezett magabiztosságával és egyre gyarapodó reklámszakmai ismereteivel fölvértezve, főnökével azonos viselkedésmódot vett föl. – Ha fölemelte a hangját, én is azt tettem – idézi vissza a történteket. Kiszámítható módon a főnök kénytelen-kelletlen tiszteletet kezdett tanúsítani iránta. Végül a fiatal könyvelő följebb lépett a ranglétrán, és ritkán kellett elviselnie főnöke dührohamait.

Bár az akarnokokkal való szembeszállás gyakran beválik, olykor ronthat is a helyzeten. Mardy Grothe másféle stratégiát javasol: érvekkel győzzük meg őt, miután lecsillapodott. – Sok vezetőnek egész életében problémát jelent az, hogy nem tudja megőrizni hidegvérét, és ő is elégedetlen személyiségének ezzel az oldalával – fejti ki a pszichológus. Hogy mi erre a bizonyíték? Ha a főnök úgy igyekszik jóvátenni előző napi kifakadását, hogy túljátssza a dolgokat, és megpróbál „nyájas” lenni, mondja Grothe, akkor bűntudata van korábbi viselkedése miatt.

Grothe javaslata szerint el kell magyarázni a főnöknek, miként hatnak hangulatváltásai. Például mondhatjuk ezt: – Tudom, hogy javítani akarja a teljesítményemet, de az ordítozás felidegesít, amitől rosszabbul dolgozom.

Bármilyen stratégiát választ is, mielőbb vesse be az akarnok főnökkel szemben, mert ha már kialakult az úr–szolga viszony, nehéz változtatni rajta, figyelmeztet James Fisher, üzemi pszichológus. Fisher még azt is javasolja, hogy a tiszteletlenséget elkerülendő, lehetőleg zárt ajtók mögött szálljon az ember vitába a főnökkel. Ha főnökünk továbbra is hatalmaskodó marad, próbálja ki azokat a stratégiákat, amelyeket Leonard Felder pszichológus, a Rosszul bánik önnel valaki a munkahelyén? című könyv szerzője javasolt!

• Hogy megőrizze nyugalmát, miközben a főnök ordítozik, ismételgessen magában valamilyen megnyugtató szólást, mint például: „Rá se ránts! Különben se te haragszol!”

• Összpontosítson arra, ami a főnök megjelenésében mulatságos! Ha az illető hölgy és tokája van, figyelje, hogyan remeg az álla alatt a hús, miközben sápítozik! – Ha megértjük azt, hogy még a legfélelmetesebb ember is sebezhető, akkor könnyebben lehiggadunk – magyarázza Felder.

• Várja ki, míg a főnök levegőt vesz, s próbáljon így visszavágni: „Szeretném érteni, amit mond. Kérem, beszéljen lassabban!”

Végezetül, soha ne veszítse el teljesen éberségét goromba főnökével szemben, bármennyire elbűvölő tud is lenni néha, mondja Stanley Bing. – Az akarnok, azért férkőzik az alkalmazott bizalmába, hogy aztán lábtörlőnek használhassa.

A munkamániás
– Néhány főnök egy percre sem képes kikapcsolni – állítja Nancy Ahlrichs, egy nemzetközi munkaközvetítő cég ügyfélszolgálatának helyettes vezetője. – Ha el akarja érni az ember éjszaka vagy hétvégén, egyszerűen csak föl kell hívni az irodát. – És ami még rosszabb, az ilyen főnök az ébrenlét minden óráját kisajátítja, egyszerűen lehetetlenné téve azt, hogy a beosztott különválassza magánéletét a hivatali teendőktől.

Ahlrichs azt tanácsolja, hogy határt kell szabni az elérhetőségnek. Biztosítsa a főnököt arról, hogy vészhelyzetben elérheti, különben pedig mindig egy meghatározott időpontban menjen haza a hivatalból. Ha erre dühösen reagál, nyugtassa meg: másnap reggel az lesz az első dolga, hogy elintézi az adott feladatot. Kérjen tőle fontossági sorrendet, így saját maga eldöntheti, melyik feladat várhat.

Ha valaki jó viszonyban van a főnökkel, mondja Mardy Grothe, vegye fontolóra, hogy nyíltan megvitatja vele az adott kérdést. Ilyenkor arról kell meggyőzni őt, hogy mindenkinek vannak személyes kötelezettségei, melyek ugyanolyan fontosak, mint a határidő betartása.

A nyámnyila
– Az én főnököm abban a hitben él, hogy akit ő vett fel, az mind ért a munkájához – meséli egy asszony, aki egy kis cégnél dolgozik. – Sajnos gyűlöli a konfliktusokat. Ha valaki hibázik, ahelyett, hogy nekilátnánk helyrehozni a dolgot, titkolóznunk kell, nehogy megbántsunk valakit.

Az asszony főnöke nyámnyila. Még arra sem hajlandó, hogy cégénél egyszerű hivatali rangsort állítson fel. Ennek eredményeként egy titkárnő több mint egy hónapig ült egy fontos levélen, s így veszélyeztette az egyik ügyfél adó-visszatérítését. Mivel senki sem ellenőrzi a cég alacsonyabb beosztású munkatársait, a titkárnő soha sem részesült megrovásban, és senki sem tudta megakadályozni a hasonló ballépéseket. A nyámnyila főnök nem ura a helyzetnek, mert fél a konfliktustól.

– Ezért aztán a beosztottnak kell kezébe vennie a dolgokat – javasolja Lee Colby, a vezetési módszerek szakértője. – Mondja ezt nyámnyila főnökének: „Szerintem a következőket kellene tennem. Ön mit gondol?” Így átveheti a kezdeményezést, anélkül, hogy a főnök hatáskörébe avatkozna.

Ugyancsak jó stratégia, ha megerősíti a határozatlan főnök önbizalmát. Például ha valamilyen megoldást javasol, támassza alá pontos tényekkel és számadatokkal, és így szelíden rávezetheti nyámnyila főnökét a határozottabb állásfoglalásra.

A maximalista
Nancy Ahlrichs közvetlenül a főiskola elvégzése után megkapta első, teljes munkaidős állását. Egy kisvárosi újság reklám- és tördelőszerkesztője lett. Lapzárta napján váratlanul felbukkant a kiadóvállalat vezetője, és a vállán áthajolva ellenőrizte, nem követett-e el hibákat. Ezután kérdésáradat következett, mely mindig azzal a mondattal végződött, amitől Ahlrichs a legjobban rettegett: – Biztosan elkészül lapzártára?

– Egyetlen határidőt sem késtem le soha – mondja Ahlrichs –, mégis minden héten föltette ugyanezt a kérdést. Nem bízott bennem, és ez megalázott.

A dolog iróniája az, hogy a kiadó vezetője tulajdonképpen csökkentette a szerkesztőség munkájának hatékonyságát. Voltaire akár így is mondhatta volna: a maximalista minden jónak elrontója. Allan Mallinger pszichiáter, aki Jeanette DeWyze-zel közösen írta A túl tökéletesek, avagy mikor a helyzet ura nem ura saját magának című könyvet, ezt úgy fogalmazza meg: – A maximalista túlzásba vitt alapossága mindenki munkáját lelassítja. Ha mindent tökéletesen kell elvégezni, nehezebbnek tűnnek a feladatok.

– Ne feledjük – figyelmeztet Leonard Felder –, a maximalistának szüksége van arra, hogy valami miatt aggódhasson. – A maximalista főnöknél úgy javít helyzetén, ha az átfogó kérdésekre irányítja a figyelmét. Ha a főnök azt követeli, hogy végezze el újból a feladatot, amit éppen befejezett, emlékeztesse őt arra, milyen sok egyéb munkája van, és kérje meg, állítson fel fontossági sorrendet! Gyakran a főnök inkább elfogadja a kész munkát, különösen akkor, ha megérti, hogy így nem késlelteti egy újabb feladat elvégzését. Ha a főnök nyugtalankodik egy adott ügy miatt, ajánlja föl, hogy rendszeresen tájékoztatni fogja őt a dolgok állásáról! A rendszeres tájékoztatással elkerülhető a maximalista főnök állandó ellenőrzése.

Végezetül védje meg magát érzelmileg. Mallinger úgy tartja: – Egy maximalistától nem várhat az ember bátorítást. Ha véleményt akar hallani a munkájáról, feltétlenül kérdezzen meg másokat!

A zárkózott
Sok beosztott érzi úgy, hogy főnöke kifinomult módszerekkel kirekeszti őt. Esetleg nem hívja meg fontos értekezletekre, vagy soha nincs ideje arra, hogy munkával kapcsolatos kérdéseket beszéljenek meg. – Minden jó főnök lényegi tulajdonsága az a képesség, hogy érthetően közli elvárásait – mondja Gerard Roche, egy fejvadász cég elnöke.

– Az alkalmazottaknak soha nem szabadna azon tűnődniük, mi járhat a főnök fejében.

Ha a főnök elmulasztja, hogy utasítást adjon, akkor a legrosszabb, amit tehet az, ha nem tesz semmit, mondja Roche. – Válassza ki a legjobbnak tűnő megoldást, aztán mondja azt a főnöknek: „Ezt és ezt fogom tenni, hacsak nem kapok másféle utasítást.”

Akadnak más stratégiák is. Ha a főnök nem hívja meg az értekezletekre, vagy nem vonja be a döntéshozatalba, ne hagyja szó nélkül a dolgot! – Közölje vele, hogy olyan információkkal rendelkezik, amelyek hasznosak lehetnek – javasolja Lee Colby. Ha ez a módszer nem válik be, keressen olyan közvetítőt, aki becsüli a maga munkáját, és rá tudja beszélni a főnököt, hogy hallgassa meg a mondandóját.

A főnök kommunikációs nehézségeinek megértéséhez igen fontos, hogy tanulmányozzuk munkastílusát. – Vannak, akik a pontos adatokat kedvelik, gondosan kidolgozott, írott jelentés formájában – mondja Colby. – Mások a négyszemközti megbeszéléseket részesítik előnyben. Jöjjön rá, mire vevő a főnöke, és találja meg vele a hangot!
 

Ha ért főnöke nyelvén, ez sok szempontból elviselhetőbbé teheti munkahelyi életét. Próbáljon meg például egy problémára két megoldást ajánlani: egy olyat, aminek a főnök örülni fog, és egy olyat, ami magát segíti céljai elérésében. Általában még a legkonokabb főnök is meg fogja engedni, hogy a maga módján oldja meg a feladatokat – mindaddig, amíg meg van győződve iránta érzett hűségéről.

Mielőtt bármit is tenne, végezzen egyfajta önelemzést! Függetlenül attól, milyen nehéz ember a főnök, alighanem a beosztott is hozzájárul a konfliktus kialakulásához. – Beszéljen olyan emberekkel, akik mindkettőjüket ismerik, mert így őszinte visszajelzéseket fog kapni – javasolja Mardy Grothe. – Ha változtatni tud azokon a kritikus pontokon, amelyekkel hozzájárult a konfliktushoz, nagyobb valószínűséggel tudja a főnökét is rávenni más magatartásra.

Még ha erre képtelen, akkor is van remény: gyakran a legrosszabb főnököktől tanulhat a legtöbbet. Az akarnokok, például, nemritkán a nehéz célok elérésének mesterei. A maximalisták gyakran saját elvárásait is meghaladó teljesítményekre ösztökélhetik az embert.

Amikor a fiatal Harry Levinson a Menninger pszichiátriai klinika bennlakó pszichológusa volt a Kansas állambeli Topeka városában, kezdetben nyomasztotta az a magas szakmai színvonal, amelyen Karl Menninger, az alapító végezte munkáját. – Úgy éreztem, soha nem leszek képes olyan jól diagnosztizálni a betegségeket, mint ő, és soha nem fogok megfelelni az ilyen magas szintű tudományos követelményeknek – emlékszik vissza Levinson. Még azon is gondolkodott, hogy otthagyja állását. Végül azonban felnőtt a feladathoz, és ma már úgy gondolja, hogy sikereit nagyrészt azoknak az ismereteknek köszönheti, melyeket a nehéz időszakban sajátított el.

Ha nehéz természetű főnökkel dolgozik az ember, arra kényszerül, hogy fontossági sorrendet állítson fel, hogy legyőzze szorongásait, hogy nyugodtan viselje a kritikus helyzeteket és hogy kiharcolja magának a jobb munkakörülményeket. Eközben olyan készségre tesz szert, amellyel enyhíteni tud egy feszült viszonyt, és ez egész pályafutása során nagy hasznára lesz majd. – Azok az alkalmazottak, akik el tudnak viselni egy nyűgös főnököt, gyakran kivívják feletteseik megbecsülését helyzetmegoldó képességükkel – mondja Levinson. – És mivel egy nehéz természetű főnök mellett nagy a fluktuáció, azoknak, akik kitartanak, többnyire jó esélyük van az előmenetelre.

Egy rossz főnöktől azt is megtanulhatja, hogyan nem szabad bánni a beosztottakkal, és ennek köszönhetően egy napon majd önből jobb főnök lesz.

Vote it up
17
Tetszett?Szavazzon rá!