Őrangyal

Ismerje meg Andrej Kiskát, az újonnan megválasztott szlovák elnököt, aki nem ok nélkül győzte le a politikusokat

Kapcsolódó cikkek

Aki 2005-ben Szlovákiában ismerte Andrej Kiskát, legelőször is azt tudta meg róla, hogy a helyi viszonyokhoz képest fantasztikusan meggazdagodott, mégpedig termékek lízing alapon történő értékesítésével.

Monika Grešiková, a daganatos betegségek specialistája gyermekkora óta ismeri a sikeres vállalkozót, de más körökben mozogtak. Ezért meglepődött, amikor a férfi egy napon felkereste őt a pozsonyi Dérerova Kórház rákos járóbeteg-osztályának rendelőjében, és azt kérdezte: – Ki az a gyerek a betegeid közül, aki a legrosszabb helyzetben van?

– Miért kérded? – pillantott rá a szürke szemű doktornő.

– Szeretném anyagilag támogatni, hogy megkaphassa mindazt a kezelést, amire szüksége van – hangzott a válasz.

A doktornő elmagyarázta neki, hogy minden család, amelyben súlyosan beteg gyerek van, rendkívül nehéz helyzetben kerül, el sem tudja képzelni, mennyire. És nem csak pénzügyileg. A vállalkozó a gondolataiba mélyedve távozott.

Egy év múlva Andrej Kiska ismét eltökélten lépett be dr. Grešiková rendelőjébe. Ezúttal már kész tervvel és ajánlattal érkezett. Azzal, hogy alapított egy Jóságos Angyal nevű nonprofit szervezetet, amely úgy gyűjt pénzt, hogy havonta kisebb összegek befizetésére biztatja az adományozókat.

– Az alapítvány minden hónap végén egyenlő részekre osztja a teljes befolyt összeget, és rákbeteg gyerekek családjának küldi el – mondja a doktornő. Mindez az interneten zajlik, és az adományozóktól származó pénzből semennyit nem fordítanak magára a szervezetre – se munkabérre, se működési költségekre. Andrej Kiska erről úgy gondoskodott, hogy az induláskor egymillió eurót fizetett be a saját pénzéből.

– Miután tájékoztatott a részletekről, megbíztam benne és a rendszerében is – emlékezik vissza a doktornő, aki a szlovák onkológusok és gyermekgyógyászok közül az elsők egyikeként kezdett együttműködni a Jóságos Angyallal.

Az alapítvány működésének beindítása azonban még így sem volt zökkenőmentes. – Amikor kidolgoztuk az alapszabályokat, megállapodtunk, hogy nem mi, a szervezet alkalmazottjai döntünk majd arról, hová kerüljön a támogatás. Orvosokat kérünk fel erre a feladatra, akik nyilvánvalóan jobban ismerik a betegeiket – meséli Kiska.

2006 szeptemberében Kiska és alapítótársa, Igor Bossmann mintegy száz szlovák rákspecialistának küldött levelet, amelyben az együttműködésüket kérték. – Mindössze egyetlen választ kaptunk. Ez megdöbbentett bennünket.

Ezután Kiska személyesen kereste fel az orvosokat. Rendre a bizalmatlanság falába ütközött. – Maga tényleg nem egy gyógyszergyártó cégtől vagy biztosítótól jött? – kérdezte egyikük. – Honnan tudhatom, hogy nem étrend-kiegészítőt vagy gyógyászati segédeszközt kínál a betegeinknek?

Nem ez volt az első eset, amikor Andrej Kiska – aki idén lesz 49 éves – akadályokba ütközött és leküzdötte őket. Életében már kétszer indult a nulláról. 1990-ben, miután egy évig keresett állást az Egyesült Államokban, az akkor 27 éves diplomás mérnök, ifjú férj és apa hazatért, hogy befektessen egy amerikai üzleti vállalkozás szlovák leányvállalatába és vezesse azt. A megtakarításait azonban elvesztette, amikor a vállalkozás nem sokkal később csődbe ment. 1992-ben a fivérével és az unokatestvérükkel beindítottak egy kis aranyékszer-vállalkozást, majd két évvel ezt követően, Szlovákiában elsőként megalapítottak egy lízingcéget. 2005-ben, amikorra minden cégüket eladták, több mint 400 alkalmazottjuk és ötmillió eurót meghaladó éves profitjuk volt.

Sikerei ellenére Kiskának hiányérzete volt. – Amikor az ember megtanulja az igényeit kielégíteni, idővel rájön, hogy ennek soha nincs vége – mondta Kiska. – Autót akarok. Megszerzem az autót, de aztán jobbat akarok. Házat akarok. Megszerzem a házat, de aztán jobbat akarok.

És ez így folytatódik a végtelenségig. Hol van ebben a boldogság? Andrej Kiska arra a következtetésre jutott, hogy a profit csak az egyik része a sikertörténetnek, és eljött az idő, hogy a menedzseri adottságait másutt kamatoztassa.
 

Kiska egyenként találkozott orvosokkal, elmagyarázta a tervét, s így lassanként, lépésről lépésre kezdte elnyerni a bizalmukat. Ma, hat év elteltével 1210 orvos vesz részt a programban. Ők nevezik meg azokat a családokat, amelyek megfelelnek a feltételeknek, hogy a Jóságos Angyal a szárnyai alá vegye őket.

Az alapítvány világos terve megnyerte az adományozókat is. A nonprofit szervezet létrejöttétől, 2006 szeptemberétől 2012. február 10-éig a Jóságos Angyal 13 266 517 eurót gyűjtött 104 068 adományozótól. Minden adat bármikor megtekinthető a Dobryanjel.sk weboldalon. Minden befizető saját Angyalszámlát kap, így nyomon követheti, hová kerül a pénze, az utolsó fillérig.

Az egyik ifjú páciens, akit a Jóságos Angyal már az elején elkezdett támogatni, a 18 éves Adrián Mara, akinél öt évvel ezelőtt diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot. Röviddel ez után leukémia is fellépett nála. – Azelőtt olyan eleven és egészséges gyerek volt, hogy eleinte nem is vettük igazán komolyan, amikor hátfájásra panaszkodott – emlékszik vissza az anya, Vladimíra, akinek Patrícia lánya 15 éves, és egyedül neveli a gyerekeit. Amikor kiderült, hogy Adriánnak leukémiája van, teljesen kétségbeesett.

Az orvosa beszélt neki a Jóságos Angyalról. – Nem vagyunk gazdagok, ezért a Jóságos Angyal havi rendszeres hozzájárulása segít nekünk, hogy javítsunk Adrián életminőségén – mondja Vladimíra Mara. A segítés azonban több, mint pusztán pénzügyi támogatás. – Talán a pénznél még fontosabb az a tudat, hogy vannak körülöttünk emberek, akik nem közömbösek a sorsunk iránt. – Adrián két csontvelő-átültetésen esett át, és az élete még mindig veszélyben forog.

Kiska online adománygyűjtő rendszerét nemrég vezették be a Cseh Köztársaságban. Továbbra is ő irányítja az alapítványt. Az elmúlt hat évben a Jóságos Angyalnál végzett munkájára visszatekintve, a létrára felkapaszkodó emberéhez hasonlítja a tapasztalatait. – Egyszer alkalmam nyílt megkérdezni a dalai lámától, mi fontosabb: törődni másokkal vagy megelégedni azzal, amim nekem van – meséli.

– A vallási vezető erre elnevette magát, és azt mondta, „olyan ez, mint a létrára mászás – az embernek mindkét kezére szüksége van, hogy haladhasson, különben nem jut sehová!”

Kiska így összegzi mindazt, amit megtanult: – Mindig csak egyet szabad lépni: segíteni másokon, aztán jön a következő: a saját gondolkodásmódunk fejlesztése, aztán egy újabb lépés, és így tovább. A Jóságos Angyal számomra az egyenlet egyik oldala.

Vote it up
242
Tetszett?Szavazzon rá!