A Büdös Birka

Soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyen fontosak leszünk egymásnak a gyerekek által hazahozott csupaszív korccsal

Megjelent: 2006. január

Kapcsolódó cikkek

Metsző szél kavarta odakint a havat, és tutulva száguldozott a házak között. Erős mínuszokat mutatott a kinti hőmérő.

Mi éppen olvasgattunk Magdival, a feleségemmel, amikor beállított Péter fiam, a barátnőjével, Erikával, sejtelmesen mosolyogva.

Bementek a szobájukba, ahonnét hamarosan gyanús hangok, zörejek hallatszottak. Nyílt az ajtajuk és kisvártatva azt hittem, hogy káprázik a szemem. Egy kis fekete szőrcsomó jelent meg az ajtó sarkában, és kiváncsian lesett befelé.

– Kié ez a kutya, honnét hoztátok? – kérdeztem a kölyköket.

– Egy házból futott utánunk, megsajnáltuk és elhoztuk – felelte Péter.

– Na jól van, megfogjátok és visszaviszitek! – mondtam nagy mérgesen.

Családunkban ugyanis voltak már állattartási előzmények. Példának okáért, papagájunk volt három is. Első Pityut, egy zöld hullámos papagájt, szelídsége miatt nem zártuk be – egyszer csak elrepült. A Másik Pityu szépen tudott káromkodni. Egy éjjel hirtelen szél támadt, és a fehér függönyt odafújta a ketrecéhez. Ő meg ijedtében lefordult az alvófájáról, és megdöglött. A Harmadik Pityu hamar elszökött.

Péter fiamnak voltak aranyhalai is, róluk ő gondoskodott: hamarosan el is költöztek e világról. Következett a sorban két kis ékszerteknőc, amelyek rövid nálunk tartózkodás után éhen haltak. Az üres akváriumot pedig elfoglalta egy aranyhörcsög. Egyik napól a másikra eltűnt úgy, hogy nem találtuk meg, pedig felfordítottuk az egész lakást. Na, ekkor kijelentettem, hogy ide aztán állat, rajtam kívül, be nem teszi a lábát többé!

Ilyen előzmények után a kölykök lógó orral elvitték a kiskutyát. Fél óra múltán újfent megjelentek, persze kutyástól!

– Az öregasszony megdögleszti, ha nem hozzuk el – mondták keserves képpel.

Mit volt mit tennem, beleegyeztem, mondván, márciusig nálunk maradhat, de akkor aztán odaadjuk holmi kutyaszerető családnak. Őkelme egyébiránt egy fekete puli-pumi keverék. Mondanom sem kell, fenti kijelentésem óta már négy március is eltelt, de a Büdös Birkája még mindig itt van. Hogy miért hívom Birkának?

Nyírás után úgy nézett ki, mint egy kopasz birka. Ha pedig megázik, förtelmesen büdös tud lenni. Ezért lett Büdös Birka

Egyszer megnyírtuk, csak a fején maradt meg a hosszú szőre. Úgy nézett ki, mint nyírás után egy kopasz birka. Ha pedig megázik, förtelmesen büdös tud lenni. Tehát ekkor, és ezért neveztem el úgy, hogy Büdös Birka.

Rengeteg gondunk volt vele, mivel mindenhol otthagyta a nyomát, amit persze a kölykök helyett mi takarítottunk fel. Nagylányunk, Judit, már nem lakott otthon, nem is igen szívelte a kutyát, mert allergiás a szőrére. Péter fiam, és Beáta – a legfiatalabb, a kedvenc, a pici banya – , csak játszani szeretett vele. Volt is kergetőzés rendesen. A kutya átgázolt a virágtartótól kezdve a dohányzóasztal aljába rakott újságokon át mindenen, amit csak ért. El is vertem többször, és akkor persze a bánatos barna szemét meregetve rögtön Magdihoz somfordált és buksi fejét az ölébe hajtva, panaszosan nézett föl rá.

Ilyenkor nagy barátok voltak. Néha bedurvult, és oda-odakapott az emberhez. Petiről még az új pólóját is letépte.
 

Egy nap a munkahelyemről ballagtam hazafelé, ahol aznap sok minden összejött. Amúgy Magyarország legnagyobb szigetelőanyaggyárában dolgozom Tapolcán, már 1975 óta. Száz szónak is egy a vége, mire hazaértem, elég rendesen bevettem a kottát, mivel egy-két vendéglátóhelyet útba ejtettem. No, nem is cifrázom tovább!

Az előszobában a kutya addig ugrált a lábam alatt, míg nadráglehúzás közben olyat estem, hogy beleremegett a ház is. A kutya ráadásul meg belekapott a kezembe, mert azt hitte, hogy bántani akarom.

Na, ekkor azután elöntött az epe, és visszakézből olyan sallert nyomtam le neki, hogy egyből hanyattdobta magát, lábait szétvetve meg se mozdult.

Magdi a konyhából visította: – Megölted a kutyát, te gyilkos!

Én meg bevonultam a fürdőszobába borotválkozni. Persze nagyon bántott ám engem is a dolog, de gondoltam, itt már nincs mit tenni. Míg az életlen pengével kaparni kezdtem a szebbik felemet, Magdi csak-csak mondta a magáét. Voltam én anyaszomorító kutyagyilkostól elkezdve minden, csak rendes ember nem. Kinéztem a kutyára, amely még mindig élettelennek tűnt. Ám amikor húztam vissza a fejem a fürdőbe, feltűnt valami.

A nagy szőre alatt, mintha villant volna a szeme fehérje. Erre én, habos képpel, némán mutogatni kezdtem Magdinak, aki azt hitte, hogy még meg is őrültem! Újfent kilestem, és láttam villanni a Birka szemét.

És ekkor jöttem rá, hogy döglöttnek tettette magát, csak hogy ne kapjon többet! Négykézlábra ereszkedtem, habos képpel odamásztam hozzá, és halkan morogtam neki. Látni kellett volna, milyen örömmel nyalt képen, s ezzel helyre is állt a béke közöttünk!

Egyik délután nekiszaladt egy autónak, és nagyon megütötte magát. Mikor jöttem haza a munkából, a vackán feküdt és nyüszítve sírt. Olyan bánatosan nézett rám, nem tudván elmondani nekem a fájdalmát, hogy majdnem elsírtam magam én is.

Büdös Birka szép vastag bundát növesztett, amit azután vedléskor mindenfelé hullajtott a lakásban. Magdi is, én is, rendszeresen kifakadtunk emiatt. Ilyenkor a kölykök fellelkesültek, és vagy egy hétig takarítottak is utána. Majd, mintha mi sem történt volna, ismét ránk maradt a gondozása.

Egy alkalommal elszökött, és utána, amikor órák múlva sikerült megfognom, komoly fenyítésben részesítettem, aminek következményeképpen úgy megharapott, hogy a bal kézfejem háromszorosára duzzadt. Valahol én is hibás voltam, hiszen ő csak a verés ellen védekezett.

Két-három napig nem szóltam hozzá, rá se néztem. Látni kellett volna, ahogy körülöttem sompolygott, és nyüszítve bökdöste az ormányával a bekötött kezem, csakhogy simogassam meg.
 

Tavalyelőtt decemberben, tán két éjjel is, hirtelen felriadtam. Mióta Magdi 2000-ben meghalt, egyedül vagyok, amúgy is felszínesen tudok csak aludni.

Kétségbeesett zokogást hallottam, és egy pillanatra azt hittem, valamelyik gyerek jött be, és ő sír. Jobban odafigyelve rájöttem, hogy a zokogás az ágy alól jön.

Ha akkor nem látom és nem hallom, soha el nem hiszem, hogy a kutya zokogott. Mint egy ember! Csak akkor hagyta abba, amikor benyúltam az ágy alá és megsimogattam. Akkor ébredt fel. Talán neki is hiányzott a gazdaasszonya.

Magdi temetése után olyan üresség fogott körül, amit csak az érezhet, aki maga is elvesztett valakit, akit nagyon szeretett. Hiába a gyerekeim, ők is a saját fájdalmukkal voltak elfoglalva.

Amióta egyedül vagyok, sokszor kiviszem Büdös Birkát a merengő kövemhez. Ez egy nagy kő a fenyvesekkel övezett kis réten, és ezen a kövön kényelmesen lehet üldögélni.

A tájat körbefogják a tanúhegyek: Csobánc, Gulács, Badacsony és a Szent György-hegy. Ez egy kis csoda a szemnek, körben pedig a mezei virágok pompáznak. A Birka egy idő után megunja a madarak kergetését, és lógó nyelvvel lefekszik egy bokor alá. Lábait az ég felé veti, úgy alszik.

Én meg csak ülök a kövön és gondolkodom a világ folyásán. Ránézek a kutyára, és eszembe jut, ahogy kézzel-lábbal tiltakoztam, amikor a gyerekek hazahozták kölyökként. Már annyira megszoktuk egymást, hogy elképzelni se tudom, hogy más gazdája legyen: most, hogy már nem él a feleségem, szinte csak ő van mellettem, mint egy bozonbtos, morgós hű társ. Odajön hozzám, ejét a térdemre fekteti és néz rám. Mintha azt kérdezné: – Na, mi lesz gazda, megyünk már?

Vote it up
75
Tetszett?Szavazzon rá!