A Beatles Hamburgban

Az éhes és kialvatlan fiúkat annak idején váratlanul érte mindaz, ami a kikötővárosban és aztán történt

Kapcsolódó cikkek

Hamburgba érve az ember rögtön álmélkodni kezd, milyen szép is ez a város. A Heiligengeistfeld városrészbe költözött a vásár, pontosabban a Dom, az utazó vidámpark, ahol 1960 novemberében egy Astrid Kirchherr nevű fiatal nő azokat az éles, halhatatlan fekete-fehér fotókat készítette a Beatlesről. A súlyos gépezetekhez dőlő fiúk fiatalságot, büszkeséget és reményt sugároznak.

A hamburgi Reeperbahn, az Elba folyó jobb partján a St. Pauli negyedben húzódó széles főút, a világ egyik legzüllöttebb utcájának számít. A város kötéliparának központjaként (a Reeper az alnémetben kötélverőt jelentett) fontos találkozóhelye volt a hamburgi kikötőben horgonyzó hajók matrózainak, akik ide ugrottak be megjavíttatni a kötélzetet. Szerepük nem elhanyagolható abban, hogy a Reeperbahn Hamburg vöröslámpás negyede lett.

A város turisztikai vonzereje részben ezen a kétes hírnéven nyugszik (a Reeperbahn évente állítólag 30 millió kuncsaftot vonz). Persze Amszterdam belvárosához hasonlóan a Reeperbahnt is kissé kipucolták, de eredeti lepukkantságát nagyrészt megőrizte. A természetes reggeli fényben olyan lerobbant, koszlott és kellemetlen, mint az ilyen helyek általában. Egy-két fura alak lődörög az utcákon, italosdobozukból hörpölgetnek délelőtt 11 óra tájt. Van egy kerékpárbolt, a Suicycle, s egymás után sorjáznak a nyomasztó gyorséttermi büfék.

A Reeperbahnon sétálva a Beatles-rajongót izgalom keríti hatalmába. Itt van a Davidwache, a rendőrkapitányság épülete, ahol egy éjszakán át fogva tartották Pete Bestet és Paul McCartney-t, mert a folyosón meggyújtottak egy kondomot, miután kidobták őket mocskos albérletükből.

Itt van a hajdani Top Ten Club, ahol a Beatles 92 egymást követő este játszott, és ahol Paul és Stuart Sutcliffe óriási tömeg előtt összeverekedett a színpadon. Az 1989-ig működő Top Tenből lett a Moondoo, egy sokkal konvencionálisabb éjszakai mulató.

A Beatlest bemutató vezetések megállnak itt. Az idegenvezetők a mulató előtt, az utcán állva fotókat mutatnak fel az együttesről, amely térben alig pár méterrel arrább játszott, időben azonban hihetetlenül régen: John Lennon önkívületben, rajta mocskos, kifakult farmer, arca ijesztő grimaszokba rándulva, körülötte füstkarikák és üres barna üvegek.

Ha a Reeperbahnról letérve az ember átvág néhány csöndes utcán, egy Beatles-emlékre bukkan, amely egészen 2008-ig az egyetlen volt Hamburgban. A Paul-Roosen-Strasse 33-as számú – egykori Bambi Kino – épület falán, amelyet ma szinte teljesen elborít a repkény és amelyben mára szép lakásokat alakítottak ki, tábla hirdeti: HIER WOHNTEN DIE BEATLES 1960 (Itt lakott a Beatles 1960-ban).

Alatta egy fotó, amely valamelyik idegtépő reggelen készülhetett, rajta fáradt ifjak idétlenkednek, a fényképezőgép előtt Preludin-fiolákkal pózolnak, egy német fogyasztótablettával, amelynek hatása nagyon hasonlított az amfetaminéhoz, kivéve, hogy nem vágta haza a szexuális vágyat.

Amikor a fiúk először érkeztek ide, az épület hátsó traktusának egyik szobájában laktak: az ablak nélküli, fűtetlen és szellőzetlen helyiséget egyetlen csupasz villanykörte világította meg. Háborúból visszamaradt, penészes tábori ágyakon aludtak, már ha aludtak, mocskos amerikai zászlókkal takarózva, amelyeket még a távozó hajók árbocairól téptek le. Nem volt hol mosakodni, kivéve a nyilvános vécét. Hamburgban az élet a Beatles-fiúk számára sanyarú volt, annyira, amennyire még elfogadhatónak tűnt a tízes éveik végén, illetve húszas éveik elején járó fiúknak, és annyira végletesen degenerált, hogy az már fantasztikusnak tűnhetett. De ők egész biztosan nagyon jól érezték magukat.

Első fellépésükre az Indrában került sor, a Grosse Freiheit 64.-ben, egy sivár mellékutca sztriptízbárjában, amelynek tulajdonosa Bruno Koschmider vállalkozó, a Panzer hadosztály veteránja volt, akinél a fiúk az esti programon néha meghatározhatatlan nemű „táncosokkal” osztoztak. Gyakran egy este akár hat óra hosszat is játszottak a parányi színpadon. Sör is került a hálás vendégek jóvoltából, akiket elbűvölt az az elemi szenvedély, amellyel a fiúk az 1950-es évek rock and rollját „újrakeverték”.

A Beatles első hamburgi haknija az Indrában

Az Indra felett lakó idős hölgy olyan hevesen panaszkodott a zaj miatt, hogy a rendőrségnek végül be kellett záratnia a bárt.

Koschmider ekkor a bandát a Kaiserkellerbe vitte, egy nagyobb helyre, az utcában néhány házzal arrább. A Kaiserkeller veszélyesebb volt, biciklis bandák és részeg matrózok látogatták, és olyan pincérek tartották fenn a rendet, akiket a ringben szerzett egykori sikereik alapján szerződtettek. A helyet azóta átalakították.

A közelmúltig a Kaiserkeller Hamburg egyik legjobb rockzenés szórakozóhelye volt, új tulajdonosai azonban részben felhagytak az élőzenével, inkább a hamburgi diákság készpénzfizető képességére összpontosítanak. A bejárat mellett üveg mögött egy 60-as évek eleji plakát reprintje ígér páratlan élményt „The Beatles – England – Liverpool” felirattal.

Vele szemközt egy újabb plakát a jövendő klubestek műsorát reklámozza. „Visszatérés a 80-as évekbe!” áll rajta.

Vote it up
562
Tetszett?Szavazzon rá!