Ezt a régi orosz ételt valaha kolostorokban készítették. Én először akkor kóstoltam, amikor az iskola elvégzése után elhelyezkedtem a Pragában, ami a szovjet időszak legjobb étterme volt Moszkvában. A tokhalat még a forradalom előttről származó német ezüsttálcán szervírozták. Az volt ám a látvány! (Soha ne felejtsük: az étkezést a látvány befogadásával kezdjük, csak aztán jönnek az illatok és az ízek!)
Később, amikor a Kreml konyháján dolgoztam, a monostor módra készített tokhal népszerű volt a szovjet vezetők és a külföldi államférfiak körében is.
A nyolcvanas évek közepén a volt amerikai elnöknek, Richard Nixonnak főztem, aki kéthetes magánlátogatásra érkezett Moszkvába. Miután megtudtam, hogy Nixon lelkes horgász is, mindennap halat készítettem neki, többek között tokhalat is.
Két nap múlva beállított a konyhába a titkára, és arra kért, készítsem el megint a tokhalat, mert Mr. Nixon egyenesen imádta.
Amikor Gorbacsovval találkozott, Nixon megkérdezte tőle, kölcsönkaphatna-e engem kis időre, hogy megtaníthassam a szakácsát halat készíteni. Akkor ugyan nem jutottam el az Egyesült Államokba, de máig emlékszem Nixon dicséretére.
Hozzászólás