A Queen Mary 2 egy napja

Az óceánjáró látszólag könnyedén szeli a habokat, de kész hadsereg kell hozzá, hogy elérje úti célját

Megjelent: 2009. december

Kapcsolódó cikkek

17.15 November közepi dermesztő este. Sötétség borul Southampton Waterre, a La Manche csatornát Nagy-Britannia egyik legforgalmasabb kikötőjéhez kapcsoló öbölre. A 148 528 tonnás Queen Mary 2 már felszedte a horgonyt, és az öböl északi végén épp megfordulni készül. Chris Wells kapitány a 49,5 méteres parancsnoki híd széléről irányítja a folyamatot.

– Sugárkormányokat beindítani, irányba állunk! – osztogatja utasításait Ned Tutton harmadtisztnek. Az orr-sugárkormányok, vagyis a menetirányra merőlegesen elhelyezett propellerek egyike – összesen három található a hajótesten – lassan elfordítja a gigantikus óceánjáró orrát. – Azipod egységeket 90 fokkal a hajótest felé! – A vízszint alatti négy darab 260 tonnás hajócsavar közül a függőleges tengelye körül 360 fokban elfordítható kettő már neki is látott, hogy kitolja a hajófart a dokkból.

Néhány perc kell csak, és akár egy hatalmas iránytű mutatója, a Queen Mary 2 már meg is pördült, hogy elinduljon a következő úti célja, New York City felé. – A part menti hajózásért jórészt az ügyeletes tisztek és a kormányos felelősek, de be- és kihajózáskor szeretek én irányítani – mondja a kapitány.

A Queen Mary 2 2777 utassal és 1250 fős személyzettel a fedélzeten 2009-ben már huszonnyolcadszorra vág neki az Atlanti-óceánnak. A nagynevű brit hajóstársaság, a Cunard zászlóshajóján egyetlen szabad hely sem maradt. Első, 2004-es vízre szállása óta szinte minden útjára – még a három hónapos világ körüli utakra is – elkapkodták a jegyeket.

Ő királyi fensége első útján 25 ezer ember jelent meg Cherbourg-ban, majd százezer Hamburgban, csak hogy láthassák. – Ilyen reakciót vált ki az emberekből – büszkélkedik hajójával Wells.

18.00 Az 1310 utasfülke és luxuskabin lakói a vacsorához öltözködnek. Ma estélyi ruhában illik megjelenni. A britek imádják a formális alkalmakat. – Ám a legtöbb amerikai nem így fogja fel a dolgot – meséli Freda Singleton, az egyik hosztesz. – Gyakran azt hiszik, hogy farmerban és zakóban is részt lehet venni egy estélyen.

Ezalatt az egyes fedélzeten Jacques Badenhorst doktor, a hajó két orvosának egyike egy idős brit asszonyt csillapítgat. A hölgy férje az utazás előtt néhány nappal megbetegedett. Reménykedtek, hogy nem kell megszakítaniuk az üdülést, de a férfi állapota hirtelen sokkal rosszabbra fordult.

Badenhorst megerősíti: a tüdőpanasz olyannyira súlyosbodott, hogy kórházi kezelésre lesz szükség. A dél-afrikai orvos a hidat hívja. – Betegszállító kell! – közli Wellsszel.

Csakhamar felbukkan a láthatáron a brit tengeri mentőszervezet porthsmouth-i támaszpontjáról küldött narancssárga mentőcsónak. A mentők felmásznak a fedélzetre, és átemelik a hordágyat. Egy órával később a beteg már egy portsmouth-i kórházban van.

20.45 Már a második turnus vacsoráját szolgálják fel az 1347 főt befogadó Britannia étteremben, amely nevét a Cunard első hajójáról kapta, és a híres ős 1840-es szalonjának pontos mása. A húszas éveinek közepén járó, mauritiusi Nadine Le Clos fel-alá járkál a neki kiosztott hat asztal között. Épp a bor- és az étlapot nyújtja át az egyik hatfős asztaltársaságnak. A mai előételek: brokkolikrém és stilton sajt mogyoróhagymával, marhahús erőleves zöldfűszeres palacsintacsíkokkal, csiga, valamint fésűkagyló és lazackrém kaviárral.

– Kóstolja meg a bélszínjavát béarni mártással! – kínálja az egyik vendéget Le Clos. – Tökéletesen illik az ön által rendelt borhoz.

A hétnapos hajókázás alatt az utasok „fogyasztása” 36 ezer tojás, 2500 kilogramm marhahús, tíz kiló kaviár, hétszáz kiló homár és 30 ezer filteres tea.

22.45 A pazar Királynői teremben Strauss-keringő szól, és hat férfi utaskísérő áll a hölgyek rendelkezésére. – Szabad egy táncra? – kérdi a 69 éves Ian Sharp a táncparkett közelében üldögélő hölgytől.

Öt évvel ezelőtt a Cunard egy képviselője felhívta azt az angliai tánciskolát, amelybe Sharp is járt, és férfi táncosoknak ajánlott munkát az óceánjárón. Sharp repülőjegyért és a hajón kapott szállásért cserébe táncol a női utasokkal. Az utaskísérőknek nőtleneknek kell lenniük, és általában már nyugdíjasok. A szabályok: tilos lerészegedniük, mindig illedelmesen kell viselkedniük, sosem léphetnek be egy hölgy kabinjába, és nem folytathatnak viszonyt az utasokkal. De azért alakulhat ki románc? – Hát persze! – feleli Sharp. – New Yorkban egy olyan hölggyel találkozom, akit egy korábbi hajóúton ismertem meg.

09.00 A napozófedélzet egy szeles, a reggeli ködtől még nedves sarkában egy border collie és egy cocker spániel szaladgál az elkerített részen. Dayle Mercado állatgondozó már megetette a rábízott hét kutyát és két macskát. Mint a Cunard számos korábbi hajójára, a QM2-re is elhozhatják az utasok házi kedvenceiket – az út hosszától függően fejenként 300–500 dollárért.

Ann Hayes a kennelben üldögél kutyuskáival: a tizenhárom éves keverék Silót menhelyről vette magához, az apróság eddig öt hajóutazásra kísérte el gazdáját a Queen Elizabeth 2-n és a QM2-n; Hamish, a miniatűr tacskó pedig négyéves. Az észak-karolinai Hayes és kutyái az év egy részét Skóciában, a többit az Egyesült Államokban töltik. – A picikéimnek saját útlevelük van – büszkélkedik a gazdi.

10.30 Robert Howie éttermi igazgató a beérkezett üzenetekkel foglalatoskodik irodájában. „Hideg volt a leves” – áll az egyik e-mailben. Az élelmezési tiszt jelentése szerint egy vendég panaszkodott a tegnap esti egyik előételre. Howie felhívja a teremfőnököt, és együtt kidolgozzák a megfelelő lépéseket, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő.

11.00 A Royal Court színháztermet már át is alakították kápolnává. Ötvennél is többen jelennek meg reggelente a katolikus misén, amelyet Frank Glynn atya celebrál. A hórihorgas, hatvannégy éves bostoni pap csupán egy a hit képviselői közül: a világ főbb vallásainak követői mind megtalálhatják a hajón a maguk gyülekezetét.

Glynn önként jelentkezett a hajóúton való szolgálatra, amely elmondása szerint megerőltetőbbnek bizonyult, mint hitte. Néhányan esküvői fogadalmukat szeretnék megújítani; az atya holnap tizenhárom párt ad össze ökumenikus szertartás keretében. Vannak, akiknek nemrég szerettük hunyt el, ők erről kívánnak beszélgetni vele. – Épp ma beszéltem egy párral, akik elvesztették az egyetlen gyermeküket. Megosztják velem a fájdalmukat.

11.45 A harmadik fedélzeti pezsgőbárban két középkorú nő csöndben üldögélve iszogatja a kávéját, figyeli az arra járó embereket. Freda Singleton társaságszervező hosztesz fürgén odalép hozzájuk, és megszólítja őket: – Jó napot, hölgyeim, megkérdezhetem, hová valók?

Rövidesen élénk társalgásba merülnek otthonukról, az angliai Leedsről. A hosztesz arra biztatja őket, hogy vegyenek részt kötő- és szalvétahajtogató-tanfolyamain, majd távozik. – Igyekszem minél több alkalmat teremteni arra, hogy az utasok megismerkedhessenek egymással – mondja.

A mostani úton egy férfipár az ezüst uszkárjával hajózik, és magukkal hozták az eb összes holmiját. – Több az ékszere, mint Liberace-nek – nyilatkozzák egy svéd állatbarát magazin újságírójának.

Az állattartás visszatérő motívum a fedélzeti különcöknél. Évekkel ezelőtt egy amerikai nő egyedül vett részt egy New Yorkból induló száztíz napos világ körüli úton a QE2-n, és az egyik felső fedélzeten két szomszédos kabint vett ki. A legénység megdöbbenésére az egyik drága lakosztályt plüssállatok és más játékszerek sokaságával rakta tele. Ragaszkodott hozzá, hogy a vacsoraasztalnál a mellette lévő helyen külön terítsenek az egyik játék állatának, még akkor is, ha a kapitánnyal étkezett. – Szeretek a barátaimmal utazni – magyarázta magától értődőn.

A QM2 szállodaigazgatója, David Stephenson jól emlékszik a néhai színészre, Charlton Hestonra, aki Purdey vadászpuskáival mindenáron agyaggalamb-lövészversenyt akart rendezni a Pacific Princess (Csendes-óceán királynője) fedélzetén.

Egy másik úton egy ázsiai uralkodócsalád tagja okvetlenül olyan széket kívánt, amelyen mindenki másnál magasabban ülhet az étkezőasztalnál. – Párnát tettünk alá – árulja el a megoldást Stephenson.

13.30 A Megvilágosodás szalonjában Jeff Tall, a brit királyi haditengerészet nyugalmazott korvettkapitánya, egykori atomtengeralattjáró-parancsnok előadásra készül a búvárhajók világháborús szerepéről. Más előadók is gondoskodnak a hajón utazók szórakoztatásáról és szellemi épüléséről, így dr. Alastair Gunn csillagász és John Taylor pincemester.

14.00 Borús ég alatt ólomszürke észak-atlanti vizek. Pam Zirkle és édesanyja, Peggy luxuskabinjukban lazítanak a Canyon Ranch egészségklubban kapott szépségápolás után. Ez azonban a baltimore-i hölgyek egyikének sem újszerű érzés. Az elmúlt harminc évben jó néhány utat tettek meg a Cunard hajóival.

2008. november 11-én szálltak partra az utolsó útját teljesítő QE2-ről, és néhány nap elteltével már a QM2-n rendezkedtek be. Eddig fejenként több mint ezerötszáz napot töltöttek a Cunard járatain. Ketten összesen több mint nyolc évet töltöttek a tengeren.

– Általában 50–90 napos utakat választunk – magyarázza a szőke Pam. – 1980 óta hajózunk, zömmel a QE2-n, és sosem unjuk meg. Ez a személyzetnek köszönhető, amely úgyszólván a családunk.

14.30 Fent, az úszómedence melletti Pavilon bárban a 37 éves ausztrál Chris McKay pohártörölgetés közben egy amerikai utassal diskurál. McKay 2004 óta a QM2 bármixere. Egy évre rá a fedélzeten ismerkedett meg cseh kolléganőjével, Sarkával, összeházasodtak, és azóta együtt járják a tengereket. – Tavaly hat házaspár dolgozott a báros csapatban – mondja –, és mindannyian itt ismerkedtek meg. Azt hiszem, az alkohol a titok nyitja.

A pincérek és a bárokban dolgozók borravalóval együtt havonta akár 3500 dollárt is megkeresnek. Jason José (35) Fülöp-szigeteki mixer, kétgyermekes családapa itt annyit keres, mint Manilában egy bank igazgatóhelyettese.

15.30 Kissé föltámadt a szél, és futó zápor mossa a kabinablakokat. A 620 méter kerületű, tíkfa burkolatú sétafedélzeten a vendégek megcsodálják a jobb oldal közelében úszó delfinrajt.

Lenn, az ötödik fedélzeten Argie Anova kabintakarító szieszta után lépett ismét szolgálatba. Másfél órás pihenője volt a kimerítő, tizenhat órás munkanap közben, amely alatt tizenöt kabinban dolgozik: takarít, összeszedi a szennyest, és megágyaz. A folyosón fáradhatatlanul üdvözöl minden szembejövőt, mosolyogva kíván kellemes napot.

Mialatt a vendégek vacsoráznak, Anova összehajtogatja az ágyterítőket, megveti az ágyakat, és csokoládé kíséretében a párnára helyezi a másnap esti programot. Fennmaradó idejében „mellékkötelességeinek” tesz eleget, például ablakot tisztít, takarítja az erkélyeket, szétválogatja a szennyest, rendet rak a kamra- és öltözőszekrényekben meg a folyosókon. Emellett segít a sürgős egészségügyi problémákkal küszködő vendégeknek és az akadálymentesített kabinokban elhelyezett mozgáskorlátozottaknak.

Harmincöt éves, 1996 óta dolgozik üdülőhajókon Ázsiában és Hawaiin, erre az útjára pedig ugyanebben a munkakörben dolgozó felesége, Joy is elkíséri. Kilenc hónapos munkaszerződésük a végéhez közeledik, azután nyolc hetük szabad, két gyermekükkel töltik majd, akik a nagyszülőknél laknak a Fülöp-szigeteki Cebun. – Amikor távol vagyok a csemetéimtől, a vendégeket szinte a családomnak tekintem – mondja a férfi.

16.00 – Akkor minden világos? – kérdezi David Pepper műsorigazgató a hajó tizenöt tagú tánctársulatát. A Royal Cunard ének- és tánccsoport a ma esti produkció próbája után erősen zihálva áll az 1094 nézőt befogadó, három fedélköznyi belmagasságú Royal Court színházterem színpadán. – Az első előadás után a lehető leggyorsabban kiürítjük a termet, hogy pontosan háromnegyed tizenegykor elkezdhessétek a második menetet – mondja Pepper, a királyi haditengerészet volt testnevelő oktatója.

Az elegáns Royal Court körülbelül 30 millió dollár értékű korszerű műszaki berendezést rejt magában – a londoni West Enden is kevés különb akad nála. A londoni színházi negyeddel ellentétben azonban az előadást nem kell minden körülmények között megtartani. Ha a viharos tengeren a színpad túlzottan imbolyog, a táncosokat sérülés fenyegeti, ezért elmarad a fellépés.

16.30 A Britannia étteremben David Stephenson szállodaigazgató az ültetést egyezteti a teremfőnökkel és a felszolgálókkal. Örömmel várja, hogy azokkal a vendégekkel vacsorázhasson, akiket ma estére a kapitány és a többi főtiszt asztalához invitáltak. – A világ végén járunk, mégis fantasztikus étkeket költhetünk el csodálatos kiszolgálás mellett! – lelkendezik. – Ez egészen valószerűtlen!

Felidéz egy ebédet a bostoni kikötőben idősebb George Bush volt amerikai elnökkel és feleségével, Barbarával. A vendéglátós csapat a pár biztonsága fölött őrködő titkosszolgálatosok munkáját megkönnyíendő, a parancsnoki hídon terített asztalt, ahol Bushék homárt, salátát és citromtortát fogyasztottak.

Chris Wells kapitány néhány percre leül a hídon, hogy pihentesse a lábát. Egy óceánjáró utasszállító kapitánya nem csupán egyszerű hajós. A nemzetközi tengerhajózási jog értelmében végrehajtó hatalom birtokosa, egyebek között jogában áll párokat összeházasítani és bajkeverőket őrizetbe venni.

Wells, aki az 1970-es években a Shell tartályhajóin kezdte pályafutását, kitüntetésnek érzi, hogy a QM2 kapitányaként szolgálhat. 2002-ben Franciaországba utazott, ahol másfél évet töltött a hajóépítő kollektívával, a jármű kialakításának minden mozzanatához személyesen is hozzájárult. – Egészen komolyan úgy érzem, hogy ez a saját hajóm – mondja.
 

Ismerje meg a Titanic teljes történetét, illetve egy kalandos vitorlástúrát vagy egy bajba jutott halászhajó megmentésének történetét.

Vote it up
445
Tetszett?Szavazzon rá!