A Sulu-tenger kincse

A 24 karátos arany fényében ragyogó gyöngyritkaságok látványától szinte mindenkinek elakad a lélegzete

Kapcsolódó cikkek

Tavaszi délután Hongkongban. Az éves ékszervásár forgatagában valóságos tömeg torlódik össze a Jewelmer nevű francia–Fülöp-szigeteki illetőségű vállalat fényesen kivilágított standjánál. A kirakatban egy ragyogó, aranyszínű drágakő nyugszik fekete bársonnyal borított tartóban. Szépségétől, szimmetriájától és méretétől elakad a lélegzet. Egy tökéletesen gömbölyű aranyszínű gyöngy!

Az igen ritka, csaknem 20 milliméteres példány – amelyet egy hatalmas Pinctada maxima gyöngykagyló „készített” a Fülöp-szigetek délnyugati trópusi vizeiben – rekordlétszámban vonzotta a látogatókat a Jewelmer kiállítására. Az érdeklődők lármája arról árulkodott, hogy az ékkő mindenkit kíváncsivá tett.

Csak körülbelül egy évtizede kaphatók az efféle mesterségesen tenyésztett aranyszínű gyöngyök, de mind nagyobb hírnévre tesznek szert a nemzetközi drágakő-kereskedelemben, sőt új iparágat hoztak létre a gyöngypiac keretein belül.

Először egy manilai riportutamon hallottam a természetes körülmények között keletkező, mégis 24 karátos aranyhoz hasonlító gyöngyökről. – Ilyet még nem láttál – mondta egy ottani kolléganő.

Kíváncsivá tett, utánanéztem hát a dolognak. A mesterségesen tenyésztett gyöngyök évente mintegy 600 milliárd forintos forgalmú piacán az aranyszínű termékek kelnek el a legmagasabb áron, azonban a termelésnek kevesebb, mint egy százalékát teszik ki, így folyamatosan nő a kereslet a minőségi példányok iránt.

A Jewelmer a mesterségesen tenyésztett, aranyszínű déltengeri gyöngyök vezető szállítója a világon. A Fülöp-szigeteken található farmjai évente több ezer példányt állítanak elő. A cég saját ékszergyártó részlegének tartja fenn a gyöngytermelésének 20 százalékát, a többit pedig világszerte magas áron értékesíti.
 

Minthogy egyre jobban érdekelt a téma, egy rekkenően forró délelőtt motorcsónakba szállok. A Fülöp-szigeteki Palawan-tartománynál hasítjuk a vizet, a levegő kéklő párájában, a horizonton kirajzolódik előttünk a fákkal sűrűn benőtt szigetecske. Tulajdonosa a Jewelmer, itt működik a cég gyöngyfarmjainak egyike.

Kísérőimtől megtudom, hogy a szigetvilág e vidékének szennyeződéstől mentes vizei ideálisak a gyöngykagylótenyésztéshez. A tenger élővilágának szakértői megígérik, hogy megmutatják, miként „termelik” és „szüretelik” a gyöngyöt, illetve elmagyarázzák, honnan nyeri arany színét. Cserébe megfogadom, hogy a farm biztonságának érdekében titokban tartom a pontos helyét.

Amint a csónak maga mögött hagyja a bóják sorát, láthatóvá válik az épületek egy csoportja. A bójákat kábelek kötik össze, amelyekről egyenlő távolságban drótkosarak függenek, bennük gyöngykagylók. – Majdnem egymillió példány növekszik itt egyszerre, de nem mind aranyszínű – mondja egyik kísérőm, Mia Macapagal, a fiatal marketingigazgató.

Palawan tartomány egyik kis szigete ad otthont a Jewelmer gyöngyfarmjának

Kikötés után egy irodába megyünk, ahol egy mosolygós tengerbiológus, Doris Daniela vezet be a gyöngyök természettanába.

A gyöngy az egyetlen féldrágakő, amelyet élőlény hoz létre. Mielőtt az ember rájött a mesterséges tenyésztés mikéntjére, a világ legritkább ékkövei között tartották számon ezeket, hiszen létrejöttük teljességgel a véletlen műve volt.

Ha irritáló anyag, például homokszemcse kerül egy kagyló héjának lágy szövetébe, az élőlény védekezésül javarészt kalcium-karbonátból álló burkolatot hoz létre az idegen tárgy körül. Az állat évről évre újabb gyöngyházréteget képez körülötte, egészen addig, amíg kialakul a gyöngy. Ez a folyamat az esetek többségében aszimmetrikus vagy valamilyen más szempontból szépséghibás követ eredményez. Ezért keletkezik felfoghatlanul ritkán tökéletesen gömbölyű „vad” példány.

A mesterséges tenyésztés garantálja, hogy legalább néha szimmetrikus gyöngyszem kerül elő. Doris elmondása szerint a kizárólag Ausztrália, Indonézia és a Fülöp-szigetek homokágyain található Pinctada maxima gyöngykagylók által létrehozott gyöngyszemek közül a Palawan vidékén tenyészett déltengeri gyöngyök kínálata a legváltozatosabb.

A megfelelő Pinctada maxima-mennyiség folyamatos fenntartása érdekében a Jewelmer saját keltetőtelepeket fejlesztett ki. A palawani farmokon a nyolchetes kort elérő bébikagylókat „kiköltöztetik” a nyílt tengerre. Ott három évig zavartalanul növekedhetnek, mire készen állnak arra, hogy szervezetükbe beültessék a magot, amely körül majd kialakul a gyöngy.
 

Az édesvízi kagylóból nyert magot beültetik a gyöngykagylóbaDe hogyan csinálják a kagylók az aranyszínű gyöngyöt? – Mindjárt megmutatom – mondja Doris, miközben egy másik épülethez vezet.

Itt tucatnyi ember dolgozik íróasztaloknál, lámpák alatt. Az egyik asztalnál Tess Alongo ül rengeteg kagyló előtt. Tálcákra halmozták őket, akár a tányérokat egy mosogatógépben. Kísérteties látvány, amint hol egyik, hol másik nyílik ki néhány centiméterre, majd kattanva bezárul.

Tess feladata, hogy szövetet nyerjen ki ezekből az áldozati kagylókból. Figyelem, amint nyitva tartja, és szikével kimetsz egy hámszövetdarabkát a kagyló húsos héjából. Hét apró szeletre vágja, majd itatóspapírra helyezi őket.

A teljes magyarázat még a tudósokra vár, de tény, hogy a kagyló csak akkor növeszt gyöngyöt, ha ezeket a szövetdarabkákat ugyanakkor ültetik be a kagyló ivarmirigyébe, mint amikor a leendő gyöngy nucleusát, azaz magját.

Egy másik asztalnál Isiguro Kano dolgozik. Mesteri kézügyességgel ültet magot egy újabb halom puhatestűbe. Kézbe vesz egy kagylót, amely a víz hőfokának változása miatt kinyílt, majd vízszintes helyzetben, szemmagasságban, egyfajta satuba helyezi, és egy polimer ékkel pár centire nyitva tartja.

– Most jön a kényes rész – mondja Doris. – Ha rossz helyen sérti meg, azzal elpusztítja.

Kano úr szikével benyúl a nyitott kagylóba, és gyors mozdulattal bemetszi annak ivarmirigyét, egy jókora, halvány színű szövetet. A beavatkozás hatására az élőlény összerándul, és megfeszül.

Ezután a szakember az asztalán lévő apró fiókokból kiválaszt egy édesvízi kagylóból kinyert, néhány milliméter átmérőjű fehér nucleust. Ebből lesz a gyöngy magja.

Kano úr a héjdarabkát és a magot együtt belehelyezi az ivarmirigyen ejtett vágásba, és visszateszi a kagylót a tálcára. A Pinctada maximába 15 éves koráig háromszor lehet így magot beültetni, addigra tányér méretűvé nő.

A gyöngykagylókat kosarakban a tengerbe engedik, ahol három évig hagyják őketA frissen beültetett maggal rendelkező kagylók – Kano úr 370 darabot operál meg aznap – készen állnak arra, hogy kosarukban a tengerbe tegyék őket, ahol aztán újabb három évig maradnak majd.

És a szín? – Látja ennek a kagylónak a bronzos, csaknem arany színét? – kérdi Doris. – Ilyennek tenyésztik. Minél bronzosabb, annál valószínűbb, hogy aranyszínű gyöngyöt érlel, és minél mélyebb árnyalatú az arany, annál értékesebb.

Most következik a leglenyűgözőbb rész: az aranygyöngy betakarításának látványa. Dexter Daniela biológus (Doris férje) kiékel egy kagylót, és szikéjével belevág a telt ivarmirigybe. Ezután egy speciális csipesszel gyorsan kiszed belőle egy csillogó tárgyat, és felém emeli, hadd vizsgáljam meg.

A kisujjkörömnyi féldrágakő ragyog a fényben, ahogy Dexter egy csészealjra helyezi. Közelebb hajolok, hogy alaposabban szemügyre vehessem. Nem tökéletesen gömbölyű, egyik oldalán enyhén lapos, a színe viszont egyöntetű halvány arany. Elképesztő arra gondolni, hogy egy eredeti ékkő kerülhet elő egy ilyen csúnyácska puhatestűből.
 

Pár nappal később Manilában, a Greenbelt 5 elnevezésű előkelő bevásárlóközpontban felkeresem a Jewelmer üzletét. Joy Lezard boltvezető kiválasztja a kirakatban elhelyezett számos aranyfüzér egyikét. A gyöngyszemek látszólag gömbölyűk és egyforma nagyok. Na azért nem egészen, mondja Joy. Egy 45 centi hosszú nyakláncról van szó, 35 darab félovális kővel, amelyek átmérője 11-12 milliméter.

Az ára megdöbbentően magas, 22 ezer amerikai dollár (közel félmillió forint). Ez azonban voltaképpen méltányos, ha összevetjük egy tökéletesen gömbölyű kövekből álló nyakék árával. Ahhoz, hogy tényleg tökéletes legyen a nyaklánc füzérje, éveken, sőt akár évtizedeken át több mint 30 ezer gyöngyszemet szükséges összevetni. Egy ilyen darab tízszer ennyibe is kerülhet.

Egy szakember a gyöngykagylóból frissen kiemelt gyöngyszemmelKövetkező állomásunk a Jewelmer főhadiszállása Manila üzleti központjában, Makatiban. Megtudom, hogy itt őrzik a vállalat tulajdonosainak egyedülálló magángyűjteményét, amelyet csak igen kevés látogató tekinthet meg.

Bekísérnek egy irodába. Hamarosan belép a 64 éves Jacques Branellec, és udvariasan üdvözöl. – Hogy miért szeretem ezeket a gyöngyöket? – mereng. – Az arany hatalmat és vonzerőt jelenít meg. Ez mindannyiunk számára hivatás és szenvedély egyben.

– Kissé a borászathoz hasonló dolog ez – teszi hozzá. – Egyik évben jobb a szüret, a másikban gyengébb. Mondhatni, üzleti tevékenységünk fele a mezőgazdaság, másik fele a luxusipar szférájába tartozik.

Branellec Franciaországban, egy bretagne-i osztrigafarmon látta meg a napvilágot és nőtt fel. Vállalkozásába akkor fogott, amikor ráébredt, mekkora üzleti lehetőség rejlik a csendes-óceáni gyöngyökben.

Egy napon barátjával, Manuel Cojuangcóval beszélgetett, aki egy kókuszpálma-nemesítési programot irányított Palawanon, s arra jutottak, hogy Palawan ideális hely lenne egy gyöngyfarm számára. 1979-ben belevágtak a közös vállalkozásba.

Cégük eleinte fehér déltengeri gyöngyöket állított elő, ám hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy óriási a kereslet az igen ritka aranyszínű gyöngyök iránt, amelyeket kizárólag a Sulu-tengeren tenyésztenek.

Miután elhatározták, hogy erre szakosodnak, csaknem tizenöt évbe tellett, mire elegendő mennyiségű állományt neveltek fel a kívánt színárnyalatú gyöngykagylókból.

De mi a helyzet az aranyszínű gyöngyök különleges gyűjteményével, amelyet a cég kiemelt ügyfelei számára tartalékolnak? Láthatnám?

Jacques összenéz Pierre Fallourd vezérigazgató-helyettessel, és bólint. Pierre elhagyja a szobát, majd visszatér, kezében egy aktatáska méretű doboz. Kinyitja, és kiemel belőle egy fehér kartonlapon elhelyezett, pompás nyakláncot. Mélyarany színű gyöngyök alkotják, mindegyik tökéletesen gömbölyű, és akkora, mint egy nagy szőlőszem – csodás látványt nyújt.

– Na, ez egy különleges darab – mondja Jaques. – De nem teljes: arra várunk, hogy találjunk még egy gyöngyszemet, amely egészen olyan, mint a többi. Akkor lesz csak kész.

Hat ügyfelük – mind komoly gyűjtő – érdeklődik iránta. Jacques és kollégái inkább ezek egyikének adnák el, mint árverésen. Magyarázata szerint ezáltal is megjutalmaznák őket a támogatásukért, türelmükért és azért, hogy megértik, milyen nehéz ilyen gyönyörűségre találni. A nyaklánc ára 1,5 millió amerikai dollár (körülbelül 300 millió forint).

S még egy meglepetést tartogatnak számomra. 2010 ritka leletei közé tartozik egy csaknem 20 milliméter átmérőjű, aranyszínű gyöngy – az a példány, amelyet 2011 márciusában kiállítottak a hongkongi ékszervásáron. Jacques ismét a dobozba nyúl, és egy műanyag zacskóból kiemeli a ragyogó gömböcskét. A tenyerembe ejti. Azon kapom magam, hogy a valaha tenyésztett legtökéletesebb gyöngyszemek egyikét tanulmányozom.

– Kész csoda egy ilyen méretű, színű és minőségű gyöngyöt találni – mondja Jacques. – Képzelje el, hány körülménynek kell egyszerre összejönnie, hogy ez kialakulhasson. Az esély rá egy a több millióhoz.

Vajon mennyit ér ez a darab? Könnyű kérdés Jacques számára. Nincs ára, nem eladó. Úgy tűnik, a természet még ma is képes meglepetéssel szolgálni az emberiség számára.

Vote it up
330
Tetszett?Szavazzon rá!