A büntetés

Remek pedagógiai érzékkel megáldott édesanyám annak idején olyasmivel sújtott, amiért még ma is nagyon hálás vagyok

Kapcsolódó cikkek

Három szál cigarettát szív el édesanyám egy nap. Mivel a család többi tagja nem viseli el a cigaretta bűzét, kimegyek vele a folyosóra. Legalább ennyi időre levegőn van. Barátnőmmel közösen virágokkal hangulatossá varázsoltuk a folyosót. Két szék egy kisasztallal, ahová ki szoktunk ülni.

A csöndes polgári ház nyugodt elmélkedésre, olvasásra, beszélgetésre ad lehetőséget. Ma reggel viszont a lapos tetőről erős kalapácsütések hangja zavarta meg a megszokott csendet. Édesanyám egyet szippantott a cigarettájából, amikor fentről jó reggelt kívántak. – Ne haragudjanak, hogy megkérdezem, hány éves a néni?

– Magának is jó reggelt! Kilencvenhárom – mondtam büszkén.

– Igen? Ez szuper! Gyertek ide – szólt hátrafelé. – Gyertek csak! Itt látható a dohányzás ártalmainak ellenreklámja. Kilencvenhárom esztendős a néni.

– Ez igen! – mondták elismerően a társai. További jó egészséget kívántak, és eltűntek a tetőn.

Az ebéd utáni cigaretta elszívásakor kicsit kiültünk, és csodáltuk a nyíló virágokat, édesanyám két tenyerét a nap felé fordítva egy kis D-vitamint gyűjtött. A tetőn dolgozók közül két fiatalember észrevett minket, és egy-egy nagy kiflit kakaóval majszolva közeledtek felénk. – Nagyon zavarnánk, ha idejönnénk?

– Jöjjenek csak! Hozok maguknak is széket – mondtam olyan barátságosan, amilyenek ők voltak. Leültek, és mosolyogva édesanyámat nézték.

– Számomra azért meglepő, hogy az édesanyja ilyen idős korban is dohányzik, mert a szüleim mindennap elmondják, hogy ha nem hagyom abba a füstölést, fiatalon búcsút mondhatok az életnek – kezdte egyikük. – Egyébként ön nem dohányzik? – fordult felém, és gyorsan letörölte a kakaó festette bajuszát.

– Én nem! Egy szálat sem szívtam.

– Ez hogyan lehetséges? A dohányzó szülők gyerekei általában azzá válnak.

– Ennek oka egy régi történetben rejlik. Ötven éve is van már. Édesapám három évig külszolgálaton dolgozott. Mivel iskolánkban jól éreztük magunkat, és a lakóközösségünkben sok barátunk volt, szüleink úgy döntöttek, édesanyámmal itthon maradunk. A három gyerek nevelése nehéz feladat elé állította. Ha rosszak voltunk, nem vert meg, mindig próbált a tudatunkra hatni.

Egy nap, amikor édesanyám hazaérkezett a munkából, leküldte a boltba a bátyámat, hogy hozzon egy csomag Munkás cigarettát. Mi, lányok, meglepődtünk, mert apukám és anyukám nem ezt az erős, kaparós cigarettát szívta. Amikor bátyám visszaért, anyukám mindhármunkat a konyhaasztal köré ültetett. Kirakott egy hamutálat, egy doboz gyufát és a frissen érkezett pakli Munkás cigarettát. „No, Antikám! Gyújts rá!”

Bátyám kénytelen-kelletlen letüdőzte a füstöt, és elsápadt. „Gyújts rá egy másikra!” – mondta édesanyánk

Csöpi nővéremmel egymásra néztünk, Anti pedig hitetlenkedve, hogy jól hallotta-e az előbb mondottakat, megkérdezte: „Én? Én gyújtsak rá?”

„Igen!”

Anti lassan kibontotta a csomagot, kihúzott belőle egy szálat, és meggyújtotta. Szippantott egyet, és gyorsan kifújta.

„Nem, nem! Tüdőzd le!”

„Mi az a letüdőzés?” – kérdezte ártatlannak tűnő arckifejezéssel.

„Nagyon jól tudod, mi az.”

Bátyám kénytelen-kelletlen letüdőzte. Hófehérre vált arccal nézte édesanyánkat.

„Gyújts rá egy másikra!”

„Egy másikra? De miért? Már ettől is rosszul vagyok.”

„Tudom, de gyújts csak rá!”

Csöpivel mi is falfehérré váltunk. Nem tudtuk elképzelni, miért történik mindez. Anti a második szál cigiből egyet szippantott, majd felugrott, és kirohant a mellékhelyiségbe. Amikor visszajött, azt mondta édesanyánk: „A fülembe jutott, hogy a szomszédban lakó ikerlányokkal cigizel a padláson. Jó egészséget kívánok hozzá. De mindennap itthon is elszívsz a Munkás cigiből annyit, amennyit a gyomrod bír.”

„Nem, nem! Bocsánatot kérek! Soha többé egy szálat sem szívok!”

És így is történt. Még a füstjét sem bírja, ahogy mi ketten, lányok sem. Amikor már kamaszkoromon is túl voltam, megkérdeztem édesanyámat, nem félt-e, hogy Anti nikotinmérgezést kap? „Nagyon féltem – felelte –, de attól még jobban, hogy valamelyiktek dohányozni fog.”

– A mama persze azóta is dohányzik! – kacagott fel az egyik fiatalember.

– De még élek! – mondta huncutul édesanyám, és rágyújtott az ebéd utáni cigarettájára.

Vote it up
251
Tetszett?Szavazzon rá!